A kérődzők bélmikrobiomja alapvető szerepet játszik az állatok egészségében, takarmányhasznosításában és termelésében. A bendő és a bélrendszer mikroorganizmusai bontják le azokat a növényi rostokat, amelyeket az állat saját enzimei nem tudnának hasznosítani. A folyamat során illó zsírsavak keletkeznek, amelyek a kérődzők energiaellátásának jelentős részét biztosítják.
Egy Toszkánában végzett kutatás azt vizsgálta, hogyan változik a juhok bélsmikrobiomja és a talajbaktériumok összetétele az évszakok során, illetve kimutatható-e kapcsolat az állatok és a legeltetett talaj mikrobiális összetétele között. A mintákat 2024-ben, egy Torrita di Siena közelében működő üzemi juhászatban gyűjtötték. A vizsgálatba 215 bélsármintát és 46 talajmintát vontak be. Utóbbiak egy része legeltetett területről, másik része közeli, állatok által nem járt kaszálóról származott.
A talaj fizikai és kémiai jellemzői a két területen alapvetően hasonlóak voltak. Mindkét talajtípus jó szerkezetűnek bizonyult, bár a legeltetett területen enyhébb tömörödést mértek, ami a taposás következménye lehetett. A pH-értékek közel semlegesek voltak, ami kedvez a talaj biológiai aktivitásának.
A juhok bélsármintáiban a Firmicutes, Bacteroidetes és Spirochaetes törzsek voltak meghatározók. A talajmintákban ezzel szemben főként Proteobacteria, Actinobacteria, Acidobacteria és Verrucomicrobia fordult elő. A kutatók szerint az állati és talajeredetű mikrobiom egyértelműen elkülönült egymástól, ugyanakkor a legeltetés hatása is kimutatható volt a talaj baktériumközösségeiben.
Hőstressz és legelő minősége
Az állati mintákban az öt leggyakoribb baktériumcsalád a Ruminococcaceae, Spirochaetaceae, Porphyromonadaceae, Lachnospiraceae és Rikenellaceae volt. Ezek aránya évszakonként változott. Nyáron csökkent a Ruminococcaceae, a Lachnospiraceae és a Rikenellaceae mennyisége, miközben nőtt a Spirochaetaceae és a Porphyromonadaceae jelenléte.
A talajmintákban a legeltetett és a nem legeltetett terület között több szezonban is különbségeket találtak. A Peptostreptococcaceae és az Erysipelotrichaceae családok például több évszakban nagyobb arányban fordultak elő a legeltetett talajban. Ez a kutatók szerint arra utalhat, hogy bizonyos mikroorganizmusok az állatok bélsarával kerülhetnek a talajba, bár ennek bizonyításához célzott nyomonkövetéses vizsgálatokra lenne szükség.
A tanulmány következtetése szerint a juhok bélmikrobiomja és a legeltetett talaj baktériumközössége egyaránt szezonális változásokat mutat. A legeltetés ugyan nem tüntette el az állati és talajeredetű mikrobiom közötti különbségeket, de módosította a talaj baktériumösszetételét.
A kutatók ugyanakkor több korlátot is jeleztek. A vizsgálat csak laktáló anyajuhokra terjedt ki, a talajmintákat pedig egyetlen mélységből, 10 centiméterről vették. Nem vizsgálták külön a gyökérzónát, a növényzet szerkezetét vagy a növényekhez kapcsolódó mikrobiomot sem. Ezért a mostani eredmények inkább kiindulópontot jelentenek, amelyet további, részletesebb kutatásokkal kell megerősíteni.
