Az utóbbi években februárban mindig adódott néhány nap a tisztuló kirepülésre. A 2012-es évet eddig nem tartom ideálisnak, január szokatlanul enyhének bizonyult, különösen az ország délnyugati vidékein. Voltam olyan méhészetben, ahol a méhek rendszeresen járták az itatót. Zala megyei kollégám jelezte, hogy tenyérnyi fiasítások voltak január közepén, és néhány méh virágport is gyűjtött. Természetesen az északi országrészben méhészkedőknek ez elképzelhetetlen. Kik járnak jobban? Melyik vidéken jobb a méhcsaládok telelése? Erre jó az Emlékeztető, hogy ezt kifejthessem. Véleményem szerint minél hűvösebb, szélvédett helyen vannak méhcsaládjaink, annál nyugodtabban telelnek. Egész évben a klimatikus különbségből adódnak a családok közötti fejlettségi szintek. Természetesen tudom, hogy az álló méhészeknek adottak a lehetőségei, és a vándorméhészetek nagy részének is komoly gondot okoz a telelőhely kiválasztása. Mégis megpróbálkozom azzal, hogy valamilyen irányt mutassak a méhek lehetséges elhelyezésére. Rengeteg szempontot kell figyelembe venni, melyből néhány, általam fontosnak tartottat ragadok ki. Most nem arra gondolok, hogy adott egy udvar, és máshová nem lehet a kaptárakat elrakni, mert már így is vagy tízszer feljelentett a szomszéd. Egy pár családos méhészeten belül is kijelenthető, hogy vannak olyan méhcsaládok, amelyek minden évben jobbak egy bizonyos helyen a többitől, vagy éppen mindig a vén diófa alattiak a leggyengébbek, vagy fordítva. Véletlen ez? Nem! Akinek vidéken, több telephelyen van a méhészete, biztosan tapasztalt olyant, hogy az egyik „csapat” tavasszal jobban fejlődik. Természetesen a röpkörzethez tartozó méhlegelő is befolyásoló tényező lehet.
Tudjuk azt, hogy adott tájegységen, akár településen belül is az azonos növényfajok között fejlettségben vannak eltérések (fenológiai állapot). De még az udvarunkon, telephelyünkön belül is. A szélvédett, napos, déli oldalon előbb kibújik a nárcisz, mint a ház északi, szeles oldalán. Ezt méhésznyelven az adott hely mikroklímája okozza. Amennyiben ezt kivetítjük országunkra, már jobban érezhető a különbség. Északon minden növény később éri el déli testvéreinek fejlettségi fokát, ezt használjuk ki akácra való vándorláskor. A különbség a méhcsaládok fejlődésében is tapasztalható, de még telephelyen belül is. Mit tehetünk annak érdekében, hogy méhcsaládjaink a lehetőségeinkhez képest a legnyugodtabban teleljenek és megfelelően fejlődjenek?
1. A telelő méhcsaládok kijárói lehetőleg délnyugatra nézzenek! Miért? Mert a rövid nappalok miatt a Nap „laposabban” jár, és a tisztulásra való lehetőséget így tudják a legjobban kihasználni. Később, kora tavasszal, amikor virágporcsomókkal térnek majd haza a dolgozók, a napsütötte kijárón nem dermednek le.
2. Nem szerencsés választás telelésre a nagy, nyitott, napsütötte rét. Sokáig éri (gyakorlatilag körbejárja) a méhest a Nap. A hűvösebb, de felhőtlen időben sok méh kintmarad. Akkor menjenek ki, amikor az idő a legmelegebb, ez délután két óra körül van. Ezért kell a kijárónak délnyugatra nézniük. A konténereseknek ebben az esetben nehezebb a helyzetük, mert valamelyik oldal mindig rossz felé néz.
3. A déli fekvésű meleg völgyeket, szélvédett, napos, dombok által körbeölelt részeket kerüljük. (Ilyen hely akácra lehet ideális.) Az anyák hetekkel korábban elkezdik a petézést.
4. Aki teheti, az adott tájegység hűvösebb részein teleltessen. 5. Ha minden kötél szakad, mert a fenti lehetőségek közül egyiket sem tudjuk megvalósítani, legalább törekedjünk arra, hogy a kaptáraink kijárói nézzenek délnyugatra! Egy próbát megér!
A méhcsaládok biztonságos telelésének egyik alapfeltétele az egyenletes tartós hideg, de ezt nem tudjuk befolyásolni. Ekkor a telelőfürt nyugodt, mozgása minimális, tehát a fogyasztás is az. A mozgás energiát kíván, amit a méhek a mézből nyernek. Ez az „üzemanyaguk”.
A déli országrész napos, szélvédett helyen telelő méhészek méhcsaládjai nyugtalanabbul telelnek, emiatt megnő a fogyasztás, és a fiasítás indokolatlanul korán elkezdődik. Ez nem kívánatos állapot, mert a korai fiasítás nagyon megviseli a méhcsaládot! Ezért nem ideális a mostani időjárás, mert visszajött a tartós hideg, a fiasítás melegítéséhez még több méz kell, ez nozémához vezethet. Mit lehet tenni? Reménykedni. Rengeteg mézzel betelelni, hogy az anyáknak ne legyen lehetőségük korán elkezdeni a petézést! Évekkel ezelőtt jártam olyan konténeres méhésznél, aki februárban a folyosót fűtötte. Abban az évben bejött, de ennek súlyos következménye lehet, ha közben nem tudnak tisztulni a családok. Ne csapjuk be a méheket és magunkat. Várjuk meg a valós tavaszt!
Amikor megtörtént a baj, korán elkezdődött a fiasítás, életmentésként kemény főzött cukorlepényt lehet adni. A puha gyúrt lepény semmiképpen nem jó, pláne ha még egy kis „tuning” virágpor is van belekeverve. Ez tovább tetézi a bajt. Petézésre serkenti az anyát! Csak nyugi! Hamarosan eljön az idő, amikor mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy maximális petézésre késztessük az anyákat! De ez nem februárban van!
Az előző sorokból kitűnik, hogy ebben az időszakban a cukorlepény csak és kizárólag életmentésre javasolható. A benne lévő cukrot betelelésre kell szánni, de az élelemhiány miatt szenvedő méhcsalád megmentése miatt használata néha elkerülhetetlen. Amelyik család bőséges élelemmel rendelkezik a cukorlepényt kihordja a kaptárból vagy egyszerűen leszórja. Honnan tudjuk, hogy a családnak szüksége van a „vénás injekcióra”, a lepényre? A takarás megbontása nélkül tenyerünket finoman rátesszük a fürt vélhető helyére és játszunk, mint gyerekkorunkban. Hideg-hideg, meleg-meleg, forró. A hideg, rendben (ha él).
Ha meleget érzünk (fiasítás jelenlétére utal), felhúzzuk a fóliát és meglessük, hol vannak. Ha középen vagy a kijáróhoz közelebb, nincs teendőnk. Ha hátul vannak (forró), azonnali beavatkozással ablakot vágunk a fólián a fürt felett, és rájuk fordítjuk a lepényt. Többet ebben az időszakban nincs módunk tenni.
A pincében vagy veremben teleltetést kevés méhésznek van módjában választani, pedig a méhcsaládok számára ez lenne az ideális. Nincs szél, állandó a hőmérséklet, minimális a fogyasztás, és egy kis hordónak is szoríthatunk helyet.
Nagyernyei Attila
