A minőségi tömegtakarmány előállítása az állattenyésztés egyik alapvetése. Legyen szó ló-, szarvasmarha- vagy juhállományról, a megfelelő minőségű széna a termelési eredményeket javítja, és az állategészségügyi problémák megelőzésében is meghatározó szerepet játszik. A jó széna elkészítése azonban nem a bálázással kezdődik, hanem már a gyep összetételénél és a kaszálás időpontjának megválasztásánál eldől.

A minőségi bálakészítés szakértőjével, Komjáthi Gáborral készítettünk riportot, aki mezőgazdasági vállalkozóként Szirák határában tevékenykedik. Több évtizedes szakmai múltja, hozzáállásának köszönhetően új felvásárlót már nem is fogad. A bálákat az utolsó szálig értékesítik. Az idei év persze próbatételekben bővelkedik.

A szakemberek szerint a jó széna készítésének három alapfeltétele: megfelelő növényösszetétel, optimális kaszálási időpont és a kellően száraz állapotban történő bálázás. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, romlik a takarmány beltartalmi értéke és tárolhatósága, penészedés léphet fel.

A vetett fűkeverékeket úgy állítják össze, hogy az egyes fajok egymást váltva biztosítsanak stabil terméshozamot több éven keresztül. Kedvező körülmények között hektáronként 5–10 tonna széna is betakarítható, míg a természetes gyepek jellemzően 2–4 tonna termést adnak.

Aszályos években ez a különbség még nagyobb lehet: a vetett állományok termőképessége ilyenkor is viszonylag jól megmarad, míg a természetes gyepek hozama akár minimálisra csökkenhet. Ugyanakkor a természetes gyepekről betakarított széna illatosabb, változatosabb növényösszetételű, ezért az állatok általában szívesebben fogyasztják.

A betakarítás időpontja meghatározza a takarmány minőségét. Az egyszikű takarmánynövényeket virágzásig célszerű kaszálni, mert ekkor a legkedvezőbb a tápanyagtartalmuk. A virágzást követően a növények fokozatosan elveszítik emészthetőségüket, a magszár kialakulásával pedig már inkább szalmáról beszélhetünk, mint jó minőségű szénáról.

A legnagyobb hiba a türelmetlenség

A kaszálást követően a legnagyobb hibát a túl korai bálázás jelenti. Hiába tűnik száraznak a rend felszíne, a szár belsejében még jelentős nedvesség maradhat. Ennek ellenőrzésére egyszerű, de jól bevált módszer, hogy a tervezett bálázás előtti este a rend aljáról vett növénymintát kézzel megcsavarják. Ha a szár könnyen eltörik, megkezdhető a bálázás, ha azonban hajlik és nem pattan el, további száradásra van szükség.

A modern nedvességmérők még pontosabb képet adnak. A biztonságos tároláshoz a széna nedvességtartalma nem haladhatja meg a 13 százalékot, a 12 százalék körüli érték tekinthető ideálisnak. A túlszárított széna ugyan veszít valamelyest minőségéből, de ez jóval kisebb kockázatot jelent, mint a nedvesen bebálázott takarmány.

Sokan tartanak attól, hogy egy eső tönkreteszi a már lekaszált füvet. A tapasztalatok szerint egy-egy csapadék még nem jelent végzetes problémát, feltéve, hogy a rendet közvetlenül az eső után fellazítják és újra megszárítják. Ellenkező esetben a talajjal tartósan érintkező takarmány gyorsan penészedni kezd. Többszöri megázás után ugyan romlik a beltartalom és csökken a piaci érték, de megfelelő kezeléssel még mindig jobb minőség érhető el, mint elkapkodott bálázással.

A penészgombák elszaporodása légzőszervi problémákat, emésztési zavarokat, lovaknál akár kólikát, szarvasmarháknál pedig bendőműködési rendellenességeket és termeléscsökkenést okozhat. A porzó széna sok esetben nem földszennyeződést, hanem penészspórák jelenlétét jelzi, amely a bálába zárt nedvesség következménye.

Szarvasmarhák esetén a jó minőségű tömegtakarmányok mellett a szénák kedvező élettani hatása elengedhetetlen az állomány egészséges tartásához. A szénák – legelőfű mellett – az állatok legtermészetesebb takarmányai. Ezen túlmenően vitamin, fehérje, ásványi anyag és jó minőségű rost forrása. A lovak takarmányozásánál – nagyobb arányú szénaetetés esetében -, annak minősége döntő.

Komjáthi Gábor szerint a minőségért minden esetben az eladó felel. A bála belsejének állapotát a vásárló kívülről nem tudja megítélni, ezért egyre nagyobb jelentősége van a nedvességmérésnek és a korrekt szakmai tájékoztatásnak.