Az idős fák védelme speciális területe a növényvédelemnek. Gutermuth Ádám növényorvos, faápoló és favizsgáló szakmérnök, a Greenunit Kft. vezetője, a matuzsálem fák növényegészségügyi gondjait és azok kezelési lehetőségeit foglalta össze a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben, a faápolók és favizsgálók részére tartott workshopon.
Olyan, mint egy sportolónak kijutnia az olimpiára: óriási kihívás, megtiszteltetés és minden alkalommal nagy felelősség is. Növényorvosként és faápolóként egyszerre kell a fa ágrendszerét, szerkezetét és a lombozat állapotát, egészségét vizsgálni, hiszen a faápolás és a növényvédelem szorosan kapcsolódik egymáshoz: egyetlen formás, szépen metszett fa sem működik megfelelő tömegű lombozat nélkül. A lombozat készíti a növények számára létfontosságú asszimilátákat, megvédése fontos, ugyanakkor kevésbé látványos, mint például egy alpintechnikával elvégzett komolyabb faápolási munka.
Az idős fák jellemzően közterületen élnek, sőt többségük védett, ahol a növényvédelmi lehetőségek erősen korlátozottak. Néha pedig a rendelkezésre álló tapasztalat vagy a szaktudás is hiányos egy több száz éves fa védelméhez. Amíg a lágyszárúak esetében nemesítőmunkával könnyebben kialakítható egy-egy betegség elleni rezisztencia, addig ez a hosszú életű fáknál nem mondható el.
Az utóbbi évtizedben tömegesen jelennek meg új kórokozók és kártevők részben a klímaváltozás, nagyobb részben pedig a globalizáció következményeként. Néhány faj, mint például a puszpáng már áldozatul esett ennek a folyamatnak alig néhány év alatt.
Az egyre gyorsuló ütemben megjelenő új betegségek nemcsak a mi dédelgetett ősfáinkat, hanem egész erdőállományokat sújtanak, vagy fognak súlyosan veszélyeztetni, fogalmazott Gutermuth Ádám.
Mi bántja az ősfáinkat?
A platánlisztharmat egyre több helyen megjelent az országban, a kórokozó elsősorban a fiatal leveleket fertőzi, amitől azok sárgulnak, elszáradnak. Ennél sokkal nagyobb problémát okoz a platán-csipkéspoloska (Corythucha ciliata). A fajt Amerikából hurcolták be Európába, és az enyhe telek, aszályos nyarak miatt rohamosan elterjedt.
A szúrásnyomok jól láthatók a leveleken, amelyek idővel elszáradnak, lehullanak, a fa legyengül, legrosszabb esetben elpusztul.
A közelmúltban Magyarországon is fölbukkant egy új, környezetbiztonsági szempontból kritikus gombabetegség. A fertőzésekor a platán törzsén fekete „folyás” keletkezik, ami nem más, mint a kórokozó gomba konídiumainak a tömege. A betegség a platán masszáriás ágelhalása (Massaria platani). A platán apiognomóniás begetségének (Apiognomonia veneta) első tünetei a fiatal leveleken mutatkoznak, a levélerek barnulnak, a levéllemez töredezik. A levélhulláson túl a hajtások és a törzs elhalását okozhatja.
Több előny, mint veszélyGutermuth Ádám maga is vizsgálta az injektálás hatását. A két évvel korábban injektálással kezelt fiatal gesztenyefa törzsét szeletelték. A szeleteken jól látható volt a 3,5 milliméter átmérőjű furat, amin keresztül a hatóanyagot befecskendezték, az évgyűrűket megfigyelve pedig az is egyértelműen látszik, hogy a kezelés előtti 3-4 milliméteres évgyűrűk a kezelést követően vastagabbak lettek, ami összességében – az okozott seb ellenére – a kezelés eredményességét igazolja. |
A tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata) az Egyesült Államok keleti partvidékén honos, Európában először Észak- Olaszországban fedezték fel 2000-ben, valószínűleg élő növényekkel került be. 2012-ben és 2013-ban Közép- és Kelet- Európa több országában egyszerre bukkant fel.
A fertőzött levelek elszíneződése és elszáradása már nyár közepén bekövetkezik. Tölgyeseink sajnos az aszályok, a díszbogár, a lisztharmat miatt egyébként sincsenek jó állapotban, ezért a tölgy-csipkéspoloska kártétele további leromlásukhoz vezethet, főleg szárazabb klímájú területeken.
A szilfavésszel (Ophiostoma ulmi) fertőzött szilfák hirtelen hervadni, fonnyadni kezdenek, a levelek sárgára színeződnek. A fiatal növények néhány hónap után elpusztulhatnak, idősebb fák megmentésére azonban van lehetőség négy-ötévenkénti injektálással.
Injektálás a törzsbe
A fák, így az idős fák védelmének egyik lehetősége az évi néhány alkalommal elvégzett permetezés. Ha a fák élőhelye jól hozzáférhető és nem vízparton van, ezekkel a kezelésekkel jó kondícióban tarthatjuk őket. További előnye a permetezésnek, hogy nagy tömegű lombfelületet lehet gyorsan kezelni.
A permetszert ráadásul könnyen elsodorja a szél, ami kárba vész és a környezetet is terheli. Koros fák esetén jellemzően az alsó lombkoronarészt védi meg biztosan a permetezés. Fontos megemlíteni, hogy nagyon kevés növényvédő szer használata engedélyezett, és ezek körét tovább szűkíti, hogy a koros fák sokszor védett területen vagy közterületen helyezkednek el.
Másik lehetőség a fák védelmére a törzsön keresztüli injektálás. A fás szárú növények ilyen védelme már Leonardo da Vinci elképzelései között is szerepelt, aki elsőként próbálta ki a módszert, az almafáit dézsmáló tolvajok elűzésére arzént fecskendezett a fa törzsébe. Az első szakmai leírások 1930-ból származnak. Berlinben a növényvédelmi intézetben végeztek kísérleteket dohányléből kiáztatott nikotin növényvédelmi célú injektálásával.
A hatóanyag bejuttatása alapján beszélhetünk gravitációs vagy infúziós – túlnyomásos – módszerről. Mindkettő esetében meghatározott méretű fúrt lyukakon keresztül fecskendezik a megfelelő hatóanyagot a fa törzsébe, amit a növény saját nedvkeringése juttat el minden egyes levelébe, így az egész növény felületén kifejti hatását a készítmény. A célzott eljárás sem a természetes, sem az épített környezetet nem szennyezi. Hatása hosszan, akár több vegetációs perióduson keresztül is tart, körültekintő alkalmazásával csökkenthető a környezet vegyszerterhelése. Veszélye nyilvánvalóan abban rejlik, hogy az injektálás során nyílt seb keletkezik a fa törzsén, amelynek hatása 10-20 évvel később fog látszani.
