A család felmenői és rokonai tősgyökeres kertésznek számítanak, illetve korábban inkább a dohánytermesztést favorizálták, mostanában pedig az intenzív paprikatermesztésben bíznak. Volt időszak, amikor három család összefogásában, 15 hektáron termeltek dohányt, azután 1997-től kezdték megszeretni a paprikát is. A dohánytermesztéssel éppen akkor hagytak fel, amikor Magyarország belépett az Európai Unióba. Az ok roppant prózai volt: a házigazda ma hitetlenkedve emlékezik arra, hogy nem merték elhinni azt a mesés támogatást, ami az EU-ban a dohánytermelőknek jár. Ezzel ők nagyon sok milliót buktak 2004 óta, mégsem ezen keseregnek; inkább azon dolgoznak, hogy az időközben egyre nagyobb arányúvá és egyre intenzívebbé vált paprikatermesztésüket a lehető legeredményesebbé tegyék.
A Ripp család kezdeti bizalmát a fűszerpaprika iránt az adta meg, hogy a közeli, hetényegyházai UNIVER jó vevőnek ígérkezett – s mint kiderült, annak is bizonyult. Édes fűszerpaprika, a Kalocsai 622-es helyrevetésével kezdtek, és az első évben, 1997-ben 1,2 millió forint értékű terméket szedtek le kézzel. Ez akkoriban a termelési költség 3–4-szerese volt. Nem maradt semmi a növényen, az utolsó csöveket is be tudták takarítani, s az akkori felvásárlási ár, emlékeik szerint, kilogrammonként 82 forint volt. Abban azonban biztosak, hogy 140 mázsát szedtek le fűszerpaprikából arról az egyetlen hektárról.
Összefogtak, napszámosokat fogadtak, és összesen 43 ember gyűlt össze az első szedésre. Mégsem tudták átjárni az egy hektárt, olyan jó volt a hozam. Rippné Dunai Margit emlékezetében még az maradt meg erről, hogy ő is szeretett volna paprikát szedni, de nem mehetett dolgozni az emberek közé, mert állandóan „a hűsítőt” hordta a munkásoknak. Az elszámolásnál aztán a háromszori szedéssel elért 1,2 millió forintos hektáronkénti árbevétel igencsak megszépítette számukra a fűszerpaprikát.
A következő évben már 4 hektáron termesztették, igaz, ez két család között oszlott meg, és abban is megváltozott a helyzet, hogy Ripp Mihály otthagyta a sofőrködést és teljes figyelmét a kertészkedésre fordította.
A paprika évről évre mindig más arcát mutatta: volt, amikor kevésbé, máskor pedig jobban sikerült. Mellette nemcsak dohányt, hanem gyógynövényeket is termesztettek, aminek következtében a végén mindig kikerekedett az évük. Amikor 2005-ben már csak az intenzív paprikatermesztés maradt meg nekik, kezdett kialakulni a kapcsolatuk a KITEsekkel, főként a zöldséges szakmát képviselőkkel. Akkor tértek rá az igazán intenzív paprikatermesztésre: elkezdték alkalmazni a talajtakarásos, síkfóliás szabadföldi technológiát, egyre biztatóbb eredménnyel. Kunadacson ezt a módszert Dunai László (a jelenlegi polgármester), Rippné testvérbátyja próbálta ki először, s példája ragadós lett.
Az intenzívebb gazdálkodás következő lépcsőfoka az volt, amikor egy hektáron úgy termelték a kápiát, hogy mindent megadtak a növénynek, bár mellette 3 hektáron, szabadföldi paprikával foglalkoztak (pritaminnal és fűszerpaprikával). Az évek során a termőterületük egyre nagyobb lett, s 2011-re jutottak el odáig, hogy a KITE vándorfóliás termesztését is kipróbálták. Az addig meglévő 6,5 hektár mellett – ami teljesen intenzív – fél hektáron bizalmat szavaztak a vándorfóliás termelésnek, így mindent egybevetve összesen 7 hektáron termeltek paprikát.
Miért ez a váltás, mi magyarázza a még intenzívebb termesztéstechnológia kipróbálását a gyakorlatban? A legfontosabb és mindent megelőző érv a KITE vándorfóliás módszere mellett a Ripp család számára a biztonságos termesztés volt. Minden évben elverte, elveri őket a jég, volt úgy, például 2010-ben, hogy négyszer is. Lehet, hogy az időfelelős megijedt, de 2011-ben már elkerülte őket a jégverés.
Beszélgetésünk során kiderült, hogy ők már korábban is szerették volna kipróbálni a KITE-féle vándorsátort, de eleinte sokallták az árát (négyzetméterenként 1000 forint). Megint csak Dunai László példájából okultak, mert nála derült ki, hogy beválik a KITE-s szakemberek ígérete: tehát a koraisága, a területegységre jutó nagyobb termés (legalább kétszerese a többi intenzív módszernek), az áru jobb minősége, mert nem éri külső hatás. Az úgynevezett osztályos termék aránya egészen kiválónak bizonyult, sőt az is nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyenfajta termesztésben a növényvédelem szinte ugyanaz, mint a síkfóliánál. Ami többletköltséget el kell ismerni, az a tripszek elleni védekezés.
A kellő körültekintés és óvatosság után az első konkrét megbeszélésekre 2010 őszén nyílott mód, amikor Noel Gábor és Sztáray Zoltán, a KITE két szakembere megkereste őket. Ajánlatuk annyira kecsegtető volt, hogy nem lehetett neki ellentmondani. Konkrétan: a KITE ötéves bérleti konstrukciót ajánlott a beruházásra, tehát nem egyszerre kellett kifizetni az egyébként első hallásra igencsak tekintélyes summát: csupán fél hektáron összesen 11 millió forintra rúgtak a kivitelezés költségei. Viszont ha ezt az összeget elosztjuk öt évre, akkor már kedvezőbb a kép. Sőt, mivel az első évben be kellett fizetni 1,5 millió forintot (fóliára, klipszre, kötélre, egyebekre), a későbbiek során az éves bérleti díj 1,8 millió forintot jelent.
A kápia paprikát 2011. április 8–12. között ültették ki (talán említeni sem kéne, hogy KITEpalántát használtak). Derecskéről szállítottak 21 ezer tövet, hibátlan minőségben – igaz, ez 600 ezer forintba került. Csak a KITE-vándorsátor fóliavázának összeszerelése hat embernek adott állandó munkát március elejétől az ültetés megkezdéséig. Külön kellett beszerelni a csepegtetéses öntözőberendezést, amivel egyúttal a tápoldatozást is meg tudják oldani. A belső támrendszert ugyancsak maguk alakították ki, s a biztonság okáért még fátyolfóliát is használtak a lehetséges tavaszi fagyok ellen. Ez is belekerült 600 ezer forintba. Rövid számolgatás után az is kiderült, hogy 2011-ben az ültetés megkezdéséig 1 millió forint lett a különböző feladatoknak a munkadíja. Viszont idén, tehát a második termesztési évben ez a költség már nem jelentkezik, ennyivel kisebb a teher. Tavaly még az összeszerelésben is szereztek annyi rutint, amivel már biztosan indulhatnak az újabb termelési évnek. A többlet tápoldatozás, a valamivel költségesebb növényvédelem együttesen, az év folyamán 500 ezer forint többletkiadást mutatott, de a kétszeres termés eléréséhez ez igenis magától értetődő dolog.
Mit ad Isten, május elején jött a fagy. A KITE-vándorfólia alatt semmiféle gond nem támadt, fűtés nélkül is tökéletesen átvészelték a palánták a hideget. Ennek a paprikának a betakarítását július 10-én kezdték meg, a szántóföldihez viszonyítva ez három héttel korábbi kezdést jelentett. Egész évben, 16-szor szedtek paprikát, az utolsó szedés már november elején történt. A három hetes koraiság miatt az első szedésből származó paprikáért (kápia!) kilogrammonként 360 forintot kaptak! A legalacsonyabb eladási ár 100 forint körül mozgott, ugyancsak kilogrammonként. Amikor a részleteket néztük, a pontosság érdekében előkerült a kis naptár, benne minden följegyezve. Ebből kiderült, hogy a félhektáros KITE-vándorsátor alatt a betakarított termés 412 mázsa lett, s ezért árbevételként 5,79 millió forintot kasszíroztak (csupán a tisztánlátás miatt: 1 hektárra számítva ez 824 mázsa kápia paprika és 11,58 millió forint lehetett volna).
A tények, a számok, az árbevétel és a kiszámítható jövedelem már-már túlzottan csábító. Ripp Mihály szerint viszont azt is tudni kell, hogy 2011-ben a paprika piaca jóval gyengébb volt, mint 2010-ben, kilogrammonként minimum 60 forinttal kevesebbet kaptak, mint előző évben. Ennek tükrében vizsgálva a leghatározottabb véleménye, hogy igen jó döntést hoztak, amikor belevágtak a KITE vándorfóliás módszere szerinti paprikatermesztésbe. Írjam csak le nyugodtan, biztat, hogy a várakozásaik – és az ígéretek is – teljes mértékben teljesültek. Ha most olyan helyzetben volnának, hogy a félhektáros KITE vándorfólia bérleti díját kifizethetnék előbb, máris hozzákezdenének újabb fél hektár kiépítésének. Természetesen a tavaly kialakított vándorsátorban ismét kápiát fognak termeszteni, már megrendelték a paprika palántát Derecskéről. Változatlanul a T112-est kedvelik, mert ennek a színe, alakja a legszebb, a pulton tarthatósága pedig kiváló.
Időnként meglepő dolgokkal szoktam találkozni, ha a szükséges munkaerőről, annak feltételeiről érdeklődöm. Akad, aki disztingváltabban, más elég keményen igyekszik odamondogatni, nekem. Ripp Mihályéknál ebben is a legnagyobb készségességet tapasztaltam. Saját magukon és három fiukon kívül még átlagosan nyolc embernek tudnak munkát és megélhetést nyújtani. Úgy látszik, nemcsak a termesztés módszere, az elért hozamok igazolják, hogy intenzíven gazdálkodnak, hanem az egy dolgozóra jutó termőterület alapján is kimagaslanak az átlagból.
