Nem biztos, hogy gondolnánk, de nagyon hasonló dolgok miatt szenvednek a németországi gyümölcstermesztők, mint a magyarországiak. Szavak szintjén ott is mindenki óriási támogatója a hazai gazdaságnak, a regionálisan beszerezett élelmiszernek és az ízletes helyi gyümölcsnek, ha viszont arról van szó, hogy fizetnének-e érte valamivel többet, akkor mégis inkább az importáru kerül a kosarakba. Legalábbis ez derül ki abból az elkeseredett nyílt levélből, amelyet a szövetségi szintű gyümölcstermesztői szakmai szervezet tett közzé július végén.
Tévedés lenne múló nehézségnek látni
Azt hinnénk, hogy ilyen nincs, pedig van… Így kezdődik a nyílt levél, és felvázolja, amikor egyazon áru-előkészítő csarnok egyik felében gyümölcslének dolgoznak fel több ezer tonna hazai almát, tőle alig pár méterre pedig a déli féltekéről importált darabokat csomagolják étkezésre; vagy éppen, amikor a fán marad az értékes hazai cseresznye, mert elárasztotta a piacot az olcsó import, és a szilva-, illetve áfonyatermesztők közül is egyre többen számolgatják, hogy egyáltalán érdemes-e a szüretre költeni. Szamócából pedig harminc éve nem fordult elő, hogy ennyire kevés árut szállítottak a hazai ültetvényekről.
Ha a válasz igen, akkor ennek végre a tettekben is látszania kell, nem csak elméletben, írják. A németországi gyümölcstermelő gazdaságok a legmagasabb minőségi, környezetvédelmi és szociális szabványok szerint dolgoznak. Évek óta fektetnek be a biológiai sokféleségbe, a vízkészlet-védelembe és az éghajlatváltozás elleni fellépésbe, valamint a modern és erőforrás-kímélő termelési eljárásokba. Munkahelyeket biztosítanak, megőrzik a kultúrtájakat, gondoskodnak róla, hogy rövid szállítási útvonalakon juthasson a lakosság a régióban megtermelt értékekhez.
Kétnaponta megszűnik egy üzem
Ugyanakkor a keretfeltételek egyre nehezebbé válnak. A termelési költségek, és különösen a bérek hatalmas mértékben emelkednek. Hiányoznak a munkaigényes speciális növénykultúrákra vonatkozó külön szabályozások. Aki ma gyümölcstermelő gazdaságot vezet, annak már régóta nem csupán az időjárási szélsőségekkel kell megbirkóznia, hanem olyan politikai és gazdasági keretfeltételekkel is, amelyek egyre gyakrabban dolgoznak ellene, fogalmaz a szakmai szervezet nyílt levele.
Régiós ellátásról, fenntarthatóságról és ellátásbiztonságról beszélünk, ugyanakkor elfogadjuk, hogy a hazai gyümölcsöt egyre gyakrabban váltja fel az importáru.
Aki hazai gyümölcsöt akar, annak készen kell állnia arra is, hogy lehetővé tegye a hazai termelést. Természetesen Németország soha nem lesz önellátó minden gyümölcsből, de vajon tényleg el akarjuk-e fogadni, hogy gyermekeink és unokáink már a hazai almát is csak hírből ismerjék? – áll a nyílt levélben, amelyben a szakmai szövetség arra is felhívja a figyelmet, hogy már rég nem csak a gyümölcstermelőkről van szó, hanem arról, hogy a jövőben hogyan akar táplálkozni az ország. Meg akarja-e őrizni a regionális élelmiszer-termelést, vagy egyre inkább függővé válni az importtól.
A kereskedelmet és a fogyasztókat is megszólítja
Felhívásuk egyaránt szól a kereskedelemhez és a fogyasztókhoz: arra szólít fel, hogy döntsenek most tudatosan a hazai gyümölcstermelés mellett. Ne csak szép szavakkal és reklámkampányokkal, hanem a kereskedők beszerzései során és végül a pénztárnál is.
És mit is tehetnénk hozzá mindehhez innen Magyarországról? Minden szava ismerős…
