A párna töltőanyaga legalább annyira meghatározza a használati élményt, mint maga a huzat. Más érzés egy könnyű libapehely-párnán aludni, mint egy tömör gyapjú-, lószőr- vagy hajdinahéj-párnán, és egészen más célt szolgál egy levendulával vagy meggymaggal töltött kis párna. A természetes töltetek között ráadásul sok olyan anyag is van, amely ma már kevésbé ismert, pedig régebben a háztartásokban teljesen megszokott volt.
Libapehely és libatoll
A legismertebb állati eredetű töltetek közé tartozik a libapehely és a libatoll. A kettő nem ugyanaz: a pehely a madár testén található finom, pihés szerkezetű anyag, amely rendkívül könnyű és sok levegőt képes megkötni. A toll ezzel szemben merevebb, erősebb, ezért a tollal töltött párna általában jobb tartású, míg a nagyobb pehelytartalmú párna puhább, könnyebben formázható.
A pehelypárna legnagyobb előnye a könnyedség és a puhaság. Jól felrázva nagy térfogatot tud felvenni anélkül, hogy nehéz lenne, és könnyen a fej formájához igazítható. A tollas változatok valamivel feszesebbek lehetnek, ugyanakkor a tollak végei idővel átszúrhatják a huzatot. Hátrányuk továbbá, hogy a pehely könnyen összetömörödik, ezért rendszeres felrázást igényel.
Ezek karbantartásánál különösen fontos a nedvesség kerülése. A párnát rendszeresen fel kell rázni és szellőztetni, a huzatot pedig érdemes gyakran mosni. A teljes párna mosása nem ajánlott, mert a nedves pehely lassan szárad és könnyen összecsomósodik.
Juhgyapjú
A juhgyapjú kevésbé „felhőszerű”, mint a pehely, viszont egészen más jó tulajdonságai vannak. A gyapjúszál természetes hullámossága miatt rugalmas, jól szellőzik, és képes a nedvességet a szálak belsejébe felvenni, majd fokozatosan leadni. Emiatt a gyapjúpárna különösen érdekes lehet azok számára, akik éjszaka könnyen megizzadnak.
Előnye, hogy természetes, légáteresztő és jól szabályozza a párna mikroklímáját. Nem olyan könnyű és pihe-puha, mint a libapehely, inkább tömörebb, ruganyosabb érzetet ad. Hátránya éppen ebből adódik, mert aki a nagyon puha, süppedős párnákat kedveli, annak túl keménynek tűnhet.
Lószőr
Ma már különlegességnek számít, régebben azonban a lószőr fontos töltő- és kárpitosanyag volt. Elsősorban a ló sörényéből és farkából származó hosszú, erős szálakat használják. A lószőr ruganyos, ezért a belőle készült párna nem egyszerűen összerogy a fej súlya alatt, hanem tartást ad. A szálak szerkezete emellett jó légmozgást tesz lehetővé. Nagy előnye volt a tartósság és a jó szellőzés. A párna viszonylag feszes, ezért nem feltétlenül azoknak való, akik a puha, mélyen süppedő párnákat szeretik. A lószőr ráadásul drágább és kevésbé elterjedt töltet, feldolgozása pedig nagyon munkaigényes.
A huzat általában mosható, a lószőrt viszont ki kell ilyenkor venni belőle. A jó minőségű lószőrpárna hosszú élettartamú, és megfelelő karbantartással sok évig megőrizheti rugalmasságát.
Egyéb állati szőrök és szálak
Elméletileg más állati szőrök – például alpaka- vagy különböző állati gyapjúszálak – is használhatók töltetként, illetve keverhetők gyapjúval. Ezek azonban sokkal ritkábbak, mint a juhgyapjú vagy a lószőr. A lényeg itt nem annyira az állat faja, hanem a szál szerkezete: a jó töltetnek megfelelő rugalmasságot, légáteresztést és nedvességkezelést kell biztosítania.
