Az Ibériai-félsziget nyúlállományait hosszú ideig egyetlen faj, az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) részeként kezelték. Egy nemzetközi kutatócsoport friss vizsgálata azonban arra jutott, hogy a területen valójában két különálló evolúciós vonal él: az üregi nyúl mellett egy önálló fajként azonosítható ibériai nyúl (Oryctolagus algirus) is – írja az euronews.com.

A kutatásban a spanyol CSIC intézet, valamint portugál és brit egyetemek kutatói vettek részt. A vizsgálatok genetikai, alaktani és ökológiai jellemzőket egyaránt elemeztek. Az eredmények szerint a két nyúlfaj mintegy kétmillió évvel ezelőtt vált külön egymástól, amikor a jégkorszakok során eltérő földrajzi menedékterületeken maradtak fenn. Az egyik fejlődési vonal az Ebro folyó völgyéhez, a másik a Cádizi-öböl térségéhez köthető.

Bár külső megjelenésükben jelentős hasonlóságot mutatnak, a kutatók több eltérést is kimutattak közöttük. Az ibériai nyúl általában kisebb termetű, sötétebb színű, kisebb almokat nevel, és korábban válik ivaréretté, mint az üregi nyúl. Emellett különbségek figyelhetők meg bélmikrobiomjukban és a rajtuk élősködő parazitaközösségek összetételében is.

A felismerés különösen azért jelentős, mert a két faj természetvédelmi helyzete nagyon eltérő. Az üregi nyúl több térségben stabil állományokat alkot, sőt egyes országokban mezőgazdasági károkat is okozhat nagy egyedszáma miatt. Ezzel szemben az ibériai nyúl Portugáliában és Spanyolország délnyugati részén jelentős visszaszorulást mutat. Ha a két fajt egyetlen egységként kezelik, az elfedheti a veszélyeztetettebb faj valós állományhelyzetét.

A kutatás gyakorlati jelentősége a vadgazdálkodásban és a természetvédelemben is megjelenik. A vadászati célú telepítések során ugyanis gyakran üregi nyulakat helyeznek ki olyan területekre, ahol korábban az ibériai nyúl volt jellemző. Ez versenyhez és kereszteződéshez vezethet, ami hosszú távon veszélyeztetheti az őshonosabb fejlődési vonal fennmaradását.

Az ibériai nyúl védelme nem csupán egyetlen faj megőrzéséről szól. A nyúl számos ragadozó, köztük az ibériai hiúz és a spanyol parlagi sas egyik legfontosabb zsákmányállata. Állományának változása ezért az egész mediterrán ökoszisztémára hatással lehet. A kutatók szerint a két faj hivatalos elkülönítése lehetőséget adhat pontosabb megfigyelési programok, célzott helyreállítási intézkedések és fajspecifikus vadgazdálkodási szabályok kialakítására.

Egy faj pontos meghatározása nem pusztán tudományos kérdés: meghatározhatja, milyen beavatkozásokkal őrizhető meg egy élőhely egyensúlya, és hogyan kerülhetők el azok az intézkedések, amelyek akaratlanul egy ritkább faj visszaszorulását gyorsítják.