Back to top

Méhlegelő-fejlesztés mezővédő erdősávokkal II.

Előző írásomban a mezővédő erdősávok történetét, az előnyös és hátrányos tulajdonságaikat, méhészeti jelentőségüket és hasznosításukat mutattam be. Most a létesítés, a méhészeti szempontból fontos fa- és cserjefajok, illetve -fajták megválasztásának szempontjait szeretném kifejteni – méhész-erdész szemmel – a teljesség igénye nélkül.

(A Méhlegelő-fejlesztés mezővédő erdősávokkal I. című cikk elérhető ide kattintva)

Mindennek az alapja a termőhely: a telepítendő terület klimatikus és a hidrológiai viszonyai, a talajtípus, a termőréteg vastagsága. Ezen tényezők meghatározását erdészeti szakemberek végzik, akik helyszíni és laboratóriumi eredmények birtokában elkészítik a termőhelyfeltárási szakvéleményt.

Ha ez megvan, ez alapján adnak ajánlást, hogy az adott területre milyen fafajok, illetve -fajták telepíthetők. Ha a telepítéshez támogatásra akarunk pályázni, akkor erre szükség van. Ennek költsége bizony meghaladhatja a százezer forintot, sokakat már ez megriaszt attól, hogy belevágjanak egy ilyen projektbe, mert elő kell finanszírozni a munkálatokat. Nagyon utána kell járni a dolgoknak, nem szabad ad hoc jelleggel elkezdeni. Ha a területünk például Natura 2000 besorolású, akkor 100%, hogy a természetvédelmi hatóság nem fog engedélyt adni, hogy akácból létesítsünk telepítést. Mikor Zalabán a Söjtör és Térsége Méhészeinek Egyesületénél tartottam előadást, a szőlőterületek telepítése került szóba. Ott előfordult, hogy a helyi méhész nem válthatott művelési ágat és nem telepíthetett akácost a felhagyott ültetvény helyére, mert a Hegyközség nem engedte a terület történelmi borvidék jellege miatt.

Magát a termőhelyfeltárást egyébként akkor is érdemes elvégeztetni, ha nem pályázunk EU-s forrásokra, de nagy területen akarunk erdősávot létrehozni.

Eszembe jut ezzel kapcsolatosan egy eset. Az Alföldön több tíz hektáron telepítettek akácerdőt. A fák egy darabig szépen fejlődtek, de öt év után hirtelen kipusztult az állomány 90%-a. Megismételték a telepítést, de a jelenség is megismétlődött újabb öt évet követően. A talajszelvénygödrök ásásánál kiderült az oka: 1-1,5 méter mélységben 2-3 cm vastagságú, zegzugos, de a talajfelszínnel párhuzamoson futó, összecementálódott homokréteg, úgynevezett kovárványcsíkok voltak. Ezeket a fák a gyökereikkel nem tudták áttörni és nem érték el a mélyebben található talajvizet. A probléma altalajlazítással viszonylag olcsón orvosolható. A kések áttörik ezeket a cementálódott rétegeket és a gyökerek már mélyre tudnak hatolni. A tulajdonos milliós összeget ölt a két telepítésbe. Mindez megelőzhető lett volna, nem beszélve arról, hogy kiesett tíz év. Ezekkel a példákkal természetesen nem a kedvét akarom elvenni azoknak a méhésztársaknak, akik erdő- vagy erdősáv-telepítésben gondolkodnak. Sok méhészt ismerek, akik nagy területeket erdősítettek vagy fásítottak sikerrel – van, aki önerőből és van, aki pályázat segítségével.

A fafajmegválasztás

A Hordásnövényeink jövője I-II. című írásaimban már utaltam sok fásszárú növényre, hogy melyek ültetése, telepítése célszerű méhlegelőnk fejlesztése szempontjából. Ammenyiben külterületen kívánunk például mezővédő erdősávot létrehozni, az erdőtörvény a faj/fajtaválasztékot erősen szabályozza.

Sok idegenhonos, egzóta növény – amely jó lehet a nektár és/vagy virágpor hordása szempontjából – ültetése, telepítése nem engedélyezett. Ilyenek például a gyalogakác, japánakác, gledícsia (más néven lepényfa vagy krisztustövis), a kínai mézesfa (evódia), a csörgőfa, a bálványfa, a keskenylevelű ezüstfa (olajfűz) vagy éppen a császárfa (ez utóbbi méhészeti jelentősége amúgy is nagyban megkérdőjelezhető egyelőre).

Ideális erdősávszerkezetek

A következőkben néhány táblázat segítségével szeretném a méhészeti szempontból is szóba jöhető fa- és cserjefajok megválasztását megkönnyíteni. Ezeket a táblázatokat úgy alkottam meg, hogy két szakirodalom forrásadatait egyesítettem. Schmidt Gábor–Varga Gábor szerkesztésében kiadott Famutató – Fásítási útmutató tervezéshez, kivitelezéshez és fenntartáshoz című szakkönyv adatait vettem alapul úgy, hogy az egyes fajokhoz hozzátársítottam Irmgard Diemer-féle nektár/virágpor hozamjelzőszámokat. A növényekre megadott hazai magassági méretek szabad állásban lévő példányokra vonatkoznak. Állományszerűen telepítve a lombos fák a táblázatban megadottnál akár 30-50%-kal magasabbra nőnek. Nyilván ez függ a talajtól, a termőhelytől; összességében országos átlagadattal kívántam szolgálni. Az egyes fajok várható magasságának ismerete a helyes mezővédő erdősáv- szerkezet kialakítása miatt fontos.

A jó sáv keresztmetszetét tekintve háromszög kialakítású. Két szélén cserjesor – ez pályázati támogatás segítségével létrehozott sávnál követelmény is.

Akác–turkesztáni szil kísérleti ültetvény
Akác–turkesztáni szil kísérleti ültetvény
Fotó: Lászka István Attila

Azt követően közepes magasságú cserjékből vagy fafajokból létrehozott sor, illetve sorok. Majd a sáv közepén még magasabb növekedésű fafajokból/fajtákból álló sor, illetve sorok. Az ilyen kialakítás nemcsak a szél és a hó megfogását segíti elő a mezőgazdasági területen. A jól megválasztott fajok/fajták elegyítésével hosszan elnyúló, változatos virágpor- és nektárforrást is biztosíthatunk méhcsaládjaink számára.

A szerkezetkialakításnál fontos szempont a fényigény. A sáv szélére mindenképpen fényigényes cserje-, illetve fafajokat kell telepítenünk. A sáv közepe felé, vagy második lombkoronaszintbe a félárnyékot igénylő/ árnyéktűrő fajokat.

Mivel az erdősávok hosszú vonalas létesítmények, az egyik oldal mindig naposabb, míg a másik árnyékosabb lesz, az égtáj szerinti fekvés függvényében. Ültetéskor ezt is figyelembe kell venni, de mindez el is nyújtja a virágzási időt, ami méhészeti szempontból kedvező. A légszennyezés tűrésének akkor van jelentősége, ha úthoz vagy ipari létesítményhez közel alakítjuk ki az erdősávunkat. A sótűrésnek a szikes talajok esetén, vagy a túlzott műtrágyázás, öntözés során van jelentősége, melynek hatására másodlagos szikesek jöhetnek létre. Előfordul, hogy az autóutak gyakori sózásakor a sós hólé beszivárog a talajba és a közeli erdősávunkra, ez káros hatással lehet. Ezt is érdemes figyelembe venni a fafaj-megválasztásnál (de ennek inkább a közterületeken való fásításkor van nagyobb jelentősége).

Fontos szempont a fák vízigénye. A helyi hidrológiai viszonyokról a termőhelyfeltárás során pontos képet kaphatunk. De a területen fellelhető lágyszárú növények is segítenek, hisz vannak üde, félszáraz, száraz, igen száraz viszonyokat jelzők közöttük. Egyesekből következtethetünk a talaj nitrogén- vagy mésztartalmára, míg mások jelenléte egy felszínközeli vízzáró rétegre, vagyis változó vízgazdálkodásra utalhat éppen. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, érdemes szakember segítségét kérni.

Hárömszög-kötés

Amennyiben a lehető legnagyobb térkihasználásra törekszünk a telepítendő területünkön, az ültetési hálózat megválasztásánál érdemes az ún. háromszög-kötésű hálózatban gondolkodni. Fontos a fa- és cserjefajok víz- és fényigényének, valamint a napjárás figyelembevételével kitűzni a sor és a tőtávolságot. Háromszög-kötés esetén minden második sor el van tolva egy fél tőtávolsággal. Felülnézetben így „hatszögletű" (méhsejt alakú) növőtere lesz egy-egy faegyednek. Koronájuk fényélvezőbb lesz, több virágot hozhatnak és jobban kitöltik a rendelkezésükre álló teret (szemben egy négyzetes vagy téglalap alakú ültetési hálózattal). Ezzel a módszerrel akár 9%-kal több faegyed ültethető ugyanarra a területre. Ha főfafajként akácban gondolkodunk, nagyok a variációs lehetőségeink.

Többféle változatát, fajtáját elegyíthetjük, akár soronként váltogatva, akár a soron belül egymás után ültetve a különböző méhészeti, vagy kettős hasznosítású kultivárokat. Egy korábbi írásomban már utaltam rá, hogy jelenleg három méhészeti akácfajtajelölt van bejelentve fajtaminősítésre. Ezek a „Mézelő AC", „Mézelő rózsaszín" és a „Mézelő grófi". Bízunk benne, hogy néhány éven belül felkerülnek a Nemzeti Fajtajegyzékre és kereskedelmi forgalomban nagy mennyiségben megvásárolhatók lesznek a méhészek számára, mint új, kiváló hordást biztosító akácfajták.

Ha a méhészeti jelentőségen túl a fahozamban is gondolkodunk, akkor érdemes lehet a „Turbo” akáccal próbálkoznunk. Ez a fajta, akár 50-100%-kal gyorsabban nő, mint a közönséges akác.

Nagy, terebélyes koronát fejleszt, ami méhlegelő szempontból előny. Ebből adódóan viszont a klasszikus 1×1 méteres növőtér helyett legalább a dupláját igényli. Így ligetesebb szerkezet alakul ki, ami adott esetben könnyebben is gyomosodik, viszont géppel jobban járható. A nagyobb sorköz miatt idővel a kaptárjaink is elhelyezhetők a fák jótékony árnyalásában.

Turbo akác kísérleti ültetvény
Turbo akác kísérleti ültetvény
Fotó: Lászka István Attila

Vágják/átalakítják, de telepítik is!

Sokan panaszkodnak a méhésztársak közül, hogy sokfelé letermelik az akácosokat. Ráadásul egyszerre, egymáshoz közeli több erdőtömböt, erdőrészletet. Bizony akácosaink nagy részét közel egy időben telepítették 30-40 évvel ezelőtt, vagy éppen sarjról felújították. Ezek az állományok elérték a gazdasági vágásérettségi korukat.

Ha tovább hagyjuk lábon őket, tönkremegy az értékes faanyag. Nagy a nyomás az állami erdőgazdaságokon a szociális tűzifa program és a lakosság tűzifaigénye miatt is.

De a magyar akácerdők 3/4-e magánkézben van, ezt jó ha tudjuk. Egy-egy helyi méhészt érzékenyen érint, ha elvész a legfontosabb méhlegelője a környékén. Látni kell viszont az is, hogy az akáctelepítési lehetőségek és kedv újra növekedést mutatnak. A Nemzeti Erdőstratégia szerint az elkövetkezendő évtizedekben a cél, hogy hazánk területének 27%-át erdő borítsa (jelenleg 21%). A klímaváltozás figyelembevételével ennek az erőterület- növelési célnak az eléréséhez az akác lehet az egyik, vagy tán a legfontosabb fafaja.

Fontos lenne, hogy a jövőben mindinkább teret nyerjenek mezőgazdaságunkban az agrárerdészeti rendszerek, melyek jelentős mértékben megnövelnék méhlegelő-lehetőségeinket is. A mezővédő erdősávok, fasorok, facsoportok létesítése ezt a célt szintén szolgálná! Minden tiszteletem azoknak a méhészeknek, akik évente legalább egy fát ültetnek!

Jó lenne, ha ez az egész magyar méhésztársadalomban egyfajta mozgalommá válna. Még tovább megyek! Ha a Magyar Méhészeti Nemzeti Programnak lenne a jövőben olyan eleme, hogy: „Fás méhlegelő- fejlesztési támogatás", melynek keretén belül például a méhcsaládszám függvényében lehetne méhészeti szempontból is hasznos fa- és cserjefajok csemetéit vásárolnia a méhészeknek.

Ha például 50%-os arányban visszatérítenék az árát a nagyobb méretű, de drágább iskolázott (esetleg földlabdás) kis- és nagylevelű hárs, ezüsthárs vagy éppen a nemesített akácfajták csemetéinek, 20 ezer magyar méhész nagyot lendíthetne néhány év alatt ezen az ügyön.

Nem beszélve arról, hogy a hazai szaporítóanyag-termelők, csemetekerti vállalkozók számára stabil, új piaci lehetőség nyílna. Ők is sok sebből véreznek jelenleg. Ágazati összefogással, együttes gondolkodással javíthatnánk egymás és szeretett méheink helyzetén, jövőjén (hisz az ő jövőjükön nagyban múlik a miénk, gondoljunk csak a megporzó munkájukra). Nagymamám mondogatta, hogy „lehet egy fa 'csak' árnyékot ád, de már azzal sok jót ád". És nekünk még hasznosabbat is: nektárt, virágport, propoliszt, mézharmatot és hajnali harmatot faleveleken, fűszálakon és az avaron.

Lászka István Attila
okleveles erdőmérnök, okleveles agrár-mérnöktanár
Vanyarc/Domoszló

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2018/10 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Csarna-völgyi kisvasút: az érem másik oldala

Tavaly év végén nagy hullámokat vetett a Börzsöny északi völgyében tervezett kisvasút-helyreállítási projekt, aminek a megakadályozása érdekében jelentős erőket mozgósított a természetvédelem, a legutolsó információk szerint sikeresen. A projekt tehát lefújva, marad a romhalmaz a Csarna-völgyben.

1,5 millió méhcsalád mandulán

Januári méhészhírek a nagyvilágból: A méhállomány fele mandulán; Méhtolvajt bírságoltak Németországban (Neckarsulm); Kis kaptárbogár elleni stratégiaváltás Dél-Olaszországban?

Terebélyesedő zöldben - interjú Nagy Istvánnal

Lapunkban rendszeresen tudósítunk a bő 2 millió hektár hazai erdő 56 százalékát kezelő állami erdőgazdaságok közjóléti beruházásairól. Nagy István agrárminiszter szerint az erdőknek továbbra is közösségi célokat kell szolgálni, és ebbe az állami erdőgazdaságok gazdasági tevékenysége mellett szervesen beletartozik a közjóléti szolgáltatás is.

A túltartott vadállomány drasztikus csökkentése a cél

Felére csökkenté a túlszaporodott magyarországi nagyvadállományt a kormány – hangzott el többek között a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara január 16-i, kecskeméti erdő- és vadgazdálkodási fórumán. De a vadgazdálkodási szabályozás újragondolása is felmerült.

Sok százezer utas az Északerdő kisvasútjain

Sok százezren utaztak az elmúlt évben az Északerdő Erdőgazdasági Zrt. kisvasútjain, a lillafüredin (LÁEV) és a pálházin (PÁÉV), évtizedes rekordokat megdöntve ezáltal - tájékoztatta a társaság az MTI-t szerdán.

Münchenben a Mátraparkett

2019. január 14-19 között megrendezésre kerül Közép-Európa egyik legjelentősebb Építkezési – Építészeti Kiállítása, a BAU 2019 München, melyen több, mint 200 ezer négyzetméteren várják az érdeklődőket.

Jókor jött a hideg és a hó a gazdáknak

Jókor jött a hideg, állítják a mezőgazdasági termelők és ezzel egyetértenek Tolna megye méhészei is. Az őszi vetéseket vékony rétegben ugyan, de hó borította. A gazdák bíznak benne, hogy még jelentős mennyiségű hó vagy eső esik tavaszig, ugyanis legalább két havi mennyiségű csapadékkal „adós” a természet.

A termeszek, mint az esőerdő megmentői

Ugyan hazánkban nem élnek, de valószínűleg mindenki hallott már arról, mekkora kárt képesek okozni a termeszek a fából készült tárgyakban. Ebből arra következtethetnénk, hogy az erdőben a jelenlétük a fáknak inkább gond, sem mint segítség. Azonban úgy tűnik, mégiscsak hasznosak ezek a rovarok az erdőnek.

Ahol a Kisalföld és a Bakony összeér

A Bakonyerdő Zrt.-ről elsőként a nevében szereplő hegyvidék, vagy a Balaton-felvidék jut legtöbbek eszébe, de területünk nem csupán e két tájra terjed ki. A hegyvidék lábánál, a Marcal folyó medencéjében fekvő Pápa–Devecseri síkság erdeinek jó részét is mi kezeljük, s e változatos, gyönyörű vidék számos fölfedezni valót tartogat az ide érkezőknek.

Essen a nehézség a kaptárainkba – megújult a Méhészet(videó)

Melyek a hazai méhészet Achilles-sarkai? Miért beteg a mézpiac, hogyhogy jobban megy a hamis méz? Miként növelhető a hazai mézfogyasztás? Hogyan álljunk neki a méhcsaládok gyors tavaszi fejlesztésének? A megújult Méhészet magazinból kiderül!