0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 22.

Emlékeztető – október

A szeptember eddig meleg volt, az előrejelzések szerint az idő csak lassan hűvösödik, elhúzódik a vénasszonyok nyara. Ez nagyon jó a kirándulóknak, nem annyira a méheknek. Meleg időben még lehet hordás, különösen az ártereken, vagy ahol a kolduskriza...

Sajnos a szeptemberben lerakott petéből október közepén kel ki a méhecske, emiatt a családnak folyamatosan melegen kell tartania a fészket. A méz fogy, a méhek életereje kopik a munkától. A csökkenő fiasban pedig koncentrálódik a családban bennmaradt, gyérítéseket túlélt atka. Az atkaszívott fiasból kikelő méh nem telel át, a család számára duplán veszteség. Esélyeik egyébként sem rózsásak, mert a kései kelésű méhek ritkán tudnak megfelelő vastagságú zsírtestet fejleszteni, azaz nem, vagy kis százalékban telelnek át. Ezért célszerű a családokat „rábeszélni”, hogy hagyják abba a fiasítást. Ennek egyetlen módját ismerem: a fészek kihűtését, ha a kaptár szerkezete erre módot ad. Tehát: a szellőzőt nyissuk ki, minden takarást távolítsunk el és ha van alsó rács (higiénikus = rácsos kaptáralj), azt is nyissuk ki, a tesztelő lapot távolítsuk el. A fészek huzatba kerül, amit a méhek nem szeretnek. Csak az idei nyári nevelésű fiatal anyák petéznek még egy darabig, de hamarosan követik az idősebb anyák példáját és befejeződik a fiasítás.
Ezt én figyelem, amint bekövetkezik a fiasmentes állapot, a cseh gyártmányú VAT-1 ködölővel lekezelem a családokat. Sokéves tapasztalat szerint egyetlen ködölés amitráz hatóanyaggal 10 alá csökkenti az atkaszámot. Ez a készülék azért a legmegfelelőbb erre a célra, mert akár –5 C-fok esetén is lehetővé teszi a családok atka elleni leghatékonyabb kezelését.
A méhcsaládokat célszerű még egyszer, a biztonság kedvéért átnézni: jó helyen vannak-e és elegendő- e a telelő élelmük? Előfordul, hogy egyik-másik család elhúzódik a mézes lépekről, és üres lépeken húzódik csomóba, vagy a kései fiasítás miatt túl sokat fogyaszt és a mézkészlete kritikus szintre csökken. Ilyenkor jó, ha van tartalék mézes lép, amit a szükségben lévő családnak tudunk adni, vagy a jól ellátott másik családtól veszünk el egy-egy mézes lépet.
A nagylépes kaptárokról jó tudni – amit ma hajlamosak vagyunk elfelejteni –, hogy a nagy lépek természetellenesen szétszabdalják a fészket. A szabadon építő család lépei a kasban tele vannak lyukakkal, átjárókkal, girbe-gurbán épültek, úgy, hogy a fészek bármely pontjáról bármely másik pontba megszakítás nélkül el tudnak jutni. Ezért az NB vagy Hunor lépes fészek szélső lépeinek külső oldalán rekedt méhek minden évben elpusztulnak. A telelőfürt rendszeres helycseréiből ki vannak zárva, hamar elkopnak, az állandó fűtés miatt élelmük korán elfogy és megdermednek. Ezt egy igen egyszerű módszerrel meg lehet előzni: a telelő lépek közepét egy ceruzavastagságú pálcikával át kell szúrni, és máris minden léputca kapcsolatban van a többivel. Ezt még a tartós hideg beállta előtt el kell végeznünk. A lyukat a méhek sosem építik be. Több keretsoros telelésnél ilyen veszély nincs: a keretsorok közötti méhjárat nem elválaszt, hanem összeköt.
Ha a tél közepe, vagy vége felé meleg napok lesznek, néhány család megkezdi a fiasítást. Ha ezután kemény hideg következik, a fiasításra összehúzódó telelőfürt elszakadhat a felső keretsoron lévő méztől, és a méhek éhen pusztulnak. Ennek megelőzésére célszerű az alsó keretsor közepébe egy vagy két mézzel teli lépet akasztanunk. Ezt még a hideg beállta előtt kell elvégezni.
A telelőkészlet becslése jó, de sokkal pontosabb a mérlegelés. Ma már elérhető áron kaphatunk 30-50 kg méréshatárú körszámlapos, akasztós, rugós, vagy digitális mérleget. A kaptár hátoldalába beakasztva, a kaptárt csak icipicit billentve meglehetősen pontosan megmérhetjük kaptáraink súlyát. Egy üres kaptárt összeállítunk, belerakunk annyi üres, kiépített lépet, mint a kaptárokban van: ez lesz a tárasúly. Pontos kaptármérlegen – mázsán lemérjük a súlyát (feljegyezzük: A). Ezután a kaptárt ugyanolyan módon helyezzük el (pl. lábra, állványra) mint a többi, méhekkel teli kaptárt, és a rugós mérleg kampóját a kaptárfenékbe beakasztva megemeljük, a mutatott értéket leolvassuk (B). A másodszorra mért érték (B) az elsőnek mért pontos érték (A) felénél valamivel kevesebb lesz. Elvégzünk egy egyszerű osztást: A/B= X. Az X értéke rendszerint 2,1-2,3 között lesz. Ez a szám lesz a szorzótényezőnk: ha a telelő kaptárakat a rugós mérleggel végigmérjük, a mért értékeket ezzel a számmal kell megszorozni, hogy megkapjuk a nagyjából pontos bruttó kaptársúlyt. Ha a bruttó súlyból levonjuk a korábban megállapított tárasúlyt (kaptár+lépek önsúlya), megkapjuk, hogy mennyi a kaptárban lévő méz+ virágpor+méhek súlya. Viszonyítási alapnak kiválasztunk néhány jól ellátott családot, ezekhez viszonyítva pontosabb képet kaphatunk családjaink állapotáról.
Októberben ügyeljünk a rablásra, a hazahordott atkára. A rosszul kezelt, erősen atkás családok ilyenkor omlanak össze, néptelenednek el, a legerősebb, legjobb családok járnak a rablás élén, és hordják haza a mézzel együtt az atkákat, melyek többnyire vírussal is fertőzöttek. Ennek eredménye, hogy legjobb családjainkat a rablástól számított két hét múlva elveszítjük: a vírusfertőzéstől kiürül a kaptár, ott marad az anya egy maréknyi néppel és a teljes mézkészlettel. Ezen csak a rácsos kaptáraljba befektetett tesztelő papír hetenkénti ellenőrzése segít: ha a már korábban atkamentesített családnál hirtelen rengeteg atka hullik, talán még megmenthetjük a családot azonnali ködöléssel.
Ha még nem rakta fel valaki a kaptárra az egérrácsot, haladéktalanul tegye meg. Ezzel egy munkamenettel célszerű felrakni a cinkevédő lapokat is, hogy a cinkék ne tudjanak a kaptáron sehol leszállni/megállni és bezörgetni a kijárón.
Ha harkályveszély is van, akkor csak a kaptárak hálóval védelme a megoldás, ez tulajdonképpen a cinkétől is véd. Ne feledjük, az apró szemű háló tavasszal majd akadályozza a méheket a repülésben. Ha a hónap vége felé beköszönt az állandósult hideg, akkor célszerű a kaptárakba behelyezni a téli takarást: felülre mindenképpen, az oldalsó takarás nem sokat számít.
Amennyiben a méhész az utolsó vizsgálatoknál síró, anyátlan családot talál, nincs mit teketóriázni: ha van tartalék anya, és a család népes, kölyökcsaláddal kell meganyásítani, ha nincs, egy közepes családdal kell egyesíteni. Ha gyanús, hogy a család beteg, inkább semmisítsük meg.
Ezek után már lassan beköszönt a téli nyugalom, ami a méhész számára nem teljes: karácsony előtt érdemes eladni mézünk jelentős részét, amire fel kell készülnünk. Ezután jöhet a kaptárkészítés, -javítás, -festés, a keretek készítése, a fúrás-huzalozás, a viaszolvasztás. Természetesen a szakmai továbbképzések is nélkülözhetetlenek, ámbár idős méhészektől azt hallottam, hogy méhészek között csak okos, okosabb és legokosabb van. Így tehát mindenkinek van kitől tanulni. „Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!” Péld. 7,2.

Molnár Gergely

Forrás: