Back to top

Méhlegelő-fejlesztés mezővédő erdősávokkal II.

Előző írásomban a mezővédő erdősávok történetét, az előnyös és hátrányos tulajdonságaikat, méhészeti jelentőségüket és hasznosításukat mutattam be. Most a létesítés, a méhészeti szempontból fontos fa- és cserjefajok, illetve -fajták megválasztásának szempontjait szeretném kifejteni – méhész-erdész szemmel – a teljesség igénye nélkül.

(A Méhlegelő-fejlesztés mezővédő erdősávokkal I. című cikk elérhető ide kattintva)

Mindennek az alapja a termőhely: a telepítendő terület klimatikus és a hidrológiai viszonyai, a talajtípus, a termőréteg vastagsága. Ezen tényezők meghatározását erdészeti szakemberek végzik, akik helyszíni és laboratóriumi eredmények birtokában elkészítik a termőhelyfeltárási szakvéleményt.

Ha ez megvan, ez alapján adnak ajánlást, hogy az adott területre milyen fafajok, illetve -fajták telepíthetők. Ha a telepítéshez támogatásra akarunk pályázni, akkor erre szükség van. Ennek költsége bizony meghaladhatja a százezer forintot, sokakat már ez megriaszt attól, hogy belevágjanak egy ilyen projektbe, mert elő kell finanszírozni a munkálatokat. Nagyon utána kell járni a dolgoknak, nem szabad ad hoc jelleggel elkezdeni. Ha a területünk például Natura 2000 besorolású, akkor 100%, hogy a természetvédelmi hatóság nem fog engedélyt adni, hogy akácból létesítsünk telepítést. Mikor Zalabán a Söjtör és Térsége Méhészeinek Egyesületénél tartottam előadást, a szőlőterületek telepítése került szóba. Ott előfordult, hogy a helyi méhész nem válthatott művelési ágat és nem telepíthetett akácost a felhagyott ültetvény helyére, mert a Hegyközség nem engedte a terület történelmi borvidék jellege miatt.

Magát a termőhelyfeltárást egyébként akkor is érdemes elvégeztetni, ha nem pályázunk EU-s forrásokra, de nagy területen akarunk erdősávot létrehozni.

Eszembe jut ezzel kapcsolatosan egy eset. Az Alföldön több tíz hektáron telepítettek akácerdőt. A fák egy darabig szépen fejlődtek, de öt év után hirtelen kipusztult az állomány 90%-a. Megismételték a telepítést, de a jelenség is megismétlődött újabb öt évet követően. A talajszelvénygödrök ásásánál kiderült az oka: 1-1,5 méter mélységben 2-3 cm vastagságú, zegzugos, de a talajfelszínnel párhuzamoson futó, összecementálódott homokréteg, úgynevezett kovárványcsíkok voltak. Ezeket a fák a gyökereikkel nem tudták áttörni és nem érték el a mélyebben található talajvizet. A probléma altalajlazítással viszonylag olcsón orvosolható. A kések áttörik ezeket a cementálódott rétegeket és a gyökerek már mélyre tudnak hatolni. A tulajdonos milliós összeget ölt a két telepítésbe. Mindez megelőzhető lett volna, nem beszélve arról, hogy kiesett tíz év. Ezekkel a példákkal természetesen nem a kedvét akarom elvenni azoknak a méhésztársaknak, akik erdő- vagy erdősáv-telepítésben gondolkodnak. Sok méhészt ismerek, akik nagy területeket erdősítettek vagy fásítottak sikerrel – van, aki önerőből és van, aki pályázat segítségével.

A fafajmegválasztás

A Hordásnövényeink jövője I-II. című írásaimban már utaltam sok fásszárú növényre, hogy melyek ültetése, telepítése célszerű méhlegelőnk fejlesztése szempontjából. Ammenyiben külterületen kívánunk például mezővédő erdősávot létrehozni, az erdőtörvény a faj/fajtaválasztékot erősen szabályozza.

Sok idegenhonos, egzóta növény – amely jó lehet a nektár és/vagy virágpor hordása szempontjából – ültetése, telepítése nem engedélyezett. Ilyenek például a gyalogakác, japánakác, gledícsia (más néven lepényfa vagy krisztustövis), a kínai mézesfa (evódia), a csörgőfa, a bálványfa, a keskenylevelű ezüstfa (olajfűz) vagy éppen a császárfa (ez utóbbi méhészeti jelentősége amúgy is nagyban megkérdőjelezhető egyelőre).

Ideális erdősávszerkezetek

A következőkben néhány táblázat segítségével szeretném a méhészeti szempontból is szóba jöhető fa- és cserjefajok megválasztását megkönnyíteni. Ezeket a táblázatokat úgy alkottam meg, hogy két szakirodalom forrásadatait egyesítettem. Schmidt Gábor–Varga Gábor szerkesztésében kiadott Famutató – Fásítási útmutató tervezéshez, kivitelezéshez és fenntartáshoz című szakkönyv adatait vettem alapul úgy, hogy az egyes fajokhoz hozzátársítottam Irmgard Diemer-féle nektár/virágpor hozamjelzőszámokat. A növényekre megadott hazai magassági méretek szabad állásban lévő példányokra vonatkoznak. Állományszerűen telepítve a lombos fák a táblázatban megadottnál akár 30-50%-kal magasabbra nőnek. Nyilván ez függ a talajtól, a termőhelytől; összességében országos átlagadattal kívántam szolgálni. Az egyes fajok várható magasságának ismerete a helyes mezővédő erdősáv- szerkezet kialakítása miatt fontos.

A jó sáv keresztmetszetét tekintve háromszög kialakítású. Két szélén cserjesor – ez pályázati támogatás segítségével létrehozott sávnál követelmény is.

Akác–turkesztáni szil kísérleti ültetvény
Akác–turkesztáni szil kísérleti ültetvény
Fotó: Lászka István Attila

Azt követően közepes magasságú cserjékből vagy fafajokból létrehozott sor, illetve sorok. Majd a sáv közepén még magasabb növekedésű fafajokból/fajtákból álló sor, illetve sorok. Az ilyen kialakítás nemcsak a szél és a hó megfogását segíti elő a mezőgazdasági területen. A jól megválasztott fajok/fajták elegyítésével hosszan elnyúló, változatos virágpor- és nektárforrást is biztosíthatunk méhcsaládjaink számára.

A szerkezetkialakításnál fontos szempont a fényigény. A sáv szélére mindenképpen fényigényes cserje-, illetve fafajokat kell telepítenünk. A sáv közepe felé, vagy második lombkoronaszintbe a félárnyékot igénylő/ árnyéktűrő fajokat.

Mivel az erdősávok hosszú vonalas létesítmények, az egyik oldal mindig naposabb, míg a másik árnyékosabb lesz, az égtáj szerinti fekvés függvényében. Ültetéskor ezt is figyelembe kell venni, de mindez el is nyújtja a virágzási időt, ami méhészeti szempontból kedvező. A légszennyezés tűrésének akkor van jelentősége, ha úthoz vagy ipari létesítményhez közel alakítjuk ki az erdősávunkat. A sótűrésnek a szikes talajok esetén, vagy a túlzott műtrágyázás, öntözés során van jelentősége, melynek hatására másodlagos szikesek jöhetnek létre. Előfordul, hogy az autóutak gyakori sózásakor a sós hólé beszivárog a talajba és a közeli erdősávunkra, ez káros hatással lehet. Ezt is érdemes figyelembe venni a fafaj-megválasztásnál (de ennek inkább a közterületeken való fásításkor van nagyobb jelentősége).

Fontos szempont a fák vízigénye. A helyi hidrológiai viszonyokról a termőhelyfeltárás során pontos képet kaphatunk. De a területen fellelhető lágyszárú növények is segítenek, hisz vannak üde, félszáraz, száraz, igen száraz viszonyokat jelzők közöttük. Egyesekből következtethetünk a talaj nitrogén- vagy mésztartalmára, míg mások jelenléte egy felszínközeli vízzáró rétegre, vagyis változó vízgazdálkodásra utalhat éppen. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, érdemes szakember segítségét kérni.

Hárömszög-kötés

Amennyiben a lehető legnagyobb térkihasználásra törekszünk a telepítendő területünkön, az ültetési hálózat megválasztásánál érdemes az ún. háromszög-kötésű hálózatban gondolkodni. Fontos a fa- és cserjefajok víz- és fényigényének, valamint a napjárás figyelembevételével kitűzni a sor és a tőtávolságot. Háromszög-kötés esetén minden második sor el van tolva egy fél tőtávolsággal. Felülnézetben így „hatszögletű" (méhsejt alakú) növőtere lesz egy-egy faegyednek. Koronájuk fényélvezőbb lesz, több virágot hozhatnak és jobban kitöltik a rendelkezésükre álló teret (szemben egy négyzetes vagy téglalap alakú ültetési hálózattal). Ezzel a módszerrel akár 9%-kal több faegyed ültethető ugyanarra a területre. Ha főfafajként akácban gondolkodunk, nagyok a variációs lehetőségeink.

Többféle változatát, fajtáját elegyíthetjük, akár soronként váltogatva, akár a soron belül egymás után ültetve a különböző méhészeti, vagy kettős hasznosítású kultivárokat. Egy korábbi írásomban már utaltam rá, hogy jelenleg három méhészeti akácfajtajelölt van bejelentve fajtaminősítésre. Ezek a „Mézelő AC", „Mézelő rózsaszín" és a „Mézelő grófi". Bízunk benne, hogy néhány éven belül felkerülnek a Nemzeti Fajtajegyzékre és kereskedelmi forgalomban nagy mennyiségben megvásárolhatók lesznek a méhészek számára, mint új, kiváló hordást biztosító akácfajták.

Ha a méhészeti jelentőségen túl a fahozamban is gondolkodunk, akkor érdemes lehet a „Turbo” akáccal próbálkoznunk. Ez a fajta, akár 50-100%-kal gyorsabban nő, mint a közönséges akác.

Nagy, terebélyes koronát fejleszt, ami méhlegelő szempontból előny. Ebből adódóan viszont a klasszikus 1×1 méteres növőtér helyett legalább a dupláját igényli. Így ligetesebb szerkezet alakul ki, ami adott esetben könnyebben is gyomosodik, viszont géppel jobban járható. A nagyobb sorköz miatt idővel a kaptárjaink is elhelyezhetők a fák jótékony árnyalásában.

Turbo akác kísérleti ültetvény
Turbo akác kísérleti ültetvény
Fotó: Lászka István Attila

Vágják/átalakítják, de telepítik is!

Sokan panaszkodnak a méhésztársak közül, hogy sokfelé letermelik az akácosokat. Ráadásul egyszerre, egymáshoz közeli több erdőtömböt, erdőrészletet. Bizony akácosaink nagy részét közel egy időben telepítették 30-40 évvel ezelőtt, vagy éppen sarjról felújították. Ezek az állományok elérték a gazdasági vágásérettségi korukat.

Ha tovább hagyjuk lábon őket, tönkremegy az értékes faanyag. Nagy a nyomás az állami erdőgazdaságokon a szociális tűzifa program és a lakosság tűzifaigénye miatt is.

De a magyar akácerdők 3/4-e magánkézben van, ezt jó ha tudjuk. Egy-egy helyi méhészt érzékenyen érint, ha elvész a legfontosabb méhlegelője a környékén. Látni kell viszont az is, hogy az akáctelepítési lehetőségek és kedv újra növekedést mutatnak. A Nemzeti Erdőstratégia szerint az elkövetkezendő évtizedekben a cél, hogy hazánk területének 27%-át erdő borítsa (jelenleg 21%). A klímaváltozás figyelembevételével ennek az erőterület- növelési célnak az eléréséhez az akác lehet az egyik, vagy tán a legfontosabb fafaja.

Fontos lenne, hogy a jövőben mindinkább teret nyerjenek mezőgazdaságunkban az agrárerdészeti rendszerek, melyek jelentős mértékben megnövelnék méhlegelő-lehetőségeinket is. A mezővédő erdősávok, fasorok, facsoportok létesítése ezt a célt szintén szolgálná! Minden tiszteletem azoknak a méhészeknek, akik évente legalább egy fát ültetnek!

Jó lenne, ha ez az egész magyar méhésztársadalomban egyfajta mozgalommá válna. Még tovább megyek! Ha a Magyar Méhészeti Nemzeti Programnak lenne a jövőben olyan eleme, hogy: „Fás méhlegelő- fejlesztési támogatás", melynek keretén belül például a méhcsaládszám függvényében lehetne méhészeti szempontból is hasznos fa- és cserjefajok csemetéit vásárolnia a méhészeknek.

Ha például 50%-os arányban visszatérítenék az árát a nagyobb méretű, de drágább iskolázott (esetleg földlabdás) kis- és nagylevelű hárs, ezüsthárs vagy éppen a nemesített akácfajták csemetéinek, 20 ezer magyar méhész nagyot lendíthetne néhány év alatt ezen az ügyön.

Nem beszélve arról, hogy a hazai szaporítóanyag-termelők, csemetekerti vállalkozók számára stabil, új piaci lehetőség nyílna. Ők is sok sebből véreznek jelenleg. Ágazati összefogással, együttes gondolkodással javíthatnánk egymás és szeretett méheink helyzetén, jövőjén (hisz az ő jövőjükön nagyban múlik a miénk, gondoljunk csak a megporzó munkájukra). Nagymamám mondogatta, hogy „lehet egy fa 'csak' árnyékot ád, de már azzal sok jót ád". És nekünk még hasznosabbat is: nektárt, virágport, propoliszt, mézharmatot és hajnali harmatot faleveleken, fűszálakon és az avaron.

Lászka István Attila
okleveles erdőmérnök, okleveles agrár-mérnöktanár
Vanyarc/Domoszló

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2018/10 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kaptárak lehallgatásával mentenek méheket

A mesterséges intelligencia és a technológiai fejlődés segíthet megállítani a világ méhpopulációjának drasztikus lecsökkenését. A kaptárakra hat érzékelőt helyeznek, melyekkel rögzítik a méhek zümmögését, a láb és szárny mozgásuk hangjait, az általuk termelt méz súlyát, a kaptár páratartalmát, továbbá a helyi időjárási és légszennyezettségi viszonyokat.

„Méhcsípés-terápia” Kairóban

Ezerszámra tenyészti a méheket Omar Abulhassan Kairó külvárosában – de nem a méz, hanem a méreg miatt.

Mézes reggeli Tatán

November 16-án, pénteken Tatán ünnepélyes keretek között kezdődött el a Mézes reggeli nevű idei mézfogyasztást ösztönző kampány, melyet Szlovéniában indítottak el, s célja, hogy a gyermekeket a mézfogyasztásra ösztönözze, megismertesse velük a méz és más méztermékek kiváló élettani hatásait.

Kaszó titokzatos ízei

A nagy rengeteg kellős közepén található Kaszó. A legközelebbi település is 6-8 kilométerre rejtőzik. Erdővel körülzárt csendes vidék, ahol mintha még az idő is kicsit megpihent volna. Szinte minden a vadászathoz kötődik, a tavasz és a nyár viszont a turistáké, amikor a vadászház étterme mellett a Főherceg Fogadó fogadja a kirándulókat.

Ha megjön a hideg, összebújnak a méhek

A téli időszak az összehúzódás időszaka a kaptárban. A méhek telelőfürtben vészelik át a hideget, melyben állandó hőmérsékletet tartanak. Máig megfejtetlen, miként szabályozzák a fürt hőmérsékletét. A fürtbe húzódás egyúttal jelzés a méhész számára.

Vadászat miatti lezárások Szilvásvárad környékén

A szokatlan novemberi meleg után hétfőtől kezdetét veszi a fagyosabb idő. A meteorológusok szerint vasárnap éjjel megérkezik a lehűlés és akár havas esőre, a magasabb régiókban pedig havazásra is számíthatunk. Érdemes még kihasználni a közelgő napos hétvégét egy őszi kiruccanásra, erdei túrázásra.

Árulkodó méhek

Méheket több évtizede használnak környezeti terhelések megfigyelésére. A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának kutatói, ipari partnerek bevonásával 2015-ben kezdtek méhcsaládokra alapozott biomonitoring rendszer fejlesztésébe. Eddigi tapasztalataikat konferencia keretében számoltak be.

Őshonos fákra cserélik az invazívakat Pécsen

A Tettye környékén bálványfákat vágtak ki. A fák ugyan egészségesek voltak, azonban inváziós fajnak számítanak, így egy kormányrendelet értelmében irtani kell őket. A város azonban gondoskodik a pótlásukról ott, ahol szükséges: helyükre őshonos fafajok kerülnek.

A mérgezett méhek antiszociálisak lesznek

A méhek szociális viselkedése nagyon fontos az életmódjuk szempontjából: akár táplálkoznak, élelmet gyűjtenek, az utódaikat nevelik vagy éppen a fészküket hűtik, fűtik, építik és javítják, a kolónia minden feladatot egy egységként végez.

Üvegházi felhasználásra korlátozták a neonikotinoidokat

Az Európai Bizottság döntése alapján 2018. december 19-től kizárólag zárt termesztő berendezésben lehet felhasználni a házi méhekre és egyéb beporzó szervezetekre kockázatosnak ítélt három neonikotinod hatóanyagot (imidakloprid, klotianidin, tiametoxam) tartalmazó növényvédő szereket.