Nemesítési eljárások
A nemesítési eljárások a következők: egyedszelekció, tömegszelekció, honosítás, keresztezéses nemesítés, heterózis nemesítés, poliploidia, mutációs nemesítés és génmanipuláció. Ezek ilyen sorrendben egyre bonyolultabbak és egyre drágábbak, valamint egyre nagyobb eszközigényűek. Az első hármat bárki művelheti saját kertjében, a negyediket sem lehetetlen, de az kicsit már bonyolultabb.
Az alapok: faj és fajta
A faj a legkisebb rendszertani kategória, bár az alatti egységek is vannak. A természetben egy fajhoz azok az egyedek tartoznak, amelyek képesek egymással szaporodni, és termékeny utódokat hoznak létre. A faj alatti egység a természetben az alfaj, amely olyan egyedeket jelöl, amelyek valamiben egymáshoz jobban hasonlítanak, de a faj többi egyedétől valamiben kicsit eltérnek: színben, méretben stb. Az alfajoknak a többségtől eltérő tulajdonsága természetes úton jön létre. A fajta pedig egy mesterséges úton (például kertészeti nemesítéssel) létrehozott alfaj megnevezése. Tehát faj például a paradicsom, fajtái lehetnek sokfélék, melyek a termés nagyságában, színében eltérőek, de az eltérés lehet a növekedési módban is: futó, determinált, fél determinált fajtái is vannak.
A szelekciós növénynemesítés
A szelekció magyarul kiválasztást, kiválogatást jelent. A növénynemesítés legrégibb, és ma is egyik fontos módszere. Szelekciónál a változatos formákkal rendelkező állományból kiválasztjuk, és tovább szaporítjuk a termesztési célnak legjobban megfelelő tulajdonsággal rendelkező növényegyedeket, amelyek a következő évi anyatövek lesznek. Mesterséges és pozitív szelekciónál a gazdasági céljainknak legjobban megfelelő egyedeket választjuk ki és szaporítjuk tovább, míg negatív szelekció esetén a nem megfelelő egyedeket távolítjuk el az állományból. Ez az alapja az egyedszelekciónak és a tömegszelekciónak. Előbbinél a sok növényünkből kiválasztjuk a legszebbet, vagy a legelőnyösebb tulajdonságút, ami alapján épp válogatni akarunk, megjelöljük, és ennek a magját gyűjtjük majd be, és szaporítjuk tovább. Tömegszelekciónál sok azonos kiindulási növényt tartunk, és ebből az állományból eltávolítjuk már a vegetációs idő alatt az állománytól eltérő, nem előnyös tulajdonságú példányokat. Mindebből adódik, hogy egyedszelekciónál viszonylag jól meghatározott tulajdonságra szűrünk, de kevesebb magunk lesz, ez a pozitív szelekció. Tömegszelekciónál nem igazán tudunk egy-egy tulajdonságra koncentrálni, ehelyett az egységes állományra törekszünk, és a módszerből adódóan sok magunk lesz, tehát ez egy egységes, nagy állományfelszaporító eljárás.
Ha az a célunk, hogy minél nagyobb paradicsomaink legyenek jövőre is, akkor logikai alapon azoknak a példányoknak tesszük el a magját a következő évre, amelyek nagyméretű termést hoztak.A kicsiket nem szaporítjuk tovább. Következő évben ugyanígy teszünk, 2-3 év alatt kialakul, hogy már egyre több nagytermésű paradicsomunk lesz az állományban, és egyre kevesebb kicsi. Szép lassan szelekcióval kialakulhat így egy új fajta. A szelekciós cél sokféle lehet, nem csak a termésnagyság: válogathatunk virágszín, betegség ellenállás, szárazságtűrés alapján…
Honosítás, keresztezés
A honosítás még egyszerűbb – ha szerencsénk van. Ebben az esetben egy külföldi fajtát, vagy fajt hozunk be, és meglátjuk a magokból kikelő egyedekből, mely példányok képesek alkalmazkodni a mi klimatikus viszonyainkhoz. Lesznek olyanak, amelyek nem lesznek életképesek a merőben más környezeti viszonyok között, ám ha valamelyik példány túléli a környezetében bekövetkezett változást, annak utódai is nagy valószínűséggel alkalmasak lesznek a termesztésre, és így megszületik egy honosított fajta.
A termékennyé váló bibét az apavonalat képviselő növény virágporával kell beporozni, vigyázva, hogy önporzó növények esetén a növény se előzzön meg, rovarporzásúnál pedig az összes rovart meg kell előzzük. Az adott virágból kialakult magok így magukénak tudhatják az anyai és apai előd tulajdonságait. Keresztezéses nemesítésnél úgy válogatjuk össze az anya- és az apanövényt, hogy mindkettőnek legyen valami jó tulajdonsága, amit az utódban egyesítenénk. A kikelő utódok között pedig kis szerencsével lesz pár olyan, amelyekben mindkét jó tulajdonság egyszerre lesz jelen. Ezeket kell tovább szaporítani majd…
