Hamar megtelt a budakalászi Kálvária Pince borrajongókkal, borszakírókkal, sőt borászok is részt vettek azon az eseményen, ahol hét wachaui bor mérkőzött meg magyar ellenfeleivel.
Először is a helyszín, a Kálvária Pince, Budakalász egy csendes utcájában, borászok, borkedvelők között ismert és ikonikus hely. Házigazdánk Kézdy Dániel a tulajdonos, a magyar boroknak nem csak rajongója, de ismerője is. Nem véletlen, hogy ő válogatta össze a „versenykóstolóra” a magyar tételeket. A másik oldalon Németi Sándor, aki táncos-művészként néhány éve nagy lelkesedéssel vetette bele magát a borok világába, s egy családi szálon elindulva becserkészte Wachaut is. Olyannyira sikerült a kapcsolat kiépítése, hogy a magas minőségéről ismert osztrák borvidék központja, Weissenkirchen,és a szintén nagy presztízzsel rendelkező badacsonyi település, Badacsonytomaj között testvérvárosi együttműködési megállapodást írt alá.
A két borrajongónak köszönhetően kiváló osztrák és magyar borokat kóstolhattunk Budakalászon. Előttünk két pohár, egy az osztrák, egy a magyar bornak.
Míg a wachaui borok a kóstolási tapasztalat alapján elegánsak és egységes stílusúak voltak, a magyar borok sokkal több helyről érkeztek, más-más stílusban készültek, de összességében megállták a helyüket.
Kicsit nézzük meg az osztrák borágazatot Németi Sándor tolmácsolásában. Egy 2023-as felmérés szerint náluk az átlagos exportár literenként 3,8 euró volt (míg nálunk 1,8 euró). A tíz legnagyobb piacuk közül is kiemelkedik Németország, Svájc, Hollandia és az USA, érdekes módon nem akarnak Távol-Keletre szállítani. Szomszédunknál 26 fehér- és 14 kékszőlő engedélyezett, ami letisztultabb – főleg hazánkkal összehasonlítva – fajtaszerkezetet jelent. Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy a 44200 hektárnyi ültetvényük – ami mintegy 600 termelőt jelent – közel harmadán Zöldveltelinit találunk, még egyszerűbb a képlet.
