Közismert, hogy az állati kártevők közül a szőlő-levélatka és a szőlő-gubacsatka a rügyekben telel át. A rügyeket és fiatal hajtásokat a szőlő-levélatka károsíthatja, az általa szívogatott rügyekből sérült levelű hajtások fejlődnek. A károsodott hajtásokon a levélatkákat atkaölő szerrel elpusztíthatjuk. A kémiai védekezésen kívül nagy szerepük lehet a ragadozó atkáknak, ha azokat betelepítjük az ültetvényünkbe és nem pusztítjuk el.
Az ékköves araszoló (Boarmia gemmaria) lárvája, amely metszéskor alig vehető észre, a környezetkímélő szőlőművelésben is gondot okozhat, mert kirágja a rügyeket, lerágja a fiatal hajtásokat. A lárvát két fürkész is parazitálja, a Mesochorus sp. és a Diolcogaster alvearia gyilkosfürkész, az utóbbi a parazitált lárván kívül bábozódik. Akkor tud fennmaradni a környezetkímélő ültetvényben, ha a környéken jelen van az alternatív táplálékul szolgáló nappali pávaszem tápnövénye, a nagy csalán (Urtica dioica). A kifejlett nappali pávaszemnek többféle virág nektárjára van szüksége, ezért a virágzó, sokszínű gyomflóra nagy előnyt jelent. Amennyiben a szőlőültetvényben vagy közvetlen közelében van nagy csalán, a nappali pávaszem arra rakja a tojásait, mert a komló mellett az a legfontosabb tápnövénye. Ez pedig lehetővé teszi, hogy felszaporodjon az ékköves araszoló természetes ellensége.
A nappali pávaszem az úgynevezett bioindikátor rovarokhoz tartozik, amelyek legigényesebbek az élőhelyükre. Amennyiben a szőlőültetvényben több bioindikátor-faj él, az az élőhely jó minőségét mutatja.
Vándorlepke
A kőszegi 13. Szőlő és Klíma konferencián részt vevő kollégák és munkatársaik arról számoltak be, hogy az idén az ország borvidékein (Kőszeg, Badacsony, Pécs, Villány, Tokaj-Hegyalja) komoly rügykárosítás volt, amit az ékköves araszoló, illetve a fűbagolypillék okoztak. Korábban is minden évben láthattunk kiodvasított vagy lerágott rügyeket, illetve fiatal hajtásokat, de ilyen nagy tömeget ritkán, kivéve a 2014-es évet, amikor Csiha Attila szerint volt olyan szőlőtábla, ahol 30-50%-kal kevesebb lett a termés a rügykártétel miatt.
A Palearktikumban (az Eurázsiát és Észak-Afrikát felölelő faunatartomány) szélesen elterjedt sárgafűbagoly (Noctua pronuba) Nyugat-Európától folyamatosan az Amur-vidékig megtalálható, Japánban még nem mutatták ki a jelenlétét. Jellegzetes vándorlepke, egyes években kifejezetten gyakori. Nagy termetű, 5-6 centiméter szárnyfesztávolságú, barnás lepke. Nevét a hátulsó szárnyáról kapta, ami élénk narancssárgás, az alján széles fekete sávval. A lepkét a mesterséges fény és az alkoholos, ecetsavas csalétek is vonzza. Egynemzedékes faj, május elejétől szeptember végéig repül. Hernyóként telel át, áprilisban bábozódik.
E témában nagy örömömre sok növényvédős szakember és szőlész összefogását tapasztaltam, amiért ezúttal is szeretnék köszönetet mondani mind a növényvédősök, mind a szőlőtermesztő szakemberek nevében.
Tájékoztatásuk szerint egyes területeken sajnos igen nagymértékű a kártétel, ami már „nem elhanyagolható mértékű” termésveszteséghez vezethet, erről képeket is küldtek. Kérdés az, hogy meddig tart a károsítás, mikor bábozódnak be.
Ha ugyanis már a vége felé közeleg a károsítás, és elkezdődik a bábozódás, már kidobott pénz a védekezés.
Sötétben keressük a hernyókat
Mindenkinek azt javasoljuk, hogy este 9 óra után zseblámpával felszerelkezve menjen ki az ültetvénybe és próbálja meg felmérni, hogy aktívak-e még a hernyók, illetve, hogy az egyedszámuk indokolja-e a védekezést. Megoldásként kontakt készítmény javasolt, mert még nincs akkora lombfelület, hogy érdemes legyen felszívódó rovarölő szert kijuttatni.
Ez évben nemcsak a rügykárosítók száma növekedett, hanem tapasztalatokban is gazdagodtunk, a fénycsapda adatai már figyelmeztetők lehetnek számunkra. Ültetvényeinket a szőlőrügyek fakadásakor is figyelemmel kell kísérni, és ha rágást észlelünk rajtuk, azonnal be kell avatkoznunk kontakt rovarölő szerrel.
