Mostanában egyre többször jön szembe a közösségi médiában, hogy szőlőt értékesítenek. Nézem az árakat, s nem hiszek a szememnek: a bátrabbak 200-300 forint kilónkénti árat kérnek, a szerényebbek – vagy realistábbak – inkább 120-150 forintért kínálják. Pedig az idei termés mennyiségével legfeljebb csak negatív csúcstartók lehetünk, s az elmúlt évek sem a rekord termésekről szóltak.

A teljesség igény nélkül kerestünk meg négy borvidéket, hogy az okokat keresve megtudjuk, mi a valóság az alacsony felvásárlási ár mögött.

Villányban alacsony a kereslet

A Villányi borvidéken a Kékoportóért 130 forintot kérnek, s a Cabernet sauvignon sem ér többet, mint 150 forint. (Pedig jó másfél évtizede a népszerű kékszőlőért, igaz terméskorlátozottan 250 forintot is adtak.) A Zöldveltelinit leszüretelve, a pincébe szállítva 170 forintért kínálták. A szakemberek szerint alig van kereslet, aminek elsődleges okaként a pincékben ragadt készleteket jelölték meg.

Szeptember közepe helyett már most szüretelik az Olaszrizlinget, az Irsai az időjárásnak köszönhetően szinte forrón érkezik a pincékbe – pedig Siklóstól Villányig alig félórás az út –, a gyors oxidáción kénezéssel, szárazjég alkalmazással igyekeznek segíteni.

Az alacsony kereslet miatt most lehet válogatni a szőlők között.

Villányban az alföldről jelentek meg felvásárlók, akik a kombájn alól a Kékfrankost, a Cabernet-t 130 forintért viszik, ezzel is lenyomva az árakat.

Egy biztos, sok nyereségre nem számíthatnak az amúgy is kivéreztetett szőlőtermesztők. Szeretnének spórolni, de kevés a technológiában az az elem, amin fogni lehet, s ilyen a kézimunka erő. A Villányi borvidéken a nagyobb vállalkozások – domborzattól függően – a területeik 70 százalékán már géppel szüretelnek.