youtube://v/Eg3gTqVw46w
A terület évszázadokon keresztüli tájhasználata során kialakult élővilágot hivatott megőrizni a legelő jószág és egyben a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság ökoturisztikai attrakciója is. A múlt év közepére 135 millió forintból megújult Nagybajomi Állattartó Telepre ugyanis a pásztorélet, a jószágtartás, és a vidék természeti értékei iránt érdeklődőket is várják. Nyemcsok Tamás a telep vezetője mutatta be a területet.
• Kaposvártól mindössze 25 kilométerre vagyunk. Erdők ölelte földút vezet a rackatelepre, amely olyan, mintha a Belső-somogyi homokpusztában rejtőző gazdaság volna. Valójában mi az apropója annak, hogy a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság fehér gyapjas rackáinak ez lett az otthona?
– Önálló kis erdei falu volt egykor ez a terület. Közigazgatásilag Nagybajomhoz tartozik. Hajdan hét pusztája volt Nagybajomnak, ahonnan őslakosok zöme kihalt. Így vásárolta meg ezt a hajdan is állattartásra szolgáló épületegyüttest a nemzeti park. Körülöttünk a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet mintegy nyolc ezer hektáros összefüggő területe van, amelynek fő természetvédelmi értéke a mozaikos szerkezetű, rendkívüli változatos növényvilága.
• Az állattartó telephez vezető útnál tanösvényt is kialakítottak, mely természeti értékeket akarják itt bemutatni, megőrizni és mi ebben a szerepe a rackanyájnak?
– A rackák 10 éve vannak ezen a területen „természetvédelmi kezelőként”. Mivel a szarvasmarhának nem megfelelőek ezek a sovány rövidfüvű legelők, így régebben is juhokkal hasznosították. A külterjes állattartás azonban eltűnőben van, sőt a háztáji is. Kaszálóra sincs szükség. Számos helyen a felhagyott legelők beerdősültek, ahol pedig a jogszabályok engedték szántóként használták tovább. Vagyis a tájhasználat jelentősen megváltozott, így eltűnhetnek azok a fajok, amelyek több évszázada jelen vannak és jellemzik a vidék élővilágát. Az elmúlt évszázadok alatt kialakult természeti értékek fenntartása okán a savanyú homoki degradálódott gyepeken cserjeirtásokat végeztünk. E területnek az utókezelését végzik a rackák.
• Belső-Somogy síkságnak tűnő, de valójában dimbes-dombos területén vagyunk, ahol a vidék névadója, a Boronka-patak halad. Melyek itt a legfőbb természeti értékek, amelyeket védeni kell?
– Valóban síkvidéknek tűnik a terület, ám valójában van néhány méteres szintkülönbség. Így a völgytalpakon nedves, mocsaras lápok, a dombhátakon szárazságtűrő ezüstperjés gyeptársulások találhatók. A pangóvizes mélyedésekben láprétek, fűz- és égerlápok találhatók. A patakokat, vízfolyásokat égerligetek, vagy éppen a tölgy-kőris-szil ligeterdők kísérik. Az üde vízgazdálkodású talajokon gyertyános-tölgyesek húzódnak, ezeket néhol szigetszerű bükkösök tarkítják. A legmagasabb, legszárazabb termőhelyeket cserestölgyesek borítják. Ezek irtásain alakultak ki azok a másodlagos száraz homoki gyepek, amelyeket az itt élők évszázadokon keresztül legelőként hasznosítottak. Ám az állattartás visszaszorulásával egyre csökkentek ezek a gyepterületek, és mi most a meglévőket óvjuk és legeltetjük a rackáinkkal.
• A rackát napjaikban mindenki csak Hortobággyal összefüggésben emlegeti. Korábban is voltak erre nagy rackanyájak?
– A racka az egész országban elterjedt volt egészen a 17. század végéig, a 18. század elejéig. Ezt követően a rackát a jobb minőségű gyapjút adó merinoi kezdte leváltani. Szinte csak a Hortobágyon maradt fenn néhány rackanyáj, amelynek jelentős szerepe volt néhány évtizeddel ezelőtt a fajta újbóli felszaporításában. Egyébként a racka azért is jó erre a területre, mert jól bírja a fél extenzív tartást és ezeket a rövidfüvű legelőket is jól tudja hasznosítani.
• Most nagyon sok bárány is van a nyájban. Mi a sorsa a szaporulatnak? Illetve miként hasznosítják a racka gyapjút manapság?
– 160 anyajuhunk van és körülbelül ennyi az éves bárányszaporulat is. A legjobb jerkéket a saját tenyészetünkben megőrizzük, hogy a kieső anyákat pótoljuk. A minőségjavítás végett és nem az állomány kora miatt kell szelektálnunk. A gyapjú nem túl kelendő. Néha megjelenik néhány lelkes kézműves és elviszi nemezelni, illetve mostanában divat lett, hogy melléképületben szigetelésre használják.
• Bemutatóhelyként is működik e terület, tanösvény is vezet ide. Hogy működik a látogatás?
– Általában iskolás csoportok érkeznek hozzánk. Van egy kis kiállításunk is, a pásztorélet eszközeit mutatjuk be: kolompokat, csengőket, pásztorbotokat, a subát, a szűrt, és az állatok gondozásához kellő eszközöket. Szinte minden tárgyat kézbe vehet a látogató.
Nagybajomi Állattartó Telep fejlesztése két évvel ezelőtt indult és múl év közepére készült el. E beruházás során hoztuk létre ezt a kiállítást, de felújítottuk a deszkaborítású hodályt és a kosszállást. A területen lévő melléképületek átalakításával egy raktárépületet, valamint csoportok fogadására alkalmas fedett pihenőt és vizesblokkot is létrehoztunk. Fejlesztés része volt körmölőkaloda, etetők, itatók és karámelemek vásárlása, valamint egy tanösvény létesítése is. De a 135 millió forintos beruházásnak köszönhetően lehetőség nyílik a biológiai sokféleség, a veszélyeztetett és ritka növény- és állatfajok megóvására is.
Hortobágyi racka
Vélhetően már a Kárpát-medencébe érkező magyarok egyik háziállata volt a racka. Tenyésztése főleg az ország peremterületein, a hegyekkel övezett részeken volt elterjedt. Hajdan a sátraikat, a jurtákat nemezből készítették, a nemezt pedig a racka gyapjából. A juhbőrt a ruházkodáshoz többféle módon használták föl: bundát, subát, irhamellényt, különféle takarókat készíthettek belőle. A racka húsát szárítással tartósították.
A juhtenyésztés jelentősen fejlődött, török uralom alatt mivel a vallási tilalmak miatt a törökök sertéshúst nem fogyasztottak. . Az Alföldön legeltetett rackajuhok egészen a XIX. század utolsó harmadáig a magyarországi juhállomány többségét adták. A 18 századtól a finomgyapjas juh fajták háttérbe szorították.
Napjainkban a racka az ökológiai gazdálkodás egyik lehetséges fajtája. Gyakorta a természetvédelmi területeink kezelésére használják, mivel alkalmas a kis hozamú legelők hasznosítására és az extenzív viszonyokat jól tűrő, ellenálló, viszonylag igénytelen fajta. Emellett fontos idegenforgalmi látványosság is. Két színváltozata ismert: a fehér, és a fekete.
