Miközben az almatermésűek és a csonthéjas gyümölcsök – és persze termesztőik – egyre többet szenvednek a változó klímától, addig a trópusi és szubtrópusi gyümölcsök termesztése egyre vonzóbb alternatívává válhat Európában a következő évtizedekben. Erre a következtetésre jutott a RaboResearch legújabb elemzése.
A fruchthandel.de portál cikkében feldolgozott tanulmány szerint különösen Dél-Európa egyes régióiban nyílnak új perspektívák új növények, például az avokádó és a mangó termesztése számára.
A frissesség és a nyomon követhetőség lenne az a plusz, amit csak Európa tud
Az elmúlt években jelentősen nőtt a trópusi gyümölcsök, azon belül is különösen az avokádó és a mangó iránti kereslet Európában. Ugyanakkor az EU-ban fogyasztott trópusi gyümölcsök mintegy 90%-a jelenleg az EU-n kívüli országokból származik, és a RaboResearch elemzői szerint ez a függőség lehetőséget kínál az európai termelőknek arra, hogy a kínálat egy részét regionális termeléssel egészítsék ki.
A trópusi gyümölcsök gazdasági vonzereje nem csupán a növekvő keresletből fakad, hanem abból is, hogy az áruk is jelentősen meghaladja a friss gyümölcsök kategóriájának átlagát. A RaboResearch adatai szerint 2022 és 2024 között az EU-ban a friss gyümölcsök átlagos importértéke kilogrammonként körülbelül 1,26 euró volt, ezzel szemben a trópusi gyümölcsöké – banán és ananász nélkül – 2,54 euró. Ez alapvetően érdekes lehetőségeket tartogat, különösen azoknak a kis- és közepes méretű mezőgazdasági vállalkozásoknak, amelyek a hagyományos növénykultúrák alternatíváit keresik – állítja a RaboResearch.
Mangó és avokádó
Különösen az avokádó iránti kereslet lendült fel az utóbbi években, az EU-ba irányuló import 2010 óta csaknem ötszörösére nőtt. A kínálat ugyanakkor nem stabil, szezonálisan ingadozó mennyiség áll rendelkezésre.
Míg az európai nyári hónapokban hagyományosan elég jó a kínálat a déli féltekéről, addig télen előfordulhatnak szűkösebb időszakok. A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutnak, hogy ez lehetőségeket nyit meg az európai szállítók számára, feltéve, hogy megbízhatóan tudnak kiváló minőségű árut szállítani. A mangó esetében hasonló a helyzet, de ott a termelés nagyobb mértékben függ attól, hogy meg tudják-e teremteni a növénynek szükséges mikroklímát.
A rendre visszatérő ellátási fennakadások egyúttal azt is mutatják, hogy az exportáló országokban nem mindig áll rendelkezésre elegendő mennyiség, például Peruban az utóbbi időben többször volt gyengébb a hozam, ami jelentős korlátozásokat okozott a rendelkezésre állás terén. Ezt kihasználva is teret nyerhetnek az említett két trópusi gyümölcs termesztésével kísérletező dél-európai gazdaságok, vélik a tanulmány szerzői.
