Szerző:
Molnár Balázs

De vajon mi áll ennek a képességnek a hátterében és mire lehet következtetni belőle?

A vadonban a papagájok hangutánzó képessége elsősorban a túlélést és a csapathoz való tartozást szolgálja. A társaságkedvelő madarak így hangolódnak rá a többiekre, és a párok is saját „nyelvezetet” alakítanak ki maguk közt. Fogságban viszont egy papagáj a gazdáját és a családtagokat tekinti a saját csapatának.

A beszédtanulás tehát számukra nem egy jópofa trükk, hanem a kapcsolatteremtés és a beilleszkedés eszköze is. Ahhoz azonban, hogy a madár valóban megszólaljon, tudatos odafigyelésre, rengeteg türelemre és a megfelelő módszerek alkalmazására van szükség.

Különleges anatómia és a fajok közötti eltérések

Mielőtt belevágnánk a tanításba, fontos már az elején tisztázni, hogy nem minden papagáj fog tudni beszélni, és a fajok közötti különbségek drasztikusak lehetnek. Míg nekünk, embereknek és sok emlősnek hangszálaink vannak, a papagájok egy különleges szerv, az úgynevezett alsó gégefő segítségével képzik a hangokat. Ezt az izmok finom mozgatásával szabályozzák, a nyelvük és a csőrük pozíciójának változtatásával együtt.

Ugyanakkor még a legkiválóbb fajok esetében sincs garancia arra, hogy az adott egyed valaha is megszólal, ezért a madarat sosem szabad pusztán a feltételezett beszédkészsége miatt választani.

A bizalomépítés és a megfelelő környezet megteremtése

A sikeres tanítás abszolút alapköve a bizalom kiépítése. Ez a kézzel nevelt egyedeknél könnyebben megy. Egy stresszes, félénk, vagy a gazdájában nem bízó madár sosem fog megnyílni annyira, hogy hangokat utánozzon. Mielőtt az első szavakat elkezdenénk sulykolni, töltsünk minőségi időt a papagájjal.

Szoktassuk a jelenlétünkhöz, a hangunkhoz, jutalmazzuk finom falatokkal, és figyeljük meg a testbeszédét, viselkedését a jelenlétünkben. A tréningeket érdemes olyankor tartani, amikor a madár nyugodt, de éber. Fontos, hogy a környezet is ingerszegény legyen körülötte.

Ismétlés és a kontextus

A papagájok tanításának legfontosabb eszköze az ismétlés és a kontextushoz kötöttség. Kezdjük egyszerű, egy-két szótagos szavakkal, mint a „Szia”, „Jó reggelt”, vagy a madár saját neve. Sose csak úgy a levegőbe mondjuk ezeket, kössük konkrét cselekményhez. Amikor belépünk a szobába, mondjuk, hogy „Szia!”.

Amikor egy falat almát adunk neki, ismételjük, hogy „Alma”. A papagájok rendkívül intelligensek, és nemcsak a hangsort tanulják meg, hanem hamar összekapcsolják a szót az adott szituációval vagy tárggyal. Az is nagyon fontos, hogyan mondjuk a szavakat.

A madarak sokkal jobban reagálnak a magasabb hangszínű, lelkes, érzelmekkel teli intonációra. Az oktatási fázisok legyenek rövidek, maximum 10-15 percesek, nehogy a madár megunja vagy frusztrálttá váljon tőle. Amikor a papagáj akár csak megközelítőleg is utánozza a kívánt hangot, azonnal dicsérjük meg és adjunk neki valamilyen jutalomfalatot. A pozitív megerősítés a leghatékonyabb tanítómester.

Gyakori hibák és buktatók

A folyamat során rengeteg apró csapda vár a gyanútlan gazdákra. A legnagyobb hiba a türelmetlenség és a kényszerítés. Ha a madár nem akar figyelni, hagyjuk abba a gyakorlást. Soha ne büntessük, ha nem szólal meg, mert ezzel csak félelmet keltünk benne, és leromboljuk a nehezen felépített kapcsolatot, ami lehet, hogy később újra már nem kialakítható.

Egy véletlenül megtanult rossz szót szinte lehetetlen kitörölni a memóriájukból. Ilyenkor a legjobb védekezés, ha teljesen ignoráljuk a szót, és nem mutatunk semmilyen reakciót amikor a madár kimondja.

Lenyűgöző érdekességek a beszélő papagájok világából

Bár eleinte a tudományos világban is vélték, hogy a papagájok csak mechanikusan ismételgetik a szavakat, egyes papagájok tudása messze túlmutathat ezen. A fordulatot Irene Pepperberg hozta el, aki harminc éven át tartó kutatásával Alexszel, a jákópapagájjal megbolygatta az addigi feltevéseket.

Alex nem csupán szavakat mondott vissza, képes volt azonosítani tárgyak színét, formáját és anyagát, megértette a „kisebb”, „nagyobb”, „ugyanolyan” és „különböző” fogalmakat, sőt, alapfokon számolni is tudott. A kutatás bebizonyította, hogy egy megfelelően trenírozott madár kognitív képességei vetekedhetnek egy kisebb gyermekével. Sokkal intelligensebb állatok, mint azt eleinte hittük.

Érdekesség, hogy a szókincs rekordot egy Puck nevű hullámos papagáj állította be 1995-ben, aki hihetetlen, 1728 szóból álló szókinccsel rendelkezett. A természetben pedig megfigyelték ornitológusok, hogy egyes vadon élő papagájfajok a fiókáiknak egyedi, specifikus hangsort adnak, ami kvázi a nevükként funkcionál.

Szerző:
Molnár Balázs