0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. szeptember 14.

Oltott kaktuszokból sem volt hiány…

Hétvégén tartották a budapesti Füvészkertben a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének (MKOE) szokásos őszi kiállításá A mexikói fajok mellett sok érdekes oltott növény is szerepelt a rendezvényen...

Mexikó volt a fő téma

Mexikó változatos tájai a kaktuszvilág legkülönlegesebb növényeinek adnak otthont. A Sierra Madre hegyláncai, a magasföldek, a száraz völgyek és a hegységek lábánál húzódó trópusi esőerdők sajátos élőhelyein oszlopkaktuszok, gömbkaktuszok, rejtőzködő papsapka kaktuszok (Atrophytum sp.), valamint különleges virágú ritkaságok élnek. E lenyűgöző növényvilágot idézte meg a „Mexikó ékszerei” című őszi Országos Kaktuszkiállítás és Vásár, ahol a kaktuszgyűjtők körében különösen értékes nemzetségeket, így az Astrophytum, az Ariocarpus, az Echinocactus és a Turbinicarpus fajait is bemutatták az Egyesület tagjai.

Fotó: Nagy Z. Róbert

A kiállításon bemutatott növények között különös figyelmet érdemelnek a Mexikó kietlen hegyvidékein élő, kövek között rejtőzködő kaktuszfajok. Az Ariocarpus nemzetség egyes fajai annyira hasonlítanak a környező sziklákra, hogy a növényevő állatok gyakran észre sem veszik őket. Ezek a növények lapos, szürkésbarna, kőre emlékeztető testtel rendelkeznek, és szinte teljesen beleolvadnak a környezetükbe.

A bemutató egyik különlegességei az „őszapó-kaktuszok” voltak. Ezeket a magashegységi oszlopkaktuszokat sűrű, fehér, hajra emlékeztető szőrzet borítja, amely segíti őket a rendkívül erős napsugárzás és a hegyvidéki éjszakák hidege elleni védekezésben.

A közönség olyan fajokkal is találkozhatott, amelyek természetes élőhelyükön a bennszülött közösségek számára élelem-, víz- vagy tápanyagforrásként is jelentőséggel bírnak. A szárazságtűrő növények mellett az epifiton, vagyis fán lakó fajok is szerepet kaptak. A levélkaktuszok és broméliafélék a mexikói erdők párásabb, trópusi hangulatát hozzák el a Füvészkertbe. Emellett sok színes, oltott kaktuszt is megcsodálhattak az érdeklődők.

Miért oltják a színes kaktuszokat?

A kertészetekben gyakran találkozhatunk különös megjelenésű kaktuszokkal, melyeknél egy zöld, oszlopos növény tetején élénkpiros, sárga, narancssárga vagy rózsaszín gömb ül. Első pillantásra akár mesterségesen színezett növénynek is tűnhetnek, pedig a színük valódi. Ezek oltott kaktuszok, amelyeknél két külön növényt egyesítettek. Az alsó rész az alany, a felső, látványos rész pedig a nemes vagy oltvány. Az oltás ebben az esetben nem csupán szaporítási fogás, hanem sok színes kaktusz számára ez az életben maradás feltétele.
A legismertebb színes oltott kaktuszok a Gymnocalycium mihanovichii különböző színváltozatai. A természetes Gymnocalycium zöldes színű, ám a termesztés során létrejöttek olyan mutáns változatok, amelyekben nagyon kevés vagy egyáltalán nincs klorofill. Emiatt a klorofill zöld színe nem fedi el a növény más pigmentjeit, így előtérbe kerülhetnek a vörös, narancssárga vagy sárga színanyagok.
A látványos színnek azonban ára van. A klorofill a fotoszintézis alapvető pigmentje. Ha egy kaktusz teljesen klorofillmentes, akkor nem képes szerves anyagot előállítani ahhoz, hogy önállóan életben maradjon. Hiába fejlesztene gyökeret, vízhez és ásványi anyagokhoz ugyan hozzájutna, de a saját energiaellátását nem tudná biztosítani. Ezért egy fotoszintézisre képes, zöld kaktuszra oltják.

Nem minden tarka kaktusz szorul feltétlenül oltásra. Ha a növény testén elegendő zöld szövet maradt, saját gyökéren is életképes lehet. A teljesen sárga, piros vagy narancssárga, klorofillmentes példányok viszont tartósan az alanyra vannak utalva.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu