Back to top

A fenyőfélék kártevő tetvei

A törékeny testű apró levéltetvek a fajfennmaradás érdekében nagyon gyors és hatékony szaporodással ellensúlyozzák sebezhetőségüket. Szűznemzéssel már egyetlen egyed is telepet hozhat létre, álelevenszüléssel pedig az utódok fejlődési idejét gyorsítják föl. Szívogatásukkal gyengítik a fenyőfélék fejlődését, súlyosabb esetben tűhullást és ágszáradást okoznak, előkészítik a terepet a többi gyengültségi kártevő bogár számára.

Noha minden tizedik levéltetűfaj fenyőféléken él, terepszínű álcázásuk miatt még nagyobb telepeik is észrevétlenek maradhatnak. Némi figyelemmel azonban két kertben sikerült az összes most bemutatott fajt megtalálni, közöttük egy Amerikából jött új vendéget is.

Adelges fajok

Az Adelges abietis lucfenyőn (Picea abies) okoz ananászhoz hasonló, 12 cm-es gubacsokat. Szárnyas nőstények rakják tojásaikat ősszel a rügyek tövébe, a belőlük kelő lárvák telelnek át, tavasszal fejezik be a fejlődésüket. Nagy csomókba rakják le viaszszálakkal fedett tojásaikat. A kikelt lárvák szívogatásának hatására a tűlevelek töve kiszélesedik és tobozszerű gubacsot képez. Kamráinak védelmében fejlődnek tovább a tetvek. Augusztusszeptemberben a kamrák bíborszínű nyílásai kitárulnak és a szárnyassá alakuló tetvek útnak indulnak, hogy alkalmas rügyeket keressenek tojásaik lerakására a szülőfájukon, vagy attól távolabbra repülve.
A szitkalucon, gubacsokban (Picea sitchensis) kifejlődött 1,7-2,5 mm-es Adelges cooleyi szárnyas nőstényei duglászfenyőn (Pseudotsuga menziesi) rakják le tojásaikat. Gazdaváltó tetvek, de mindkét fenyő gazdanövényen évekig szaporodhat önálló népességük. A duglászfenyőn élő tetvek kisebbek (1,2-1,7 mm), a tűleveleken hosszú viaszszálak védelmében egyesével szívogatnak. A tűlevelek a szívogatás helyén sárgulnak és görbülnek. A viaszvatta védelmében kelnek a tojásokból a lárvák, miközben a nőstény elpusztul. A lárvák szétszélednek, és újabb tűleveleken telepednek le. Erős fertőzés esetén a károsított, sárguló levelek tömegesen hullanak le. A szitka lucon élő tetvek nagyobbak és tobozszerű, szakállas hajtásgubacsok belsejében, kis kamrákban szívogatnak. A 0,58 cm-es sárgás, később vörösödő gubacsok az alapító ősanya által szült utódok nyálával bevitt hormonok hatására jönnek létre a sejtek rendellenes osztódásával. A gubacsok kamrái nyár végén nyílnak fel és a tetvek gazdaváltását szolgáló szárnyas alakok útra kelnek, Pseudotsuga állományt keresve.
Az Adelges laricis lucfenyőn (Picea abies) okoz 1,52 cm-es kerekded, tüskés gubacsokat, amelyek kamrái júliusban nyílnak fel. Az 1,9-2,0 mmes szárnyas nőstények vörösfenyő (Larix decidua) fákat keresnek, azok tűire rakják a tojásaikat. A lárvák viaszszálak védelmében a sárguló és görbülő tűleveleken szívogatnak. Kifejlődve, a vatta védelmében tojásokat raknak le, újabb nemzedéket létrehozva. Kártételük folytán a vörösfenyő sárguló tűi idő előtt lehullanak. Gazdaváltós faj, az 11,5 mm-es szárnyasok ősszel repülnek vissza a lucfenyőre, ahol ivaros szaporodás után rakják le tojásaikat a rügyek tövébe. A tavasszal kelő és szaporodó nemzedék a fakadó rügyeken szívogatva váltja ki lucfenyőn a jellegzetes gubacsok fejlődését. A vörösfenyőn élő tetvek nem okoznak gubacsot és gazdaváltás nélkül is folyamatos állományt alkotnak.

Cinara fajok

Az eredetileg a Földközi-tengertől a Kaspitóig elterjedt Cinara cupressi a Cupressus sempervirens kerti térhódításával nemcsak Európában, hanem Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában is meghonosodott. Gazdanövényköre pedig Juniperus, Thuja, Chamaecyapris, Cupressocyparis, Callitris, Widdringtonia és Austrocedrus fajokra is kiterjedt. A 2-5 mm-es vörösbarna tetvek testét viaszréteg borítja, sötét, jellegzetes rajzolattal. A fiatal hajtások fás és zöld részein népes csoportokban szívogatnak. A károsított hajtások lankadnak, sárgulnak, barnulnak, végül elpusztulnak. Az egész tenyészidőben elevenszülő nőstények nagyon szaporák. A nyáron fejlődő szárnyas alakok gyenge repülők, csak szél segítségével jutnak el távolabbra. A tetvek cukros ürülékére járó hangyák is segítik a faj terjedését, egyedeiket a szomszédos növényekre szállítják. A száraz, forró nyarak kedveznek a tetvek gyors szaporodásának, a sovány talajon gyengén fejlődő ültetvényekben tömeges pusztulást okozhatnak.
A Pinus nigra alfajain és a Pinus pineán élő Cinara acutirostris tetű egész Európában elterjedt, de Kínában és Argentínában is meghonosodott. Tojás alakban a tűleveleken telel. Márciusáprilisban kelnek a lárvák, a késői fagyok serkentik a kelésüket. Fás részeken szívogatnak, hosszú szipókájukkal a vastagabb kérgen keresztül is elérik a szállítóedényeket. Hangyák látogatják, gondozzák és erőszakosan védik a tetűtelepeket. Feltételezik, hogy a tetvek terjesztik a fenyő tűhervadását okozó Mycosphae rella (=Dothiostroma) pini gombát.
A Cinara cedri Közel-Keleten a Cedrus atlantica, a C. libani, a C. deodara és a Pinus fajok kártevője. Európában a Cedrus fajok betelepítésével rövidesen e kéregtetű is megjelent, és az éghajlat melegedésével tömegesen szaporodva nálunk is mind nagyobb ütemben terjed. A 3,8 mmes gallytetű sűrű telepekben vékonyabb, vastagabb ágakon, de a törzsön is szívogat. Kártétele folytán erős tűhullás és egyes ágak leszáradása várható. Bőséges mézharmat ürítésével szennyezi a környezetet.
A Cinara costata a mérsékelt égövben, Afrika kivételével, az összes földrészen él, ahol gazdanövénye a lucfenyő (Picea abies) előfordul. A 2,7-3,8 mmes, viaszfoltokkal tarkított, fémes fényű, barna rajzolatú tetvek kis telepekben szívogatnak a lucfenyő vékonyabb ágain, a tűlevelek között. Hangyák nem látogatják őket, ezért legföljebb viaszos váladékuk hívja föl rájuk a figyelmet. A nyár folyamán szárnyas alakjaik révén telepednek át újabb fákra. Ősszel hímek és nőstények fejlődnek, párosodnak, az utóbbiak tojásokat raknak, azok telelnek át.
A Cinara piceicola lucfenyőn (Picea abies) egész Európában mindenütt megtelepedett. A 2-4 mm-es zöldes barna tetvek testén két sötét csík húzódik, közöttük egy vékonyabb viaszos sávval. Az áttelelő tojásokból kelő ősanyák a fiatal ágak tűi között észrevétlenül, gyors ütemben szülik utódaikat. Később egyre nagyobb számban fejlődnek szárnyas egyedeik, amelyek újabb fákat keresnek, illetve a fejlődésük helyén lefelé húzódnak a törzs talajközeli részére, és a fel színközeli gyökerekre. ősszel az ivaros nemzedék telelő tojásokat rak.
A Cinara pruinosa lucfenyő (Picea) fajokon egész Európában, Törökországig megtalálható, és Észak-Amerikába is behurcolták. A 2,5-5 mm-es sötétbarna tetvek teste közepén széles hosszanti, hátulsó negyedében pedig keresztben fekete sáv húzódik. Fémes csillogású testük többi részét fehér viaszos bevonat fedi. A telelő tojásokból kelő tetvek kora tavasszal gyorsan szaporodnak, később a szárnyas alakok újabb fákra repülnek. Nyáron a fa törzsének alsó részére és a gyökerekre húzódnak, ahol át is telelhetnek. Ivaros egyedei a vékonyabb ágakra rakják a tojásaikat.

Amerikából jött

Az Észak-Amerikában jegenyefenyőket károsító hajlott lábszárú gallytetűt (Cinara curvipes) 1990-ben London mellett, a Kew Gardenben is fölfedezték. 2009-ben Németországban, Szerbiában, Svájcban, Szlovéniában, Csehországban és Szlovákiában szintén észlelték. Néhány éve már nálunk is károsít jegefenyőkön. Az oldalágakon nagy tömegben szívogató tetvek kártételére a tűlevelek sárgulása, hullása és mézharmateső, majd a benne megtelepedő koromharmat gomba hívja föl a figyelmet. Az ürülékre a hangyák is rájárnak.
Az elevenszülő szárnyatlan nőstények 3,45,3 mm hosszúak, feketék, halvány viaszbevonattal. A csápjaik, lábaik vörösbarnák, a jellegzetesen görbült hátulsó lábszáraik azonban nagyrészt feketék. Az elevenszüléssel létrehozott lárvák kezdetben zöldesek, fokozatosan feketednek és az időjárástól függően erős, fehér viaszbevonattal borítottak. A sűrű telepekben a tetvek csak szipókájukkal és első pár lábukkal kötődnek az ágakhoz, potrohukat meredeken eltartják. zavarásra az egész telep vitustáncba kezd.
Közép-Európában évenként hat nemzedéke fejlődhet, kedvező időjárás esetén egészen decemberig szaporodóképes. Megtermékenyülés nélkül, elevenszüléssel követik egymást a nemzedékek. Júliustól az ivaros alakok is fokozatosan megjelennek, majd a nőstények megtermékenyülés után elkezdik a telelő tojások rakását. A tojások 1,21,45 mm hosszúak, vörösbarnák, viaszbevonatosak, a tűlevelek fonákán, vékonyabb ágakon találhatók egyesével. Az elevenszülő nőstények is képesek áttelelésre, ősszel, októbertől a törzsön a fák tövére vándorolnak, a talajréseken a gyökerekre húzódnak, ahol a csapadéktól, hidegtől védetten biztonsággal áttelelnek. Korai fölmelegedés esetén már március elején elkezdenek a törzsön fölfelé vándorolni a vékonyabb oldalágakra, ahol azok alsó oldalán rövid idő alatt hatalmas telepeket hoznak létre elevenszüléssel. Április elejétől szárnyas tetvek fejlődnek, amelyek azonnal szárnyra kelnek, és újabb tápnövényeket keresnek. Az eredetileg fertőzött fákon csak néhány egyedből álló telepek maradnak.

Mindarus abietinus

Jegenyefenyőkön (Abies) mindenütt gyakori kártevő Európában és Észak-Amerikában. A rügyek mellett áttelelt viaszbevonatú tojásokból április elején kelnek ki a kifejlődve is csak 12 mm-es viaszbevonatos, kékeszöld tetvek. Az előző évi tűleveleken szívogatnak. Az elevenszüléssel létrehozott második nemzedék a látványos károsító. A fakadó hajtásokon élnek. Kártételükre a csavarodó tűlevelek, a mézharmaton megtelepedő fekete gombabevonat és a tűlevelek viaszos szennyeződése hívja föl a figyelmet. A kifejlődött tetvek részben szárnyasok, a faj terjedését szolgálják. Utódaik szárnyatlan nőstények és hímek. Megtermékenyítés után telelő tojásokat raknak.

Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertészet és Szőlészet 2013/33 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok