0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 20.

Méheink szaporodási ciklusa

Ne higgyünk a látszatnak! Életünk legfontosabb döntései nem egy-egy látványos esemény idején születnek. Az esküvő például nagyon szép, szívet melengető, felemelő és látványos: valójában azonban egy nagyon hosszú folyamat eredménye. Ilyen látványos fe...

Joggal vetődik fel a kérdés: vajon mikor született meg a méhcsaládban az a legfontosabb döntés, ami a látványos mozzanatokban dús rajzási lázhoz vezetett? A dilemmára nem kapunk a hétköznapi munkánkban is jól használható választ a magyar méhészeti szakirodalomból. Miért kellene választ kapnunk erre a kérdésre – elmélkedhet a kételkedő rutinos méhész. Hiszen egyszerűen megoldja a problémát maga is valamelyik durva rajzásgátlási módszerrel. És fejből sorol néhány többé-kevésbé sikeres megoldást, amit maga is alkalmaz vagy nem alkalmaz, de olvasta, hallotta.

Fölös energiák
Ahelyett, hogy végeláthatatlan vitát ébresztve a különböző rajzásgátlási megoldások előnyét-hátrányát ecsetelném, inkább a következőre hívom fel a figyelmet. Méhészkedésünk sikerének titka, hogy azt az óriási többletenergiát, amit a rajzási láz során a méhcsalád levezet, mennyire tudjuk igába hajtani, tehát mennyire tudjuk saját méhészeti termelési céljaink irányába terelni a méhcsalád fölös energiáit. A közismert rajzásgátlási módszerek többsége nemcsak kíméletlen, de a fölös energiák jelentős részét nem képes hasznosítani, sőt mézben és méhtömegben is lemérhető energiákat veszít a méhész.

Sőtér Kálmán „A méh és világa” 893. oldalán írja, hogy „szabály szerint nem is szoktak rajzani a méhek, addig, míg legalább bepecsételt herefiasításuk nincsen.” Örösi méhészbibliájában a 229. oldalon azt állítja: a méhcsalád zsúfoltsága, vontatott építés, egyenletes, jó méhlegelő, a dajkaméhek munkanélkülisége váltja ki a rajzási lázt. Faluba Zoltán az 1959-ben kiadott „Gyakorlati méhészkönyv” 75. oldalán írja: „A rajzás első jele a herenevelés, majd az anyabölcsők építése és azok bepetézése”. A Nikovitz Antal által szerkesztett „Méhészet kézikönyve” (1983) 125. oldalán a következőket írja a heresejt építésének okairól és a herenevelésről. „Heresejtek száma nagyban függ a raj nagyságától és az évszaktól. Kisebb családok aránylag kevesebb heresejtet építenek. Nincs heresejtépítés 6000-nél kisebb létszámú családban.”
Schönfeld „A mézelő méh anatómiája, morfológiája és fiziológiája” című munkája (1962) a rajzásnak külön fejezetet szentel és máig is itt található a legrészletesebb magyar nyelven megjelent szakszerű leírás a rajzásról. Tavasszal a fészek zsúfoltságával és a petézés csökkenésével hozza összefüggésbe a rajzási láz elindulását. „Mivel kevés új álca kel, vagy egyáltalán nem is kel, a családban nincs fiatal fiasítás, és így a fehérjében gazdag méhtejből felesleg keletkezik, amelyet a dajkamé-hek maguk fogyasztanak el, de más méheknek is adnak. … A munkásméhek petefészkei megduzzadnak és peték termelésére alkalmassá válnak. A méhcsaládban meglehetősen sok ún. anatómiai álanya lesz. Mindezek olyan tényezők, amelyek kiváltják a rajzási hangulatot, és a méhcsalád a rajzás felé hajlik. Az a méhcsalád, amelyiknek sok nyílt fiasítása van, nem rajzik egykönnyen. Ha azonban erős családtól a nyílt fiast elszedjük, a rajzást meggyorsítjuk. Tehát, ha a méhész nem akar rajokat, módjában áll a rajzást elfojtani azzal, hogy más családok nyílt fiasításos lépjeit beadja. A rajzásra készülő méhek rajzási kedvüket a beadott álcák etetésével csökkentik, az anatómiai álanyák eltűnnek és a család nem rajzik.”

Schönfeld: „Addig, amíg a méhek munkáslépet építenek, addig még egyáltalán semmi jel nem mutatja, hogy a méhcsalád rajzani fog. A rajzás első jele a heresejt építése és herék nevelése. További bizonyíték az első anyabölcsőkezdetek megépítése a lépek oldalsó vagy alsó szélén. Ha a bölcsőkezdetekben megjelennek a peték, ez azt jelenti, hogy a méhcsalád biztosan kirajzik. … A herék nevelésekor főként a méhtejfeleslegeket használják fel a méhek a here-fiasítás táplálására.”

Akceptor és Donor
Schönfeld állítását ellenőriztem ez évben két jól fejlett rakodókasos méhcsaládban, ahol az építés folyamatos és műlép nélküli, tehát a méhek szabadon, az ösztöneik, igényeik szerint építhetnek. A kiválasztott két méhcsaládot pipás itatóval, 1:1 arányú cukorsziruppal etettem. Tavasszal a rakodókasban funkció nélküli, használaton kívüli üres lépfelület nincs. Nevezzük „Akceptor” méhcsaládnak az egyik kísérleti alanyt. Az „Akceptor” nevű zsúfolt méhcsalád a terjedelmes dolgozó fiasítása mellett bőszen építette a herefias lépeket és az anya az építés ütemében be is petézte ezeket rendületlenül. Sőt a dolgozók már csengőket (anyabölcső-kezdeteket) is építettek a fészeklépek szélére, de ezek még nem voltak bepetézve.

Kiválasztottam egy másik nagyon jól fejlett, népes, de még herelépet nem építő méhcsaládot, nevezzük „Donor”-nak. Ettől elvettem egy fiasításos gyűrűt (kb. 2,5 NB-lépnek felel meg). A gyűrű minden lépjéről visszasöpörtem a „Donor” családba az összes méhet. A dajka-méhektől megfosztott dolgozó sejtes fiasításos gyűrűt az „Akceptor” méhcsalád fészke alá helyeztem. Ezek után figyeltem mind a két méhcsaládot. Való igaz Schönfeld állítása. A „Donor” méhcsalád, annak ellenére, hogy elveszítette fiasításának jelentős hányadát, amit az építkezés felgyorsításával pótolni akart, gyorsan herelépet és bölcsőket is épített. Sőt az anyabölcsőket be is petézte. Az „Akceptor” méhcsalád, amelyik a gyűrű beadásakor épp a rajzási láz elidulása előtti pillanatban volt, sajátosan alkalmazkodott az új helyzethez. A fölös számban jelenlevő dajkaméhek azonnal munkát találtak az új fiasításos gyűrűn. Leállt a herelépek építése és az anyabölcsők is üresen maradtak. Ezzel az akciómmal a „Donor” családban felgyorsítottam, az „Akceptor” méhcsaládban elodáztam a rajzási láz kitörését.

Schönfeld: „Az anyabölcsőkezdetekbe az anya szakaszosan rak egy-egy petét. Sohasem petézi be valamennyit egyszerre, és ugyanazon a napon. Amikor az elsőből kikelt álca kifejlődött, a méhek elkezdik befedni az anyabölcsőt. Ez legkésőbb a pete lehelyezése után, 9 nap múlva következik be. Ezzel egyúttal megadják a jelt a raj kirepüléséhez. Az öreg anya kb. a népesség felével – főként gyűjtőméhekkel elröpül, hogy az új anyának és az új méhcsaládnak helyt adjon. A raj alapját a fiatal, 1520 napos gyűjtőméhek képezik, amelyek a kaptárban szükséges valamennyi munka elvégzésére alkalmasak. Ezek döntenek a kirajzásról is.”

„A raj kirepülése után a méhcsalád tulajdonképpen árva marad, mert az anyák az anyabölcsőkben fejlődnek…..Körülbelül egy hét múlva fog kelni az első anya…. Rajzásra az öreganyás családok hajlamosabbak, mint amelyeknek fiatalabb anyjuk van. Az egészen fiatalok nem rajzanak. A kétéveseknél arajzás csaknem 40%. … Legértékesebbek a korai rajok, amelyek főhordásra felerősíthetők úgy, hogy a főhordást kihasználhatják.” A magcsalád (az áttelelt méhcsalád) akár 5-6 rajt is képes adni, tehát annyit, hogy ő maga is áttelelésre képtelen kicsi családdá válik. Az első rajt elő-rajnak nevezzük, ezzel megy a népesség fele és az öreg anya. Ezt követi 7-9 nap múlva az éneklő raj, amibe már több szűzanya is lehet. Ez kisebb súlyú, mint az előraj és több benne a fiatal dolgozó. A következő rajok 2-4 naponként repülnek ki. Ezek egyre kisebbek, önmaguktól nem képesek a télre felkészülni, ha a méhész befogja, érdemes őket egyesíteni vagy egyszerűen anyatartalékként használni.

A gyenge raj pénzt visz
Mitől függ, hogy a végtelen le-gyengülésig tart-e a rajzási láz? A kikelő szűz anya első dolga, hogy eszik, aztán erőt merítve, a hosszú erős lábain körbefutja a fészeklépeket, igyekszik a versenytárs fedett bölcsőket oldalt kirágni, ha pedig kikelt anyával találkozik, azt is megölni. A rajzó család dolgozóinak egy része viszont védelembe veszi a versenytársakat. Természetes körülmények között tehát addig folytatódik a rajzási láz, amíg van bepetézett anyabölcső és amíg sikeresen védik a dolgozók a kikelt szűzanya potenciális versenytársait. Minél több bölcsőt petézett be az öreg anya azalatt a 9 nap alatt, ami az ő kirajzása előtt eltelt, annál kisebb az esélye a kikelő anyáknak, hogy a potenciális versenytársakat megöljék.

A méhész számára a hosszúra nyúló rajzási láz gazdálkodási és etikai szempontból sem elfogadható. A gyenge raj csak pénzt visz, ugyanakkor a méhészetikával sem egyezik, hogy télen a keze alatt kicsinységük miatt méhcsaládok pusztuljanak el. Miért nem probléma ez a természetben? Az élővilág óriási tartalékokkal működik. A bioszférában a faj fennmaradása a legfontosabb, és ebbe beleillik, hogy a túlzottan rajzó hajlamú méhcsaládok télen elpusztulnak és csak az marad életben jövő tavasszal, amelyik mérsékletesen rajzik, tehát kellően nagy népességgel és bőséges élelemkészlettel ment a télnek.

Rajzási modell
A háziasított körülmények között élő méhcsaládok közül a kúpos kasos méhészet áll a legközelebb a természetes körülményekhez. A kúpos kasos méhész nem engedhette meg, hogy a 3., 4., 5. rajt megtartsa. Ezeket a rajokat – ha egyáltalán befogta – mindenképpen kivette belőlük az anyát (anyákat) és a népet egyesítette egy közepes családdal. Így anyák pusztultak el, de többezer dolgozó menekült meg az értelmetlen haláltól.

Kerestem a magyar szakirodalomban pontos leírást arra, hogyan is kezdődik és zajlik a rajzás, tehát egy rajzási kalendáriumot. Miért fontos ez? Keresem a méhcsaládnak azt az állapotát, amikor a felgyűlő energiákat leghatékonyabb módon a termelés szolgálatába lehet állítani.
Napra pontosan kell modelleznem a rajzás kialakulásának és lefutásának folyamatát. Alábbiakban felvázolok egy modellt, amiben az időpontok természetesen az időjárás és egyéb külső körülmények miatt ide-oda csúszhatnak, de mégis jól bemutatja a méhcsalád fajfenntartásának, szaporodásának természetes rendjét.

Tavasszal a napi szükségletnél több virágpor és nektár áramlik be a kaptárba és több dolgozóméh születik, mint amennyi meghal, sőt több, mint amennyi a dolgozók felneveléséhez szükséges. A herék neveléséhez négyszer annyi táplálék, idő és energia kell, mint a dolgozó méhekéhez. A dajka-méhek egy része munkanélküli, nevelődik többezer here és 1030 anya.

0. nap: Az áttelelt magcsaládban az öreg anya bepetézi az első heresejtet. 10. nap: Az első herefias lefedése. 24. nap: A méhcsalád népes és napról napra erősebb. Naponta 1500-2000 dolgozó kel ki. Kikel az első here és készül az első bölcső. 28. nap: A magcsaládban folyamatosan kelnek a herék és az öreg anya bepetézi az első anyabölcsőt. Ettől a pillanattól kezdve a petézés intenzitása rohamosan csökken. Az öreg anya készül a rajzásra. 35. nap: A magcsaládban az öreg anya lerakja az utolsó petét. 36. nap: A magcsaládban az első here termékeny és az első anyabölcsőt a dolgozók befedik. Az előraj elhagyja a magcsaládot, vagyis az öreg anya a népesség felével elrepül és új családot alapít. 44-50. nap: A magcsalád fészkében pete, lárva nincs, csak fedett dolgozó és herefias, valamint 10-30 különböző fejlődési fázisú anyabölcső. A magcsaládban 2-4 naponként kelnek a szűzanyák és egyre kisebb rajokkal távoznak. Az eltávozott öreg anyás raj már az új helyen lépeket épít.

50. nap: A magcsalád szűzanyája párzásra kirepül. 59. nap: A magcsaládban kikel az öreg anya által lerakott petékből az utolsó here. 50-59. nap: A magcsaládban az öreg anya által lerakott petéből az utolsó dolgozó is kifejlődött. Ugyanakkor az új anya lerakja az első petéjét. 53-65. nap: A magcsaládból kirepült szűzanyás rajok az új helyen, a családnagyságtól függően 3-5 lépet építenek, virágport és nektárt gyűjtenek. Sikeres párzás után az új anyák elkezdik a petézést. 56-65. nap: Az új lakhelyen a lépépítés és virágporgyűjtés ütemében elkezdi a petézést az öreg anya. 77. nap: A magcsaládban az öreg anya dolgozói közül az utolsó is gyűjtő méh lesz. Az új anya első petéiből kikelnek az első munkások. 77-89. nap: Az öreganyás új családban és az új anyás szaporulatokban kelnek az első méhek.

Negyedév fajfenntartásra
A méhészeti év legaktívabb 6 hónapjából 90 nap a fajfenntartással telik el, a rajzásra készüléstől az állapotok rendeződéséig. Az események csak akkor zajlanak le 90 nap alatt, ha minden időre megvalósul és nincs sikertelen párzás, nem rossz az időjárás, nincs komolyabb betegség stb. Ráadásul a méhészeti áru 70-90%-át ebben a 90 napban állítjuk elő.

A bioméhész és a biodina-mikus méhész számára sokféle beavatkozás tiltva van, amit a konvencionális méhész nyugodtan megtehet. Ezért különösen fontos a bioméhész számára, hogy pontosan lássa, hol tart méhcsaládja a rajzási kalendáriumban. De a konvencionális méhész számára is támasz, ha pontosabban követi a méhcsalád természetes szaporodási ciklusát. A rajzási láz óriási energiáinak a méhészeti árutermelés szerinti igába hajtása a legfontosabb cél. Ennek a munkának megtervezéséhez ad segítséget a rajzási kalendárium.

Csuja László Geddekas
biológus méhész
 

Forrás: