Ez a mostani, csapadékszegény évjáratban kiemelkedő eredménynek számít. Fábián András ügyvezető szerint azonban mindez nem egyetlen technológiai elemnek, hanem sok apró, következetesen végrehajtott döntésnek köszönhető.
A Mecsek lábánál fekvő táblák első pillantásra is meggyőző képet mutattak június elején. A repce magas, egyöntetű, erős szárú volt, a becők sűrűn borították a növényeket. A látvány azonban nem a véletlen műve. „Ha megkérdezik tőlem, mi a nagy termőképességű repce titka, azt szoktam mondani: nincsenek csodák, csak következetesen végrehajtott technológiai lépések” – fogalmaz Fábián András a Pécsváradi Agrover Kft. és a Pécs-Reménypusztai Kft. ügyvezetője.
Minden a talajnál kezdődik
A jó termés szerinte nem a vetőgépnél kezdődik, hanem jóval korábban. A Mecsek barna erdőtalajainak jelentős része savanyú kémhatású. Ezért rendszeresen dolomitőrleményt használnak, hogy ezt kedvező irányba mozdítsák el, és legalább ilyen fontosnak tartják a szervesanyag-visszapótlást is.
A jó talajszerkezet nemcsak több tápanyagot biztosít, hanem a nedvesség megőrzésében is kulcsszerepet játszik, ami a csapadékszegény évjáratokban különösen felértékelődik.
A genetika csak akkor ér valamit, ha technológia is társul hozzá
Fábián András szerint ma már a genetikai háttér óriási szerepet játszik a repcetermesztésben, de önmagában nem elegendő. „Olyan hibrideket választunk, amelyek robusztus növekedésűek, erős szárúak, jó állóképességűek, egyöntetűen virágoznak és érnek, valamint nem hajlamosak a becőpergésre. Mi nem hiszünk a törpe repcében. Meggyőződésünk, hogy a nagy terméspotenciálhoz jelentős vegetatív tömeg és erős gyökérzet szükséges.”
A hibridek közül a LID Bessito különösen meggyőző teljesítményt nyújtott. „Elsősorban olyan gazdálkodóknak ajánlom, akik legalább átlagos adottságú területeken dolgoznak, és a közepes éréscsoportban keresnek megbízható, magas terméspotenciállal rendelkező fajtát. Kiemelkedő kórtani tulajdonságai mellett az egyik legnagyobb előnye a rendkívül gyors kezdeti fejlődés. Magas becőszámmal, nagyon hosszú becőkkel rendelkezik. A tél előtti fejlődési erélye kimagasló, tavasszal pedig stabil, jó ütemű növekedést mutat.”
A legnagyobb előny: egy hónappal mások előtt járnak
A repcében a legfontosabb a lépéselőny. Náluk a következő évi vetés tervezése már június közepén elkezdődik. „A szalma nem maradhat a talaj felszínén, mert a kevés nedvességet is elvonja a fejlődő növénytől. Ezért tarlóhántás után tiszta, jól előkészített mélyművelésű magágyat készítünk, majd nehéz hengerrel lezárjuk, hogy megőrizzük a nedvességet. A vetés ideje nálunk rendszerint augusztus 20. környéke. Sokan megvárják az esőt, mi viszont előbb vetünk.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az erős, jól fejlett növény sokkal jobban viseli a tavaszi aszályt. A mélyre hatoló gyökérzet megtalálja a vizet, a fejlett lomb pedig a harmatot is képes hasznosítani. Sokszor éppen ezek az apróságnak tűnő tényezők jelentik a különbséget egy közepes és egy kiemelkedő termés között.
A tápanyag nem költség, hanem befektetés
A tápanyag-utánpótlást is tudatosan építik fel. Nem kész receptekben gondolkodnak, hanem a növény igényeihez igazítják az összetételt. A repcének ősszel elegendő nitrogénre, valamint jelentős foszfor- és káliumkészletre van szüksége ahhoz, hogy erősen menjen a télbe és tavasszal gyorsan újrainduljon. „A tapasztalatunk az, hogy ősszel hektáronként mintegy 40 kilogramm nitrogén, valamint 80-100 kilogramm foszfor és ugyanennyi kálium hatóanyag biztosítja azt az induló tápanyagkészletet, amelyre egy nagy terméspotenciálú állománynak szüksége van. A nitrogén jelentős része ugyan ősszel és télen elhasználódik, de a foszfor és a kálium tavasszal is rendelkezésre áll, így a növény az első melegebb napokban azonnal fejlődésnek tud indulni. A tavaszi 110 kg N hatóanyag két részletben kijuttatva a motorja a további növekedésnek.”
A növényvédelemben nincs helye a késlekedésnek
A magas terméshez folyamatos növényvédelmi fegyelem is szükséges. Egyetlen elhibázott döntés is komoly árbevétel-kiesést okozhat. „Különösen a szárormányos elleni védekezésre kell odafigyelni, mert ha elszaporodik, a kárt gyakran csak aratás után vesszük észre. Volt már olyan évünk, hogy a csapdák alig fogtak, mégis komoly kárt okozott.”
Az egyes évjáratok között ugyanakkor jelentős különbségek lehetnek. A repce olyan kultúra, ahol folyamatosan figyelni kell az állományt, mert a kártevők megjelenése évről évre más képet mutat.
A siker mögött harminc év tapasztalata áll
Fábián András pályája kezdetén, a Dunántúl nyugati részén ismerkedett meg a repcetermesztéssel. Az akkori tapasztalatok, a németországi tanulmányutak és az új hibridek megjelenése alapjaiban formálták át a szemléletét.
„Régen 8–10 kilogramm vetőmagot vetettünk hektáronként. Ma már kettő kilogramm alatt járunk, és közben a termésátlag 3 tonnáról 5 tonna közelébe emelkedett. A fejlődés folyamatos, de ehhez nyitottnak kell lenni.”
Szerinte ma már nem a szerencse dönti el, hogy ki tud kiemelkedő eredményt elérni, hanem az, hogy ki mennyire következetesen hajtja végre a technológiát.
Mindezt az idei eredmények is visszaigazolták. 4,84 tonnás üzemi repceátlag született, ami a csapadékszegény évjárat és a szélsőséges időjárási körülmények ismeretében különösen figyelemre méltó. „Figyelni kell a növényre, tanulni a tapasztalatokból, és minden évben egy kicsit jobban csinálni” – foglalta össze a siker titkát Fábián András.
Keresse területi képviselőinket: www.ikragrar.hu/kapcsolat
További információ: www.ikragrar.hu
(x)
