Mint a konferencián elhangzott, azért is nehéz magyar bort találni a külföldi áruházak polcain, mert fél évszázadon keresztül el voltunk zárva a piacoktól. Az ismertséget a szerény marketing tevékenység is hátráltatja, ez pedig a szakmai mellett igenis pénzkérdés. Ugyanakkor a hazai fajtaszerkezet is gátja lehet, meg kell találni azokat a szőlőket, amelyre a világ kíváncsi.
A magyar borok hatvan százaléka asztali minőségű, ami legfeljebb lédig tételekként jelennek meg külföldön. Ma az európai borok közül a magyar a legolcsóbb, amivel nem lehet dicsekedni. Az export mellett nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a belső fogyasztásra, amely száz éve nem volt a maihoz hasonló mélyponton. Ehhez pedig a belső piac meggyőzése elengedhetetlen.
A Magyar Turizmus Ügynökség ugyan rendelkezik bor promócióra szánt összeggel, ám hogy annak felhasználása mennyire hatékony, nehéz megítélni. Termelőként mélyen zsebbe kell nyúlni egy-egy nemzetközi megjelenésért. Pedig minőségi bort csak úgy lehet bevezetni a piacra, ha részt vesznek kiállításokon, bemutatókon. Ha ez nem megy, akkor marad a lédig értékesítés.
Nagy előnyünk, hogy a magyar fogyasztó magyar bort vásárol. A világon jellemzően 20-30 százalék a pincénél történő értékesítés, amit nekünk is meg kell céloznunk. Bizalmi termékről van szó, ahol fontos a hitelesség, amit leginkább a borász tud közvetíteni.
