A szamóca az egyik leginkább tőke- és élőmunka-igényes gyümölcsfaj. Szabadföldi termesztési körülmények között hektáronkénti éves költsége termelési módtól és technológiától függően 5-10 millió forint, míg hajtatott termesztés esetén akár 10-20 millió forintra rúghat.
„Az idei év felemásan alakul, tél továbbra sem volt, a tavasz pedig a mai napig tart” – hívta fel a figyelmet Gara Márk. Szinte már az lett a baj idén, hogy nem érik a termés a hűvös idő miatt. A Plant-Coop Kft. ügyvezetője hozzátette, ez önmagában kisebb problémát jelentene, de eddig ötször jött olyan hideghullám, ami komoly fagykárokat okozott. Ez elsősorban a szabadföldi ültetvényeket érintette, s a termésük jó részét elvitte. Volt, hogy az érő termést károsította, de leginkább ott volt szembetűnő, amikor elkezdtek megbarnulni és peregni a virágok. Éppen ezért jóval kevesebb termésre számítanak a gazdák.
A szamócát nem lehet öntözés nélkül termeszteni, ezért elméletileg a szárazság, a csapadékhiány kevesebb gondot okozott, mégis megsínylették az állományok az esőmentes időszakot, amely az ország bizonyos részein akár 70 napig is eltartott, és a légköri aszályt. Ráadásul ehhez társult az állandó szél is, amely még jobban szárította az ültetvényeket, s nem tudott kialakulni a párás mikroklíma.
Különösen jól látszott ez abból a pánikból, amelyet az erdélyi vagy Ukrajnából érkező vendégmunkások vírushelyzet miatti elmaradása, késése okozott a nagyobb termelők esetében. „Amikor termelőket kérdezek a bővítésről, inkább a termesztés átstruktúrálását említik, a területnövelés szóba sem jön” – magyarázta a szakember, és egyre többen vállalják a fólia alatti termesztést, amely biztonságosabb és fokozza a koraiságot. Az extenzív termesztés létjogosultsága a munkaerő helyzet miatt megkérdőjelezhető. Aki mégis ezt az irányt választja, az általában „szedd magad” formában értékesít. Teljesen más a költség-ráfordítás aránya, mint egy intenzív technológiának tekinthető fólia alatti vagy bakhátas termesztés esetén.
A szamóca Magyarországon alapvetően kétéves kultúra, s arra figyelnek a gazdák, hogy mindig legyenek egyéves és kétéves ültetvényeik. Ha kifejezetten rossz éve volt a szamócának, akkor időnként megkockáztatják, hogy harmadik évre is meghagyják az állományokat. „Erről igyekszem lebeszélni a termelőket, mert a harmadik évben már nem garantálható sem a bogyóméret, sem a megfelelő minőségű termés” – ráadásul olyan magas a kézimunkaerő igény, hogy nem biztos, hogy megéri fenntartani.
Ugyanakkor soha nem volt ilyen tartósan magas az értékesítési ár, mint az idei évben. Több termelő is jelezte, 2000 forintos ár alatt nem adott el nagyban egy kiló szamócát. Szemben az elmúlt évvel, amikor egyes felvásárlók szemérmetlenül alacsony, 400-500 forintot is kínáltak a termékért. Köszönhető ez annak is, hogy
A koronavírus pedig beleszólt a friss gyümölcs betakarításába és vevőkhöz juttatásába, hiszen a mediterrán országokban szigorú karantén szabályokat vezettek be. A hazai termelők is tartottak attól, hogy nem lesz, aki megvegye a portékájukat, azonban ez szerencsére alaptalannak bizonyult.
– mutatott rá Gara Márk, hiszen így sem tudjuk honi forrásból a hazai igényeket kielégíteni. Inkább az átcímkézés jelent problémát, hogy az import terméket is megpróbálják magyarként eladni. Sok kistermelő a helyi piacra dolgozik, de a nagyobb gazdák sem kereskedelmi láncokon keresztül értékesítenek. Kevesen vannak, akik áruházi nagyságrendben piacképesek, ráadásul egy szezonon keresztül folyamatosan tudnak szállítani. Ma már alig lehet termesztési régiókról beszélni, az országban szinte mindenhol találunk ültetvényeket. Nincsen olyan éghajlati körülmény, amely a termelést lehetetlenné tenné. Ugyanakkor még ma is nagy különbség tapasztalható a termelők felkészültsége között. Vannak, akik profi módon csinálják, de olyanok is, akik 500-1000 palántát vásárolnak, s a végeredményt rábízzák a szerencsére.
