A virágzó lángtenger továbbra is gyönyörködtet, az elvirágzása után fehér pamacsokban szálló milliárd magból azonban a parcelláinkra is bőven jutott, évekre való gyomlálnivalót adva. A növénnyel kapcsolatos ismereteink az orosz szakirodalom révén hamarosan bővültek, a keskenylevelű füzike pedig több éves program kísérleti alanya lett.
Figyelemre méltó gyógynövény
A füzike levelének és zsenge hajtásának C-vitamin-tartalma 99 mg/100 g, majdnem, mint a kelkáposztáé (108 mg/100 g). A levelek fehérjetartalma 4,6 g/100 g, valamivel magasabb, mint a brokkolié (4,5 g/100 g) és háromszor magasabb, mint a spenóté (1,5 g/100 g). A finn történelem szürke fejezetei, az éhségévek idején a füzikének nagy jelentősége volt. Napjainkban az alternatív szakácsok előszeretettel használják friss hajtásait, ami a spárgával egyenértékű.
A levelek flavonoidokat, karotinokat, cukrot, pektint, proteint, 15%-ban aminosavakat, ß-szitoszterolt és nyálkát, ásványi anyagokat, kalciumot, foszfort, kobaltot, valamint mikroelemeket tartalmaznak. Teája, készítményei fertőtlenítő, antibakteriális, antioxidáns-hatásúak, nyugtató, alvászavart javító és fájdalomcsillapító hatása is ismert. A füzikéből készített tea vagy főzet összehúzza a nyálkahártyát, tisztítja a sebeket és elállítja a vérzést. Állatkísérletekben megállapították, hogy a füzikekivonat csökkenti a prosztaglandin kiválasztódását, a prosztatagyulladást, valamint a jóindulatú prosztata-megnagyobbodást. Közeli rokonfajának, a kisvirágú füzikének (Epilobiumparviflorum) kedvező hatását a prosztata- megnagyobbodás (prosztata- ade no ma) kezdeti stádiumában részben már igazolták. Gyógyszerészeti legfontosabbnak a nyomelem-, tannin- és flavonoid tartalmát tartják. A legújabb eredmények szerint az erdei füzike tanninjai közül legjelentősebbek az oenothein A és B, a termék standardizálásában e két vegyület meghatározó
A nagy teaüzlet
Az orosz teakultúra 1638-ban, a kínai császárnál tett diplomáciai látogatás után vette kezdetét. A cári követek nem tudtak ugyan mit kezdeni az ajándékba kapott 64 kilónyi, fekete téglává préselt tealevelekkel, kis idő múltával azonban a cári udvarban is ismertté váltak a teaivás előnyei. Népszerű, később az orosz mindennapok elengedhetetlen része lett. A világon ma is az oroszok fogyasztják a legtöbb teát az angolok után. Karavánok tucatjai szállították a különféle minőségű teát Kínából Mongólián keresztül a szibériai Irkutszkba és onnan Moszkvába, majd Európába.
A teafogyasztásból üzlet lett. Egy Pekingben szolgáló orosz diplomata szemfüles kísérője megfigyelte a teakészítés kínai módszereit és megpróbálta azt otthon is. A Pétervártól nyugatra eső Kopori vár környékéről származott, ahol teacserje nem, de a kisvirágú füzike bőségesen tenyészik. Így annak leveleit sodorgatta, fonnyasztotta, szárította. És próbálkozását siker koronázta, a deréce leveleiből készített, a kínai teához teljesen hasonló, jóízű, kellemes tea-alapanyag hamarosan igen népszerűvé vált. A Kopori teát vagy Iván csájt az 1800-as évek elején a környező falvak lakossága gyártotta, évenként tízezer pud mennyiségben. (1 pud = 16 kg). A teakészítés sok ezer embernek adott 8-9 hónapig munkát, ezért a falubeliek kivágták az erdőt, hogy az irtásföldeken gyorsan feltörő derécéből még több alapanyagot nyerhessenek. (A növény egyik magyar neve vágási deréce).
Az Oroszországból külföldre szállított teát Orosz tea néven forgalmazták olyan sikerrel, hogy az veszélyt jelentett már az angolok Indiából importált teájának. A Kelet-indiai Társaság által fölbérelt pétervári titkosrendőr utánajárt a Kopori tea gyártásának és forgalmazásának. Jelentése nagy botrányt kavart, ugyanis kiderült, hogy a füzikéből készült tea-alapanyagot a moszkvai teakereskedők összekeverték az eredeti kínai teával és azt Kínai tea-ként adták tovább Európában. Az Angliában jól megszellőztetett Kopori diversió aztán véget vetett az exportnak, az orosz tea pedig sokat veszített a presztízséből. Oroszországban azonban nem csökkent az Iván tea népszerűsége (www.ivantea.ru), amit nemcsak kellemes ízének, hanem jótékony hatásainak is köszönhet.
A füzike újjászületése
A Szovjetunió gyógynövénytermesztését a peresztrojka után Oroszország gazdasági problémái romba döntötték, 1995 után a boltokból eltűnt a füziketea is. Az Iván-tea hagyományos népszerűségére építve az újabb orosz vállalatok azonban ismét gyártani kezdték „Iván csáj uzkolitsníj”, „Kaporszkij csáj”,” Kiprej”, “Dusevnij csáj” néven. Füziketeát készít például a Rosa Ivan Tsaj nevű cég. Az oenothein B ellenállóképesség-javító hatását klinikai kísérletekben vizsgálják.
Oroszországon kívül másutt is érdekes a füzike újra fölfedezése, hasznosítása. Lengyelországban vizsgálják a levélhozam szterolipid-tartalmát, a hatóanyag-tartalom változását a vegetációs idő alatt, valamint az optimális betakarítási időt. Német szakcikkekben 2004-ben hat füzikefaj 14 fajtájának terméshozamát és a termés minőségét vizsgáló kísérletről számoltak be.
Új aromaanyagok
A keskenylevelű füzike a skandináv térségben olyan tömegesen nő, hogy annak termesztésével nem volt ésszerű foglalkoznunk, a vadon termő alapanyag korlátlanul begyűjthető. Kísérleteink érdekes technológiai kérdésre, a fermentációra irányultak.
Az erdei füzike teája egyszerűen megszárított, vagy pedig fermentált levélből készülhet. A fermentálás ugyanaz az eljárás, mint amit a fekete tea készítésénél alkalmaznak: a zöld tealeveleket mechanikai behatás után meghatározott ideig melegben tartják, erjesztik. Ez alatt a levelek megfeketednek és a szárítás után az ebből készült ital szép barna, amíg a csak szárított levélből készült tea majdnem színtelen, világoszöld. A fermentált levelek teája lágyabb és kellemesebb ízű, a fermentálás alatt ugyanis a keserűséget okozó anyagok elbomlanak, és új aromaanyagokká alakulnak át.
A hagyományos recept
Az egyik orosz vállalat felhasználási javaslatában azt írja, hogy Iván-teájuk a hagyományos recept szerint, de a modern technológia segítségével készül. Milyen is volt ez a hagyományos recept?
Koporje falu lakossága a XIX. században a következőképpen fermentálta a füzike leveleit: virágzás kezdetén a 40-50 cm hosszú hajtásokról kézzel leválasztották, majd előkezelték a leveleket. Az előkezelés a néhány órás fonnyasztás utáni forró vízzel való leöntést vagy forró tepsikben való átforgatást jelentette. Ezután az előkezelt leveleket a két tenyér, vagy két deszkalap között „sündörgetéssel” összezúzták. Az így kapott nyirkos levélgombócokat zárt edényben, melegben tartották, amíg a levelek sötétbarnák és kellemes illatúak nem lettek. Ezután a gombócokat 40-50 °C-on gyorsan megszárították.
Ezt a hagyományos fermentálási módot konyhai viszonyok között egyszerű megvalósítani, kereskedelmi méretekben azonban meglehetősen nehéz. Olyan módszer kidolgozása vált szükségessé, ami ipari méretekben is alkalmazható. Miután a fermentált füziketea Finnországban is ismert, ebbe a fejlesztési folyamatba kapcsolódott be a mikkeli intézet közös finn– orosz programban, a Szentpétervári Gyógyszerészeti Intézet tudományos munkatársaival együtt.
A kísérletek egyik legérdekesebb mozzanata az erdei füzike leveleinek fermentálási vizsgálata volt, a folyamat legkényesebb szakasza pedig a fonnyasztott levelek „sündörgetésének”, összezúzásának gépesíthetősége. Az összezúzás célja, hogy az összetört sejtekben beinduljon az enzimaktivitás, annak révén lebomlanak a keserűanyagok, kialakulnak az aromaanyagok és elbomlik a klorofill.
Moszkvai szakemberek a füzikelevél kézi sodorgatása helyett a közönséges húsdarálót ajánlották. Így minden növényi sejt összezúzódik, az enzimek működésbe lépnek és azonnal megkezdődik a fermentáció. A húsdarálóból kijövő növénymassza külsőleg a darált húsra emlékeztet, csak zöld és erősen kloro fillszagú. Szerettük volna megállapítani az optimális fermentációs hőmérsékletet és a folyamat időtartamát. Másrészt az esetleges ipari méretű feldolgozáshoz a levelek leválasztása nagyon költséges munkarész, így megvizsgáltuk azt is, hogyan hat a tea minőségére, ha nem tiszta levelet, hanem 30-40 cm hosszú leveles hajtásokat darálunk és fermentálunk. A zöld levélmaszszát fóliazacskókba vagy dobozokba helyeztük és 28-35-40 °C-os hőmérsékleten tartottuk. Néhány óra múltán a zöld növénymassza színe sötétedni kezd, a klorofillszag eltűnik, helyette kellemes, pipadohányra emlékeztető illatú lesz. Amikor a massza teljesen sötét dohánybarnára színeződött, és a pipadohány illat igen intenzívvé vált, a fermentálódott levélmasszát a szárító rácsán vékony rétegben elterítettük és néhány óra alatt 40 °Con megszárítottuk. A végeredményt – a fekete tealeveleket – a gombóckák szétzúzásával és rostálással kaptuk. A különböző hőfokon fermentált minták kémiai analízisét izgatottan várjuk.
Reneszánsz
Az itthon kevésbé ismert keskenylevelű füzike Finnországban az egyik legismertebb gyom, haszon-és gyógynövény, nemcsak a virág szépsége, de a most ismertetett előnyös tulajdonságai miatt is. Oroszországi reneszánszának köszönhetően reméljük, hogy a hagyományos ismereteket korszerű technológiával kiegészítve, újabb gyógynövénytermék kifejlesztését teszik lehetővé.
Galambosi Bertalan, Galambosiné Szebeni Zsuzsanna
(Állami Mezőgazdasági Kutatóintézet, Mikkeli, Finnország)
