A klímaváltozás és a növényi stressz új korszakot nyit a károsítók elleni védekezésben. A legtöbb ember esetében, valamilyen készítmény használata ugrik be, ha növényvédelemről esik szó, attól függően, hogy bio termesztésről vagy hagyományos termesztésről van szó. Különösen igaz ez ma, amikor egy olyan forró téma, mint a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegsége (FD) elleni védekezés kerül szóba.
A szőlő FD betegsége, egy figyelmeztető példa arra, hogy a legnagyobb gond, a gondolkodásunkkal van, azzal, ahogy egy növényvédelmi problémát megközelítünk.
Megfeledkezünk arról az alapvető elvről, hogy a növényegészségügyi problémák klasszikus modellje szerint a fertőzések és károsítások kialakulásához három tényező együttes jelenléte szükséges: a károsító, a fogékony növény és a kedvező környezet.
A klímaváltozás korában azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy a rendszer legkritikusabb elemévé a károsító számára kedvező környezet mellé felzárkózik a fertőzéshez szükséges fogékony növény. Ez az állapot pedig egyre szorosabb kapcsolatba kerül a környezeti stresszhatásokkal, mert a legyengült növény, szinte vonzza az ilyen állapotban lévő növényeket kedvelő parazitákat.
A növényi stressz szerepe
A korábbi növényvédelmi gyakorlat a fertőzés megelőzésében és kezelésében elsősorban a károsítóra koncentrált. A klímaváltozás következtében kialakuló stresszhatások azonban jelentősen megnövelik a növények fogékonyságát az olyan parazitákkal szemben, amelyek kihasználják a növények gyengültségi állapotát a fertőzéshez.
A növényi stressz szerepe várhatóan felértékelődik. Az elmúlt években a mezőgazdaság világszerte egyre szélsőségesebb környezeti viszonyokkal szembesült. Ilyenek a hosszabb aszályos időszakok, a hőhullámok, az intenzív UV-terhelés, a hirtelen vízháztartási ingadozások, a villám árvizek, valamint a fokozódó légköri szárazság jelentkezik. Ezek a hatások nemcsak terméscsökkenést okoznak, hanem tartós élettani stresszállapotot idéznek elő a növényekben.
A klasszikus növényvédelmi szemlélet érthető módon elsősorban a károsítókra és az ellenük hatékony védekezésre koncentrál. Ugyanakkor egyre világosabbá válik, hogy a növény aktuális élettani állapota legalább ilyen fontos tényező a károsodások súlyosságának alakulásában.
A természetben ritkán fordul elő, hogy önmagában a károsító fertőzése határozza meg a végső kimenetelt, a tünetek megjelenését és annak erősségét. Ezekben meghatározó szerepe van a növény energiaháztartásának, a víz háztartásának, a tápanyag gazdálkodásának, az antioxidáns rendszerének, valamint a növény általános stressztűrő képességének. A klímaváltozás következtében ezek a stabilizáló mechanizmusok egyre gyakrabban kerülnek tartós terhelés alá, megsérülnek, és ezzel a növény fertőzésfogékonysága megnövekszik.
A szőlő FD betegsége olyan, mint egy „állatorvosi ló”. A Flavescence dorée (FD) problémája jól szemlélteti ezt az összefüggést, ugyanakkor ez az összefüggés, valószínűleg nem csak a szőlőre érvényes. A szőlő ebben az esetben inkább modellnövényként jelenik meg, amelyen keresztül egy általánosabb növényélettani folyamat válik láthatóvá.
