A lencse termesztése hazánkban háttérbe szorult az utóbbi évtizedekben. Mendlerné Drienyovszki Nórát, a Debreceni Egyetem, AKIT Nyíregyházi Kutatóintézet tudományos főmunkatársát a lencse termesztésének magyarországi helyzetéről kérdeztük. A Magyar Mezőgazdaságnak elmondta, hogy a FAO adatai szerint a világ lencsetermesztése az utóbbi 5 évben 6,5 millió ha-ról lecsökkent 5,5 millió ha-ra. A világ legnagyobb lencse termesztő országai 2021-ben: Kanada (1,71 millió ha; ahol az őszi lencse nemesítésnek igen nagy hagyományai vannak), India (1,73 millió ha) és Ausztrália (500 ezer ha). Európában (Oroszországon kívül) sajnos csak Ukrajnában (5300 ha) és Észak Macedóniában (67 ha) volt FAO által regisztrált lencsetermesztés. Magyarországon 2017 óta (24 ha) nem folyt vetőmag-előállítás.

Mint minden fehérjenövény, így a lencse is jól beilleszthető a vetésszerkezetbe, termesztése teljesen gépesített, emellett környezetkímélő, utánuk a talaj jó állapotban marad vissza. Nem zsarolja ki a talajt, nitrogéntartalma gazdagodik, így termesztésének ökológiai lábnyoma is kisebb. A fehérjenövények termesztése egy állandó, magas szintű gabonatermesztést tesz lehetővé, környezetkímélő és talajt gazdagító energiatakarékos gazdálkodást biztosít. A növényi maradvány minőségben is nagyon kedvező, ami a talajban lejátszódó mineralizációs folyamatokat könnyíti meg. A növény vízfelhasználása közepes, így a talaj vízkészletére is pozitív hatást gyakorol. A szármaradvány mennyisége kevés, így külön műveletet nem igényel a talajba dolgozása.

Őszi lencse esetében csak megfelelő aláforgatás után, az őszi árvakelés megakadályozandó.

A pillangósvirágúaknál alkalmazott szigorú kritériumokat a lencse termesztésekor is figyelembe kell venni, miszerint önmaga és más pillangós növények után 3-4 évig nem termeszthető ugyanazon a területen.

Lencse termesztése

A kutatóintézet tudományos főmunkatársa kiemelte, hogy a szélsőséges időjárási viszonyok nagyon megnehezítik a termesztéstechnológiát. A lencse a kiegyenlített, mérsékelten meleg időjárást kedveli, termesztésére a szélsőséges, száraz, meleg éghajlatú területek alkalmatlanok. A reproduktív fázisban kimondottan érzékeny a hőmérséklet növekedésére és a légköri aszályra; az extrém magas hőmérséklet nem csak mennyiségi veszteséggel, de minőségi romlással is járhat.