A behajtás, vagy más néven beszorulás, a pásztorok nagy ünnepe. Ilyenkor befejeződik a legelőn folytatott legeltetés, a gazdák az állatokat behajtják az istállókba, és a számadás során elszámolnak az állatok elhullásával, szaporulatával.
A gazdák kifizették a pásztorok munkáját, akik ezt követően akár napokig „dömötöröztek”, vagyis mulatozással, pásztorbállal ünnepeltek. Ma már jelképessé vált az október 24-i behajtási nap; már nem „hoz havat a hátán” az állat a legelőről október végén, sőt, ha az időjárás engedi, akkor egész novemberben kinn maradnak az állatok december elsejéig. Utána elkezdődik az ellés, ekkorra már fedél kell a jószágok fölé.
Lovas-, szürkemarha- és a feketebivaly-fogatok
Délután a Kilenclyukú hídon átvezető út mindkét oldalán sűrű sorokban álltak az emberek, hogy láthassák az ünnepség kezdeteként a hídon át a Vásártérre hajtott lovas-, szürkemarha- és feketebivaly-fogatokat.
a félkaréjban álló fényes szőrű, felszerszámozott lovak, szürkemarhák, feketebivalyok mögé fogott szekereken a bő gatyában, bő ujjú ingben, lajbiba öltözött, darutollas, széles karimájú kalapot viselő csikósok, a marhák mellett álló gulyások, a juhnyájat őrző gubás juhászok által alkotott kép.
Tudás, érték, hagyomány
A járvány miatt az idén elmaradt a kihajtási ünnepség, a Hortobágyi Lovasnapok, ezért sokan voltak kíváncsiak a hagyományokat idéző pusztai rendezvényre. Az ünnep a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft., a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és Hortobágy Önkormányzata összefogásával valósulhatott meg ̶ mondta Torbik Ákos, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. projekt és marketing osztályvezetője, aki hozzátette,
-Ez az alapja a pásztorkultúrának, ami miatt a Hortobágyi Nemzeti Park kiérdemelte a Világörökség címet. Nagy megtiszteltetés, hogy állattenyésztés kategóriában a Kft. 2021-ben elnyerte a Magyarország Legszebb Birtoka címet. Méltán lehetünk rá büszkék, hogy a pásztorló állattartás hagyományai tovább élnek – fogalmazott az osztályvezető.
Csalogató etetés
A nyolcadik alkalommal megrendezett behajtási ünnepről és a Darufesztiválról Kapocsi István, a Hortobágyi Nemzeti park általános igazgató-helyettese elmondta, hogy 103 ezer darut számláltak meg a legutóbbi szinkronszámláláson, két héttel ezelőtt pedig 135 ezernél is több daru éjszakázott mintegy 13 helyszínen – a halastó hét és az árasztásos mocsár hat helyszínén éjszakáznak a madarak.
Darukonyha és Daruporta
A Darufesztivál kiemelt hangsúlyt fektet a gasztronómiára, ezért hetedik alkalommal hirdették meg a Darukonyha receptpályázatot. A darvak vonulási útján termő és a madarak táplálékai között is fellelhető növényeknek kellett szerepelni a recept alapanyagai között. Az idén a hajdina volt a fő alapanyag. A verseny nyerteseinek kihirdetését követően, közösségépítő céllal, a Hortobágy község lakosainak kiírt Daruporta szépítő verseny eredményét ismertették. A verseny célja a darvak vonulási útvonalába eső település portáin harmonikus környezetet, kellemes őszi hangulatot teremteni látványelemekkel.
Örökös Pásztorok
Majd a Hortobágy Örökös Pásztorait köszöntötték, a 12 pásztor helyett jelenleg 11-en vonultak a Vásártér közepére. Azok a pásztorok kapják meg az Örökös Pásztor címet, akik őrizték, ápolták és tovább adták ezt az ősi foglalkozást.
Ezt követően a hajdúnánási Aranyszalma Ifjúsági Néptáncegyüttes adta elő Számadás című műsorát.
Pásztorkultúra
Lényegében a régi magyar pásztorkultúra megőrzése, a természetvédelem, az ember és állat harmonikus együttélésének a bemutatása a behajtási ünnep lényege ̶ foglalta össze az ünnepet Jakab Ádám Hortobágy község polgármestere.
Íves szarv, gulyakészség
Majd a Vásártéren felsorakoztatott állatok, fogatok bemutatása, az állatállomány ismertetése következett. Számos érdekesség elhangzott az 1960-as években kihalás szélére sodródott szürkemarháról, az 1974-es miniszteri rendeletben leírt fajtamegőrzési szándékról.
Többek között a szürke szín, a hosszú, íves szarv, a gulyakészség és a kimagasló szaporodás jellemzi az állatot. Az ismertető után a Csárdás, Fogoly, Betyár, Gyilkos, Bojtár és Nótás nevű ökrök húzta hatos fogat tett egy kört a Vásártéren. Ökrész foglalkozik velük, kevesebb mint tíz van belőlük az országban. A fekete bivalyokat is befogták, Fácán, Rigó, Fecske és Fogoly húzta a négyes fogatot. Majd a Mátai Ménes kiemelkedő példányát, az Eperjes nevű nóniusz kancát vezették fel.
Ezután a kocsik következtek, a Kocs községből származó finoman megmunkált fa és vas szerkezetű könnyű, erős kocsik változatai. Így az alföldi tanyavilágban elterjedt könnyű teherszállító eszközök, amelyeket 1463-ban említenek először írásos emlékek. A kézműves kisiparosok fejlesztették ki különféle változatait, mint a Vásártéren elsőként Tündérrózsával és Vadóccal körbefutó kettes vadászkocsit.
Az öszvéreket is használták a pásztorok nagy terhek szállítására, így ezt az állatot is lehetett látni a fogat előtt egy bemutatókör erejéig. De tenyészkosokat is felvezettek; a viszonylag vad állat, nem szereti, ha a juhász a bárányaihoz nyúl.
Erő, kitartás
Az állat- és a fogatbemutató után a Hortobágyi Nemzeti Park számadó juhászai léptek fel a pulpitusra, és ismertették a Szent György-napi kihajtástól a behajtásig tartó munkájukat, beszámoltak az állatokról és szaporulataikról. Közülük Barta Tamás számadó gulyás azzal zárta szavait, hogy: „A tavaszt várjuk közelesen, és a borjakkal megyünk a friss legelőre.” Loncsák Lehel számadó juhász az anyák jó teljesítményéről beszélt és egy kísérletről, amivel javítani kívánják a juhok állategészségügyi helyzetét. Majd Istentől erőt és kitartást kívánt mindenkinek a téli hónapokra.
A ménesből 35 lovat fedeztettek, azok hamarosan ellenek.
Bátrak fogata
A számadás után a csikósok bemutatója következett — kutya módra ültették, fektették a lovat. A mutatványok betanításának haszna is volt, ugyanis a fektetett lóval könnyű volt elrejtőzni a csendőrök elől. Majd a bátrak fogata, a puszta ötös vágtatott körbe a Vásártéren úgy, hogy a csikós öt lovat hajtott egyszerre, az ötből a hátsó kettőn állt.
Tíz kárpáti borzderes
A Hortobágyon szokatlan színű és motívumú cifraszűrével, faragott botjával, cserzett arcával hívta fel magára a figyelmet egy pásztor. A bakonyi szűrt viselő férfi 5 éves kora óta gulyáskodik. Bartalos János a Zala megyei Nyirádon 16 évesen már önállóan őrizte a gulyát.
Az üszőt meghagyják tovább tenyésztésre, a bikaborjút kiherélik, igáznak a tinóval. Reggelente jár Nyirádról Nagyvázsonyba a marhákat őrizni. Idén György napján hajtották ki az állatokat.
– Remek a fajta, szinte mindenevő, még a bokrot is lelegelte, a falevelet is lerágta, mint a kecske, nem tett neki semmit sem az aszály a nyáron. Az igaz, hogy nem intenzív tejelő, 8-9 liter tejet ad naponta. — Megemlékezett a gulyás a régi téeszes időkről is, amikor csak magyartarkák voltak az országban. Nem kellett segíteni nekik az ellésben, mert járomoztak is, mozogtak eleget, tágabb volt a csípőjük, mint a maiaknak.
Marhapásztorok
Száz darab magyar szürkét őrzött a hajdúnánási marhapásztor, Kiss András. Amikor megkérdeztem, hogy meghívták-e a behajtási ünnepre a szervezők a sok cifraszűrös pásztort, azt válaszolta, hogy
Egész pásztorkodása szép emlék számára: harminc évig fiaztató volt, aztán váltott, az önkormányzatnál vállalt állást. Monoki Attila kollégája Kisújszálláson őrzi az állatokat, 1989 óta ez a foglalkozása. Kétszáz magántulajdonú állat van a keze alatt.
Tavasztól őszig legeltetnek, télen etetnek. Árutermelésre tartják a gazdák a marhákat, leadják a bikákat, az üszőborjút pedig tovább tenyésztik.
Tanyák az enyészetnek
A fiatal gazdának, Molnár Dávidnak mindenfajta állatból van egy kevés, a szüleivel tartják fenn a gazdaságot. A szaporulatból él, a behajtás reggelén két birkát vágott le eladásra. A takarmányt megtermelik, amit nem etetnek fel az állatokkal, azt eladják.
̶ mondta a gazda. Majd a nehézségeket sorolta: „A kicsik nem tudnak érvényesülni, mert nem lehet földhöz jutni. A 33-as út mentén is legalább öt tanya az enyészeté, végig kell nézni a pusztulásukat. Sokat kell utánajárni, ha földet szeretnék, hogy az ember egyről a kettőre jusson” ̶ tette hozzá.
Karikás ostor
A behajtási ünnep végén szétrajzott a közönség. A vásárban folytatták a napot, vagy a Darufesztiválra mentek a gyerekekkel. Az időjárás is kegyes volt, napsütéses, meleg időben ehettek az emberek a bográcsos ételekből és sültekből, nézelődhettek, vásárolhattak a kézműves vásárban.
Régebben csergettek is vele, a suhintással és az ostornak a csergetés közben kiadott hangjával terelték a pásztorok az állatokat. Az ostor által keltett lövésszerű hangot a ló idővel megszokta, és ha a betyárvilágban üldözték a csendőrök a lovast, esetleg rálőttek, akkor a ló nyugodt maradt és követte gazdája utasításait.
