Ám tartsunk sorrendet! Ebben tökéletes partnerek Tóthék, mert „fejlődéstörténetüket” úgy mesélik el, hogy az egyes kudarcaikon ma már kuncognak, nem pedig másokat okolnak. A családdal együtt ültünk le megbeszélni, milyen is ma egy valódi mezőgazdasági családi vállalkozás. A bevezetőben említett foglalkozások sem az érdekességet szolgálják, hanem arra adnak bizonyítékot, hogy változatlanul akadnak olyan idősebbek és fiatalok (főleg ez utóbbiak volnának nagyon fontosak), akik ebben az ágazatban gondolják megtalálni a boldogulásukat.
Jószágot mindig is tartottak, nagyobb arányban a ’70- es években kezdtek el sertéssel foglalkozni. A tanyát még a nagypapa alapította 1923-ban, s azóta folyamatosan működik is a zártkertben. Talán ezért is maradhatott meg a tsz-világ idején? Nem, az ok roppant prózai: a helyi Bocskai téesz első elnökének a kegyes hozzáállásán múlt. Közben háztájiztak a sertéssel, kaptak három rend lucernát, és tartottak két tehenet. A rendszerváltozás után az egyik Farmer- Expón ismerték meg a Rattlerow fehér hússertést, Dunavarsányból tenyészanyagot is vettek. A négy kocasüldőből csak egy vált be, elsősorban a saját szakszerűségük és hozzáértésük hiánya miatt. A mangalica mellett aztán egy 2003- as Kistermelők Lapja-beli cikk nyomán döntöttek.
Jó helyen fekszik a Tóth tanya, a hajdúdorogi-újfehértói út mentén. Jelenleg 50 hektár szántón gazdálkodnak, és évente mintegy 220–240 mangalicahízót értékesítenek. Ennek az szab határt, hogy a meglévő területükön mennyi saját takarmányt tudnak előállítani. Kukoricát és őszi árpát az állatok ellátására termesztenek, emellett foglalkoznak napraforgóval, amiből mostanában jó bevételük származik a hektáronként 3,5–4 tonnás termés mellett. A kukoricájuk átlagtermése 10 tonnás vagy afeletti, az őszi árpából az alja is eléri az 5 tonnát, de ebben az évben, közvetlenül a tanya mellett 7,2 tonnát adott. Az elmúlt két év (tehát 2010 és 2011 első egyharmada) náluk is éppen olyan vizes volt, mint az országban általában: az 50 hektárból 10 folyamatosan „úszott”, általában víz borította.
Ez év második felére ebben a térségben is az aszály vált jellemzővé, annyira, hogy a kukorica összesen 200 tonnát adott nyersen. Igaz, utóbbi kifejezés most nem helyénvaló, ugyanis a betakarításkori szemnedvesség-tartalma 12,1 százalék volt, míg máskor 13 százalékra kell leszárítani ahhoz, hogy tárolni lehessen. Nagyon bíznak benne, hogy jövő év tavaszán nem lesz majd vízborította területük, ezért legalább 25 hektár kukoricát fognak vetni. Azzal számolnak, hogy így 50 mangalica kocának és a szaporulatuknak meg tudják termelni a szükséges szemestakarmányt. De abban is reménykednek, hogy most nem toxinos árpát fognak learatni, mint előzőleg. Nem valami figyelmetlenségből adódott ez, hanem alig tudtak rámenni a területre, vízben állt a növényállomány, szó szerint le kellett lopni az őszi árpa termést. Csakhogy ennek következményei lettek: az a bizonyos fuzárium, amit nemcsak a mangalicamalacok, de a hízók sem szeretnek. Ez a jószág ugyan extenzívebb a többi fajtánál, s ez annyira igaz, hogy beéri kevesebb fehérjével, elviseli a hideget, de a romlott takarmányt nem szereti.
„Szeretjük a vöröset!” Ezt id. Tóth Ferencné, Szalka Gizella hangsúlyozta, amikor szóba került, hogy miért történt náluk fajtaváltás. A vörös szőrű mangalicáról van szó, s már sorolták is az előnyeit. Előbb a fehér hússertés tenyésztését hagyták abba, ekkor jött be a kertészet, aztán pedig a szőke mangalicáknak szavaztak bizalmat. Tavaly viszont arra az elhatározásra jutottak, hogy előnyt adnak a vörös mangalicának. Az okok között megfontolásra érdemes tapasztalatok sorakoznak: a vörös mangalica mindig egy kicsivel többet fial, mint a szőke vagy a fecskehasú. Ez a kicsivel annyit tesz, hogy fialásonként eggyel több a választott malac, ami a végén eggyel több értékesített hízót jelent. Nem tetszett a szőke mangalicánál, hogy a kocák elég durvák voltak, már ami a viselkedésüket illeti. Velük szemben a vörös mangalicát sokkal könnyebben lehet falkásítani. Náluk gyakorlat, hogy a fiaztatóban a kétnapos malacokat összerakják az anyjukkal, ugyanabba a karámba. A fajta ezt nemcsak hogy tűri, hanem alkalmasint minden koca képes kiválogatni a saját malacát, és eközben véletlenül sem nyomja agyon sem a sajátját, sem a másikét. Szőke mangalicával ezt nem lehet megtenni, az anyakoca a számára idegen malacot széttépi.
A mangalica iránti bizalmuk 2003 óta folyamatos. Előbb elmentek Balmazújvárosra megnézni Rózsa Péter tenyészetét (a gazda tudta nélkül), aztán a Kelet-Szél Kft.-től vásároltak húsz kocasüldőt, és menet közben egy tehénistállót átalakítottak fiaztatóvá. A húsz kocától az első fialásra 32 malac született, ennél ma már sokkal jobb eredményt tudnak felmutatni. Ekkor történt, hogy Ferenc otthagyta az autószerelést, László a hivatásos katonáskodást, hazamentek gazdálkodni. „Számolgattunk, hogy kijön-e mindenkinek a kereset a meglévő 19 hektár földdel és az abból eltartható mangalicaállománnyal. Arra jutottunk, hogy ezt meg kell próbálnunk!” – foglalta össze a döntés hátterét a fiúk mamája.
S ebből a döntésből indult el a fokozatos fejlődés. Rögvest beléptek a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületébe, ma is elismeréssel és jó szívvel emlegetik Kürthy Laci bácsit, Szabó Péter titkárt és Tóth Péter egyesületi elnököt. Azért vállalkoztak a mangalicázásra, mert az egyesület biztos piacot és a hússertésnél jobb árat ígért. Előbb 20 kocát tartottak, s ezektől évente 12 malacot kaptak átlagosan. A hízókat 140 kilóra nevelik, abból jön ki a 112 kilós hasított félsertés.
A tenyésztés különböző módozatait ők is kipróbálták. Előbb tiszta vérű állománnyal dolgoztak, majd ők is kereszteztek Duroc-kal, de abban 75 százalékos volt a mangalica vérhányada. Úgy látják, az 50–50 százalékos mangalicaduroc keresztezés jobb végterméket ad. A tiszta vérben tartott vörös szőrű mangalica fajlagos mutatói gyengébbek a keresztezettekénél. A tiszta vérűnek a legjava képes 12 hónapra meghízni, de a valóságban ez inkább 18 hónap szokott lenni. Az 50 százalékos vérhányadú állományban viszont már 8–9 hónapra elkészülnek a hízók, „olyanok, mint egy rossz régi háztáji disznó”. Jelenleg 470 forintot kapnak egy kiló élősúlyért, hozzátéve, hogy nemcsak az utóbbi egykét hónapban, hanem februártól állandóan.
Vagy fejből, vagy a kézzel írt naplóból általában pontos adatokkal szolgálnak, de arra a kérdésre, hogy a tartás mennyibe kerül, nem nagyon tudtak válaszolni – pontosabban, másfelől közelítették meg az egész kérdéskört. Nem úgy számolnak, hogy mennyi a kiadás és mennyi a bevétel forintra. Ha van disznó – mondják –, akkor van trágya, amitől többet terem a föld, s így a szemestakarmány költsége sokkal olcsóbb lesz. Nem kell annyi műtrágyát venni, sőt, jelenleg kizárólag minimális nitrogént vásárolnak. Eddig még mindig belefértek a költségekbe, sőt, évről évre tudtak valamicskét beruházni. Hol egy kisgépet vettek meg, hol egy kis termőföldet vásároltak, sőt, ÚMVP-s pályázattal ők is megépítettek egy trágyatárolót. Ez 5 millió forintba került és utófinanszírozott volt, de a 75 százalékos támogatás miatt úgy döntöttek, ezt a lehetőséget nem szabad otthagyni.
A vörös mangalica tenyésztését 13 kocasüldővel kezdték, s aztán eljutottak 35-re. Ebben közrejátszott, közrejátszik az is, hogy mint őshonos állatra, öt évig darabonként 40 ezer forintos támogatást kapnak. Igaz, ebből 20 százalék kocasüldőt meg kell tartaniuk, és az is igaz, hogy a sok kedvező tulajdonsága mellett a vörös mangalica növekedési erélye gyengébb. A piacon körülbelül 30 forinttal olcsóbban lehet eladni kilogrammonként, mint a keresztezett hízókat. Ez év márciusáig az Olmos-Tóth Kft. vette meg és vitte el Szegedre az állatokat, azóta viszont Orosz László vásárolja, a Hajdúnánási Lac-Hús Kft. számára. Nagyon elégedettek vele, mert hétfőn elviszik a disznót, pénteken pedig Tóthéknál van az ára.
Karácsony előtt jártunk a Tóth családnál Hajdúdorogon. Akkor éppen 46 kocát tartottak, de ezzel még nem fejeződött be a fejlesztés. A bővítéseiknek egyelőre határt szab, hogy mennyi takarmányt tudnak előállítani és hány állatnak tudnak megfelelő tartási körülményeket kialakítani. Úgy vélik, mostanra megismerték ezt a fajtát, a tanulásnak megfizették a tandíját, de jövőre akár 50–60 kocát is tenyésztésbe állíthatnak. Id. Tóth Ferencné még egy adut felsorakoztatott a mangalicák mellett, amikor szóba kerültek a karácsonyi sütemények és kalácsok: ő csakis mangalicazsírral készíti ezeket a tésztákat, mert így könnyebbek, lazábbak és ízletesebbek lesznek.
