A kiskertben általában 3-5, esetleg 10 tő elegendő egy átlagos család igényeinek ellátására. A termések legnagyobb hányadát augusztusban, esetleg szeptember elején szedhetjük, így a saját termesztésből készült friss ételek elsősorban a nyár ízeihez tartoznak.
A padlizsán keleten régóta ismert zöldségféle, India térségéből már kb. 2500 éve átkerült Kínába, majd onnan kereskedéssel nyugatabbra, végül Európába. Földrészünkön egyértelműen a Balkán-félszigeten a legkedveltebb, ott a belőle készült, főként krémes-pürés állagú ételeket befőttesüvegben, olajjal lezárva egész évre tartósítják és fogyasztják.
Az ősi tojásgyümölcs faj (Solanum melongena) termése még ehetetlenül keserű, és az egész növény barátságtalanul tüskés volt, a termesztésbe azonban már „keseredésmentes” változata került be.
Bár eredeti élőhelyén 2-3 évig is élhet, nálunk kizárólag egyéves főnövényként termeszthető. Lágyszárú növény, a tenyészidőszak második felére azonban már jelentősen fásodó szárú, cserjeszerű bokrot nevel. A növények magassága fajtától, termőhelytől és termesztési módtól függően 40-100 cm, de talaj nélküli hajtatásban napi tápoldatozással hajtáshossza a 2 métert is meghaladhatja.
A növények gyökérzete leginkább a paradicsoméhoz hasonló, a talajban akár 60 cm-ig lehatoló, de a gyökérzet fő része a felső 20-30 cm-es talajrétegben helyezkedik el. A bokor habitus úgy alakul ki, hogy a talajfelszín felett 25-40 cm magasságban elágazik – akár 4-5 felé is. A főhajtás visszacsípésével segíthetjük az elágazódást.
Levelei szórt állásúak, alakjuk lándzsás, tojásdad, fordított tojásdad, kerekded; épek vagy különböző mértékben fogazottak lehetnek. Méretük elérheti a 30-35 cm hosszúságot is. Felületük általában erősen molyhos, és egyes fajták levélereken és a csészeleveleken fejlődő tüskéi is felsérthetik a bőrünket, emiatt megfelelő ruházatban dolgozzunk a növények körül.
A termések színe, alakja, mérete fajtánként nagyon változatos. A klasszikus tojás alakú, méretű és fehér színű bogyó különlegességnek számít. Termesztésben inkább a sötétlila, 15-25 cm hosszú, csepp alakú termések a kedveltek: termeszthetőségre, hozamra, piacra egyaránt ezek a legkedvezőbbek. Vannak azonban hosszú, kolbász alakú termések is, azokat jól lehet szeletelni. A lila és a fehér színen kívül lehetnek zöld, citromsárga, zöld-fehér, zöld-lila, zöld-sárga cirmosak is. A bogyó húsa belül általában fehér, ritkán drappos, a héjhoz közel zöldes. A termések először fényes felületűek, a magok érésekor kifakulnak.
A szedésre optimális érettségben a tojásgyümölcs megfelelő méretű, kemény, de még nem túl feszes, szép fényes. Ezután íze már kesernyés, biológiai érettségben pedig alapszíntől függetlenül sárgásbarnára, sárgásszürkére színeződik.
Magjai barnás-okkeres színűek, lapos lencse alakúak, 1 gramm mennyiséget 220-280 darab mag tesz ki, csíraképességüket 3-5 évig tartják meg.
Környezeti igények
A tojásgyümölcs környezeti igénye leginkább a paprikához hasonlítható. A legmagasabb hőigényű növények egyike, optimális növekedéséhez 25-28 °C a kedvező. A kritikus minimális hőmérséklet csírázáskor 15 °C, felnőttkorban 10-12 °C, míg felső korlátnak a 40 °C tekinthető. A termesztési időszakot egyértelműen a hőigényhez kell igazítani. Május közepénél előbb kockázatos szabadföldre ültetni, és úgy kell számolnunk, hogy az augusztus végi hűvös reggelek nem kedveznek neki, szeptember második felében az állomány gyorsan hanyatlani kezd.
Öntözésre a mi viszonyaink mellett mindenképpen fel kell készülni. Mivel a tojásgyümölcs gyökere nem kedveli a nagy hőingadozást, ügyelnünk kell rá, hogy ne öntözzünk nagy mennyiségű hideg vízzel, különösen május-júniusban, amikor könnyen túlhűthetjük a talajt. Ha ültetés után hideg vízzel öntözzük be a palántákat, a gyökerük megfázhat, és a hideg környezetben a foszforhoz is nehezen jutnak hozzá a növények, lassul a begyökeresedés.
Talaj- és tápanyagigény szempontjából is kényes növénynek mondhatjuk, jó termést csak tápanyagban dús, jó szerkezetű talajon várhatunk. Meghálálja a szerves trágyázást, de az év további részében is érdemes kiegészítő tápanyagellátásról gondoskodni.
Termesztés
Termesztéséhez mindenképpen érdemes földlabdás, tűzdelt palántát használni, mert ezeknek a legerősebb a gyökere. Ahhoz, hogy május második felében vagy végén tudjunk ültetni, a magvetést március közepén tervezzük. Ha tűzdelés nélkül neveljük a palántákat, akkor a palántanevelés időtartama akár 2 héttel is rövidülhet, de a későbbi fejlődés lassabb. Bármelyik módszert is választjuk, úgy tervezzünk, hogy a paprikához képest 2-2,5 héttel, a paradicsomhoz képest akár 3-4 héttel is hosszabb a palántanevelési időszaka.
A területválasztás mindenképpen a növény környezeti igényeinek megfelelő legyen (talaj, öntözhetőség, napfény szempontjából), és legalább 3-4 éves vetésforgót használjunk, figyelembe véve a többi burgonyaféle növény termesztését is.
A minimális sortávolság 50 cm, a tőtávolság 30-40 cm. Ügyeljünk rá, hogy a földlabda felső része a talajfelszínnel egy vonalban legyen. A palánták beöntözésére mindenképpen szükség van, és a talaj tápanyag-tartalmától függetlenül, foszfortúlsúlyos tápoldat legyen az első öntözés. Tövenként 2-3 dl vizet (tápoldatot) használjunk. Két-három nap múlva még egy hasonló öntözést érdemes végezni, majd egyre ritkább és nagyobb adagokkal, már nem csak a tövek közvetlen környezetét nedvesítve, hogy a gyökérzet folyamatosan fejlődjön. Szeptember elejéig érdemes többször is fejtrágyázni. A tojásgyümölcs meghálája a mulcsozást, nemcsak a talajápolás megkönnyítése, hanem a talajban kialakuló jobb hőháztartás miatt is.
Ha viszonylag intenzív termesztési környezetet alakítunk ki, és a növények fejlődése erőteljes, érdemes támrendszert kialakítani, és némi metszést végezni, a begyökeresedés utáni visszametszést követően is. Ha legalább 10 tövünk van, akkor legkedvezőbb szabadföldön a laza kordonos támrendszer.
Az alsóbb, idős, sárguló leveleket folyamatosan távolítsuk el, ez segít a növényvédelemben is. A túléretten a töveken vagy a földön maradt bogyók, idős levelek növelik a szürkepenészes betegség kialakulásának és terjedésének kockázatát.
Szedésre szabadföldről augusztus elejétől számíthatunk, ha korábbi termést szeretnénk, akkor kezdeti kisalagutas takarással tudjuk 10-14 nappal előrébb hozni a fejlődést. A takarás segíthet csökkenteni a burgonyabogár okozta kártételt.
Az első termések érése a fajták tenyészidejétől függően, a kiültetéstől számítva 70-90 napra várható, illetve a közepes termésméretű fajtáknál a virágzástól számítva 25-30 nap után érik el a bogyók a szedési érettséget. Figyelembe véve a növény fagy- és hidegérzékenységét, ez egyben azt is jelenti, hogy kedvező esetben a szeptember első napjaiig megjelenő virágoktól várhatunk biztos termést. A kifejlődött termések mérete fajtától és termesztési körülményektől függően 100-500 g közötti, a lila csepp alakú fajták esetében általában 250-400 g.
Hetente egyszer szedjük a már kifejlődött bogyókat. Teljes méretük elérése előtt is szedhetjük és fogyaszthatjuk azokat, de túl kis méretben szedve számottevő lehet a hozamcsökkenés. A bogyók túlérése csökkentheti a további virágok kötődését, valamint a fiatalabb termések kifejlődését.
Házikerti körülmények között, szabadföldről tövenként általában 4-6 bogyót várhatunk.
MMG Gazdahang
A Mátrai borvidék egyik gyöngyszeme a Sol Montis Borászat. A tulajdonosok a Kovács család, ahol apáról lányára száll a borászmesterség. Kovács László főborászként a szőlőtermesztést és borkészítést felügyeli, míg lánya, Kovács Zita a cég zavartalan működéséért, az értékesítésért és marketingért felel. A generációváltás nem egyszerű folyamat és nem is mehet egyik napról a másikra. Erről a nehéz és váratlan fordulatokkal teli útról beszélget a Sol Montis Borászat két tulajdonosával Sári Enikő, a Magyar Mezőgazdaság Kiadó ügyvezető igazgatója. Hallgassák meg interjúnkat!
