Az eredmények azt mutatják, hogy számos területen gazdasági előny a digitális eszközök használata.
Magyarországon még kevés olyan digitális eszköz állt rendelkezésre a projekt indulásakor, amelyet kifejezetten legelőn tartott állatokhoz fejlesztettek; a kereskedelmi forgalomban főként intenzív rendszerekhez készült technológiák voltak elérhetők – emlékezett vissza Márton Aliz, az ÖMKi állattenyésztési csoportvezetője. Az ÖMKi kutatói egy pályázat keretében mintegy 200 állaton vizsgálták, hogy ezek közül (pedométer, bendőbólusz, GPS-helymeghatározó, nyaki és fültranszponder) melyek használhatók megbízhatóan legelőn és melyek adnak a gazdálkodók számára a mindennapi munkában is hasznos információkat.
Nem minden eszköz hatékony
A legelőn az állatok nagyobb területen mozognak, jobban ki vannak téve az időjárásnak és a környezeti hatásoknak, ezért az érzékelőknek nagyobb távolságokon kell működniük. A bendőbólusz például intenzív rendszerben jól használható, nagy legelőterületen azonban a kommunikációs távolság korlátozottsága problémát jelentett, az adatátviteli nehézségek pedig a szenzorban lévő akkumulátorokat is gyorsabban merítik. Bár a gyártó hároméves működést garantált, legeltetett körülmények között a termék körülbelül másfél év után már nem bizonyult megfelelőnek.
Az állat kérődzésének mértéke számos hatást tükrözhet: lábsérülés, belső fertőzés, szemprobléma vagy más egészségügyi zavar egyaránt csökkentheti. A technológia egyik legnagyobb előnye, hogy már akkor jelezhet eltérést, amikor az állaton még alig látható külső tünet. Ez különösen fontos extenzív tartásban, ahol a gazdálkodó akár csak naponta egyszer ellenőrzi az állományt, és nincs ideje vagy lehetősége minden egyedet részletesen megvizsgálni.
A rendszer riasztást küld
Ha egy állatnál leáll a kérődzés, a rendszer nyolc óra után riasztást küldhet. A riasztás azonban nem feltétlenül jelent súlyos betegséget, mert a probléma 16–24 óra alatt magától is rendeződhet. A szenzor tehát nem diagnózist állít fel, hanem figyelmeztet az eltérésre. A gazdálkodónak követnie kell az állat további állapotát, tartósan fennálló vagy romló tünetek esetén pedig állatorvosi vizsgálatra is szükség lehet.
A kutatás során előfordult olyan eset, amikor a rendszer észlelte egy állat kérődzésének a leállását, miközben külsőleg csak enyhe bágyadtság és a társaitól való elmaradás volt tapasztalható. A korai jelzés miatt felhajtották, megkapta a szükséges kezelést, és néhány nap alatt felépült. Szenzoros jelzés nélkül viszont nagy valószínűséggel elpusztult volna a legelőn.
A húsmarhákra továbbfejlesztett szoftver az utolsó ivarzás alapján a várható ellési időt is kiszámítja. Ez természetes termékenyítésnél hasznos, mert az állatok várható ellésük szerint csoportosíthatók. Az ellés tényleges megindulását azonban a jelenlegi rendszer nem jelzi megbízhatóan, ezért erre önmagában nem lehet alapozni.
