0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. április 2.

A Valentin-nap története – az orgiától az üdvözlő kártyákig

Ma a Valentin-napot elsősorban Ámorhoz, a rózsacsokrokhoz, az édességhez és a szép ajándékokhoz kötik, de ez nem volt mindig így. A szerelem ünnepének kezdete meglehetősen sötét volt és nem túl romantikus. Íme a történetük.

A legjobb, ha a Valentin-nap történelmi gyökereihez az ókori Rómában kezdjük az utazást. Itt tartották február 13. és 15. között a Lupercalia nevű éves ünnepet Lupercus tiszteletére, aki egy római istenség volt és állítólag megvédte a pásztorokat és nyájaikat a farkasoktól. A szertartások célja az is volt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercust. És bár a Lupercalia dátuma egybeesik a jelenlegi Valentin-nappal, az előbbi ünnepség formája jelentősen különbözött a mai szerelmesek ünnepétől.

Az ókorban a férfiak egy kecskét és egy kutyát áldoztak Lupercusnak, majd az asszonyokat az éppen megölt állatok bőrével korbácsolták meg.

Noel Lenski, a Colorado Állami Egyetem történésze szerint a rómaiak ilyenkor általában meztelenek és részegek voltak, és a fiatal nők szó szerint sorban álltak előttük. Úgy vélték ugyanis, hogy egy ilyen rituálé biztosítja a termékenységüket.

Ezeken az ünnepségeken egy párkereső sorsolást is rendeztek, amelyen a fiatal férfiak egy tégelyből húzták ki a nők nevét. A párokat ezután a fesztivál idejére, vagy egyes esetekben hosszabb időre is összeadták, ha a párok jónak bizonyultak.

A Valentin-nap mai nevét is valószínűleg az ókori rómaiaknak köszönhetjük, de az eredet itt is jelentősen eltér a mostani ünnepléstől. A Kr. u. 3. században, két különböző évben,

II. Claudius császár két Valentin nevű férfit ítélt halálra. Mindkettőjüket kivégezték február 14-én, és mártíromságukat később a katolikus egyház a Szent Valentin-nap megünneplésével tisztelte meg.

Ugyanis az egyik kivégzett, Valentinius a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.

A keresztény korban a Szent Valentin-nap megünneplése némileg szelídült, főként

I. Gelasius pápa hatására, aki igyekezett  felszámolni a pogány rituálékat alattvalói körében. Ekkorra a fesztivál már színpadiasabb formát öltött, és megszűnt olyan erőszakos ünnep lenni, mint amilyen eredetileg volt.

Noel Lenski szerint ez is részeg dorbézolás volt, de legalább már ruhában, és ettől fogva az ünnepet a termékenység és a szerelem napjának nevezik.

De  az ünneplés eredetét keresve képbe kerül Római Szent Bálint, a Terni püspök is, akit a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziával élők védőszentjeként tiszteltek. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek.

Az évszázadok alatt sokat változott a szerelem ünnepe és egyre korszerűbb formát öltött, míg végül két kiemelkedő költő,

Chaucer és Shakespeare műveiben végérvényesen népszerűsítette a Valentin-nap „romantikus változatát” – először Nagy-Britanniában, majd később egész Európában.

Például ekkor váltak az első papírkártyák a szerelem Valentin-napi kifejezőeszközévé. Ez a hagyomány egészen az ipari forradalomig fennmaradt, amikor is létrejöttek az első gyárilag gyártott kártyák. 1913-ban pedig Kansas Cityben megkezdődött a Valentin-napi üdvözlőkártyák első tömeges gyártása.

De mindez már a homályba vész, mert manapság a Valentin-nap hatalmas üzletté vált, a hozzá kötődő különböző ajándékok értékesítése több milliárd dollárra rúg világszerte.

Forrás: maygarmezogazdasag.hu