
A freshplaza.com cikke szerint a vállalkozás ezeknek az egyedi cipőknek az előállításával egy körforgásos gazdasági modellt alkalmaz (a banánrost ahelyett, hogy hulladékként végezné, gyártásba kerül, alapanyaggá válik, egy körforgás része lesz), és tevékenységével nehéz helyzetben élő csoportok számára nyújt segítséget. Jelentős számban vesznek részt a rost betakarításában Kolumbiából származó, az Andokban élő gazdák, főként nők, akik ebből a jövedelemből tartják el a családjukat.
Az alábbiakban megtekinthető videóból az is kiderül, hogy a környezetbarát „banáncipő” megálmodása Ivan Rojas és Diana Feliu nevéhez köthető. A lábbeli alapanyaga pedig olyan mezőgazdasági hulladék, amely egy minden évben elvégzett munkafolyamatból származik.
„Az Indianes-nél mi megláttuk a lehetőséget abban, hogy felhasználjuk ezt a hulladékot, és egy ipari, hasznos anyaggá alakítsuk cipők készítéséhez” – mondja Ivan Rojas a videóban.
A banánrost felhasználása számos előnnyel jár: a gyapottermesztéssel ellentétben, a banánrost „előállítási” folyamata szinte nem okoz szén-dioxid kibocsátást. Ugyanakkor
Kétségtelenül, ez a kezdeményezés előrelépést jelenthet a fenntarthatóságot illetően a divatiparban, amely az egyik legszennyezőbb tevékenység a bolygón.


