A tölgy bármely részén képződhetnek gubacs, ahol sejtosztódás, szövetképződés zajlik.
Erőt sugárzó megjelenésük, évszázadokon átívelő életük okán is csodálatra méltó, tiszteletet parancsoló fák a tölgyek. Nem mellékes jó tulajdonságuk – különösen egy rovarász számára –, hogy minden európai fanemnél több rovarfajt tartanak el. A hazai tölgyeken élő közel 700 herbivor (élő növényi szövetet fogyasztó) rovarfaj mintegy 1/8-a olyan apró darázs, aminek lárvái változatos, kisebb-nagyobb gömbölyű, bozontos, tüskés, árszerűen megnyúlt, vagy éppen lapított lencséhez hasonló képződményekben, a gubacsokban fejlődnek.
Az ókorban számos tölgygubacsot (bár akkor még a tölgy termésének tartották őket) gyógyszerként tartottak nyilván. Hippokratész már 2400 éve is használt gubacsokat gyógyításra, de valószínű, hogy a sámánok, táltosok, varázslók, füvesemberek ősidőktől alkalmazták őket a sebek gyógyítására. Magas tannintartalmuk miatt ugyanis szövetösszehúzó, vérzéscsillapító hatásuk van. Ugyancsak a csersavnak tudható be a baktérium- és rovarölő (baktericid és fungicid) hatás, amitől fertőtlenítésre is alkalmasak.
A gubacs valaha keresett cikk volt
A 19. századi erdész elődeink élénken érdeklődtek a gubacsok iránt, már csak azért is, mert néhány fajtájukat összegyűjtve jó pénzért el lehetett adni. A már említett magas csersavtartalomnak köszönhetően ugyanis bőrcserzésre, textilfestésre, vagy akár kiváló minőségű tinta gyártására is alkalmas, fontos, „exportképes” ipari alapanyagként tartották számon. Magyarországról egyes években több ezer tonna tölgygubacsot szállítottak Nyugat-Európa iparilag fejlett, de gubacsokban szegényebb országaiba (Németország, Franciaország, Anglia). 
Ez az elképesztő mennyiség nagy részben a szlavóniai kocsányos tölgyesekből került ki.
A tölgy bármely részén lehet gubacs
De mi is a gubacs? Nem más, mint a gubacsokozó (rovar, atka, fonalféreg, vagy éppen gomba) által „kiprovokált” rendellenes szövetfejlődés, amit a kiváltója táplálékforrásként és búvóhelyként is használ. A gubacsot a növény hozza létre, a gubacsokozó szervezet csak készteti (manipulálja) arra. Többségük mérete és felépítése jellemző az okozójára, azaz a gubacs láttán kellő szakértelemmel a „tettes” jó eséllyel azonosítható.
A tölgy bármely részén képződhetnek gubacsok, ahol sejtosztódás, szövetképződés zajlik. Így akár az 50-60 cm mélyen húzódó gyökereken is megjelenhet a tölgygyökér-gubacsdarázs (Andricus quercusradicis) kisebb burgonyányi, akár többtucatnyi lárvának is otthont adó gubacsa. Az őszi leveleken gyakoriak a csoportosan előforduló aprócska selyemgomb- gubacsok, a lombhullást követően válnak igazán feltűnővé a makkon fejlődő ágas-bogas medúzafej-gubacsok.
