A svájci Graubünden kantonban egy nagyszabású kutatási projekt azt vizsgálja, hogyan alakította át az elmúlt évtizedekben a klímaváltozás a hegyvidéki növényzetet – írja a Phys.org.

A Flora Raetica programban a WSL Hó- és Lavinakutató Intézete (SLF), partnerintézmények és önkéntes civil kutatók közösen vizsgálják a növényvilág változásait. A jelenlegi adatokat az 1930-as években készült botanikai felmérések eredményeivel vetik össze.

Ritka növények és eltűnő fajok

Sok növény kitart még, de vannak olyanok, melyek 13 év után kerülnek elő újra. Ilyen például az alpesi sás (Carex curvula). A havasi gyújtoványfű (Linaria alpina) pedig eddig ismeretlen volt Graubündenben, hívta fel a figyelmet Christian Rixen botanikus.

Rixen az SLF botanikusa, és a Flora Raetica projekt egyik társelnöke.

Az 1930-as évek elején Josias Braun-Blanquet és Eduard Rübel botanikusok részletesen dokumentálták a kanton növényvilágát. Ezek a történelmi adatok most fontos összehasonlítási alapot jelentenek.

Meglepetések 2500 méteres magasságban

Rixen a Davos közelében található Jatzhorn alatt is dolgozik. A terület 2400–2500 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, és egyike annak az 1104 mintaterületnek, amelyet a projektben vizsgálnak. A területen 100×100 méteres kvadrátokat jelölnek ki, és a szakemberek egy-három alkalommal keresik fel őket. Minden esetben pontosan feljegyzik a fellelt növényfajokat. A „feljegyzés” azonban ebben az esetben már nem papíron történik: okostelefonos alkalmazásban rögzítik a megfigyelt növényeket.

A növényfajok sokfélesége egyik mintaterületről a másikra jelentősen eltérhet, attól függően, hogy milyen élőhelyek találhatók az adott helyen. Ezen a hegyoldalon például füves területek váltakoznak sziklás részekkel, Graubünden más részein pedig törmelékes lejtők vagy patakok is meghatározzák a növényzetet.

Korábban három vörösfenyőt is találtak 2450 méteren, ami szintén meglepte a kutatókat. Rixen szerint a klímaváltozás miatt egyre melegebb nyarak az elmúlt fél évszázadban mintegy 400 méterrel feljebb tolták az erdőhatár helyzetét.

A fák azonban lassabban követik ezt a változást. Éppen ezért érdekesek azok az egyedi példányok, amelyek már magasabban is megjelennek.