A rendezvény célja az volt, hogy az ágazat szereplői – az élelmiszeripari vállalkozások, mezőgazdasági termelők, pénzügyi szolgáltatók és kereskedelmi szereplők – olyan információkhoz jussanak, amelyek segíthetik stratégiai döntéseiket és versenyképességük növelését.
Merre tart az élelmiszeripar?
Az élelmiszeripar jövőjéről Kovács Zoltán, a MATE tudományos és nemzetközi rektorhelyettese beszélt. Előadásában kiemelte, hogy a versenyképesség egyik kulcsa a digitalizáció és a precíziós technológiák alkalmazása. A modern élelmiszerláncban egyre nagyobb szerepet kapnak a gyors, helyszíni és roncsolásmentes minőségvizsgálati megoldások, mint az akusztikus mérések, az „elektronikus nyelv és orr”, a gépi látás vagy a hiperspektrális képalkotás. Az új irány nem feltétlenül a laboratóriumi pontosságú mérésekre épül, hanem olyan „ujjlenyomat-szerű” minőségazonosításra, amely gyors és költséghatékony döntéseket tesz lehetővé.
Kovács szerint az IoT-rendszerek, a blokklánc-technológia és az adatvezérelt ellátási láncok lehetővé teszik a Farm to Health szemlélet megvalósítását, vagyis azt, hogy a fogyasztó egészen az alapanyag eredetéig nyomon követhesse az élelmiszerek útját.
Az elmaradások után nehéz felállni
A konferencia egyik kerekasztal-beszélgetése a magyar élelmiszeripar jövőjét járta körül. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az elmúlt évtizedek fejlesztési elmaradásait most próbálja bepótolni az ágazat. Szautner Péter, a Bonafarm képviseletében hangsúlyozta: a jelenlegi beruházási hullám már nem pusztán kapacitásbővítésről szól: automatizálásról, robotizációról és hosszú távú versenyképességről.
A munkaerőhiány szinte minden megszólaló szerint az egyik legsúlyosabb probléma. Hajnal Szilvia szerint az állattenyésztés mára elképzelhetetlen külföldi munkaerő nélkül, miközben a robotizáció sem képes minden munkafolyamatot kiváltani. Szabó Ákos, a Tranzit Csoport részéről úgy fogalmazott: sok esetben nem azért automatizálnak, mert olcsóbb, hanem mert egyszerűen nincs elegendő ember.
Több résztvevő hangsúlyozta, hogy a magyar élelmiszeripar egyik legnagyobb kihívása a magasabb hozzáadott értékű, márkázott termékek előállítása. Makai Szabolcs szerint a nyersanyag-export helyett olyan feldolgozottsági szintet kellene elérni, amely hosszabb távon is itthon tartja a profitot. Balogh Levente, a Szentkirályi Magyarország elnöke szerint a siker alapja a minőségre épülő brandépítés lehet.
Kereskedelemmel karöltve?
A kereskedelmi és szabályozási környezet szintén komoly vitát váltott ki. Kozák Tamás, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára az árrésstop és más piaci beavatkozások negatív hatásaira hívta fel a figyelmet. Elmondása szerint a kereskedelem veszteségminimalizáló üzemmódba kapcsolt, visszafogta akcióit és beruházásait is. Vörös Attila szerint az élelmiszeripar számára a folyamatos szabályozói terhek és költségnövekedések mellett egyre nehezebb fejlesztési forrást teremteni.
A résztvevők ugyanakkor egyetértettek abban, hogy az együttműködés, a digitalizáció, a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítása és az exportképes márkák építése jelentheti a kitörési pontot a hazai ágazat számára.
