A Sangrovit magas mákkoróból (Macleaya chordata) előállított, teljes mértékben növényi alapú takarmányadalék, melyet a gazdasági haszonállatok esetében hozamfokozásra használnak. A termék hatása nagyrészt az aminosavak bélből történő felszívódásának növelésén alapul. Kísérletekben kimutatták, hogy a Sangrovit legnagyobb mértékben (20–30%) a triptofán mennyiségét növeli meg a vérben. A triptofán nélkülözhetetlen a niacin (B3 vitamin) előállításához mely a szervezetben fontos a sejt anyagcserében, gyulladás gátló hatású és szükséges az idegrendszeri működéshez. A szakirodalomban számos publikáció található, amely a triptofán agresszió és stressz iránti érzékenységet mérséklő hatását bizonyítja. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a triptofán metabolitjai is igen jelentős szerepet töltenek be a szervezetben. 
A szerotonin például az étvágyért és a jó hangulatért (well-being) felelős, a kinurénsav neuroprotektív, fájdalomcsökkentő, gyulladás gátló és bélnyálkahártya védő hatású. Számos állatkísérletben megfigyelték, hogy a Sangrovitot fogyasztó egyedek nyugodtabbak, könnyebben kezelhetőek, jobban tűrik a technológiai és a szociális stresszt. Egzakt kísérleti eredményeink vannak a Sangrovit gyulladáscsökkentő és bélnyálkahártya védő hatásáról is, ugyanakkor a termék hatását kutyákon még nem vizsgálták. Annak érdekében, hogy pontos képet kapjunk a Sangrovit társállatok takarmányában történő felhasználásának jövőbeli lehetőségéről, megvizsgáltuk a Sangrovitnak a vérszérum triptofán, szerotonin valamint kinurénsav szintjére kifejtett hatását.
Az etetési kísérletet az Szent István Egyetem Állattenyésztési Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézetében végeztük 8 beagle fajtájú kutyával. A kísérlet kezdete előtt kontroll vérmintát vettünk az állatoktól, majd 2 héten keresztül napi 50 mg Sangrovitot kaptak az állatok egyedenként májpástétomban (kb. 160 ppm Sangrovit dózisnak felel meg takarmányra vetítve). 2 hét elteltével a kísérleti vérmintákat levettük. A vérminták vizsgálata a Szegedi Egyetem gyógyszerészeti tanszékén történt, ahol a vérszérum triptofán, szerotonin és kinurénsav koncentrációját határozták meg.
A táblázatból látható, hogy valamennyi vizsgált paraméter esetében szignifikáns eredményeket kaptunk.
Az 1., 2., és 3. ábráról leolvasható, hogy a Sangrovit két hetes etetésének hatására az állatok vérszérum mintáiban a triptofán a kinurénsav és a szerotonin esetében is 50% körüli emelkedést tapasztaltunk (triptofán 52,05%; kinurénsav 43,17%; szerotonin 49,5%).
Mint azt már a bevezetőben is említettük, a triptofán és a szerotonin magasabb koncentrációja a vérben csökkenti az állatok agresszióját (Kantak et al.; Chamberlain et al.; Weld et al.) és növeli a stressz iránti toleranciát (Koopmans et al.). A kinurénsav pedig gyulladás gátló (Forrest et al.) és bélnyálkahártya védő hatással (Hauck et al.) rendelkezik.
A kapott eredményeink alátámasztják, a gazdasági haszonállatokkal végzett kísérletek eredményeit valamint az állatok viselkedésében a Sangrovit etetés alatt megfigyelt változásokat. Kutyákon történt vizsgálatunk alapján kijelenthetjük, hogy takarmányban alkalmazva a Sangrovit a triptofán felszívódás megnövelésén keresztül előnyösen befolyásolja az állatok közérzetét (well-being), stressztűrő képességét (triptofán és szerotonin koncentráció növekedés) valamint enyhíti a gyulladásos folyamatokat és segít a bélnyálkahártya egészségének megóvásában (kinurénsav koncentráció növekedés).
Irodalomjegyzék
• Hauck, A.L.; Swanson, K.S.; Kenis, P.J.; Leckband, D.E.; Gaskins, H.R. and Schook, L.B. (2005) Birth Defects Res. C. Embryo Today 75, 58-71
• Forrest, C.M.; Gould, S.R.; Darlington, L.G. and Stone, T.W. (2003) J. Sci. Adv. Exp. Med. Biol. 527, 395-400
• Chamberlain, B.; Ervin F.R.; Pihl, R.O. and Young, S.N. (1987) Pharmacol. Biochem. Behav. 28, 503-510
• Kantak, K.M.; Hegstrand, L.R.; Whitman, J. and Eichelman, B. (1980) Pharmacol. Biochem. Behav. 12, 173-179
• Koopm ans, S.J.; Ruis, M.; Dekker, R.; van Diepen, H.; Korte, M. and Mroz, Z. (2005) Physiol. Behav. 85, 469-478
• Weld, K.P.; Mench, J.A.; Woodward, R.; Bolesta, M.S.; Suomi, S.J. and Higl ey, J.D. (1998) Neuropsychopharmacology 19, 314-321
