Dél-Csehország évszázadok óta híres halastavairól Európa szerte. A 16. században kialakított tavak és csatornák rendszere hosszú időn át hatékonyan tartotta vissza a vizet, és biztos alapot adott a haltenyésztésnek. Idén azonban olyan mértékű aszály alakult ki, amilyenre a helyi szakemberek évtizedek óta nem emlékeznek – írja a poľnoinfo.sk.
A Rybářství Třeboň (Csehország legnagyobb haltermelő cége) termelési igazgatója, Vladimír Kukačka szerint hasonló szárazság talán utoljára 1947 körül fordult elő.
A helyzet különösen azért aggasztó, mert közeledik az őszi lehalászási szezon, miközben a tavak feltöltéséhez nincs elegendő víz. A Rybářství Třeboň összesen 428 halastóban gazdálkodik, mintegy 8000 hektárnyi vízfelületen. Éves termelése körülbelül 2800 tonna hal, ennek 90 százaléka ponty.
A vállalat az ország teljes termelésének mintegy 15 százalékát adja. Jelenleg azonban a tavakból a tervezett üzemi vízkészlet 37 százaléka hiányzik. A normális körülmények között körülbelül 75 millió köbméteres vízkészletből mintegy 28 millió köbméter tűnt el.
Hetente újabb 2,5 százalék víz vész el
A vízveszteséget tovább gyorsítja a tartós hőség. Minél kevesebb víz marad a tavakban, annál gyorsabban felmelegszik, ez pedig fokozza a párolgást. A gazdaság hetente értékeli a vízállást, és jelenleg átlagosan további 2,5 százalékos veszteséget mérnek minden héten.

A nagyobb halastavakban a vízszint már 80–100 centiméterrel alacsonyabb a megszokottnál. Bár augusztus elején érkezett némi csapadék, az nem változtatott érdemben a helyzeten.
A vízhiánnyal a térség halgazdaságai már évek óta küzdenek. A Rybářství Třeboň mintegy húsz, összesen 150 hektáros tavat több éve nem eresztett le és nem halászott le, hogy a rendelkezésre álló vizet a rendszerben tartsa. Tavaly ősszel is csökkentették a lehalászások számát abban bízva, hogy tavasszal újra feltöltődnek a tavak. Ez azonban idén elmaradt.
Tíz kisebb tavat már teljesen lehalásztak
A probléma másik oldala, hogy bizonyos kisebb tavakban már olyan kevés a víz, hogy a halállomány biztonsága sem garantálható. A csökkenő víztérfogat kisebb életteret, gyorsabb felmelegedést és romló életfeltételeket jelent.
Idén tíz kisebb halastóból kényszerlehalászást végeztek, ezek a tavak pedig szárazon maradnak mindaddig, amíg természetes úton újra fel nem töltődnek.
Eddig körülbelül 50 hektárnyi tófelületet kellett feladni, mert fennállt a veszélye annak, hogy a halak elpusztulnak.
A kiszáradó tavak későbbi helyreállítása sem egyszerű. A száraz medrekben felgyorsul a cserjésedés, megindul beerdősülés, elsősorban nyírek és fenyők jelenhetnek meg. Ez jelentősen növeli a karbantartási költségeket, és megnehezíti a tavak újbóli haltermelésbe állítását.


