Január közepén, még a hideg beállta előtt ellenőrzést végeztem. Összesen nyolc családot vizsgáltam meg, hat családnál találtam, jellemzően tenyér-középnyi fedett mellett, kitárt tenyérnyi nyílt, vegyes korú fiasí-tást, két léputca három lépoldalán. A negyedik lépoldal minden esetben mézes, virágporos volt. A leginkább kiterjedt fiasítás a három lépoldal mintegy 70%-át borította, ennél a családnál 2 lépoldalon kitárt tenyérnyi területű fedett fiast találtam.
Január 20-ra beállt a tél, szerencsénkre hótakaróval, lassú visszahűléssel. Ennek köszönhetően a méhek nem dobálták ki a nyitott sejtekből a petéket és az álcákat, mire beköszöntöttek az igazi mínuszok, a fiasítás bábállapotba került, és a kikelő méhecske, bár nem lesz olyan értékű, mintha friss, idei virágporon nevelkedett volna, de a télutó hideg napjain meleget tud gerjeszteni, segítve az áttelelt tavalyi, életük delén túli egyedek munkáját.
Február 8-án lepényberakás közben ellenőriztem 5 családot, csak az „Emlékeztető” kedvéért, ilyenkor nem szoktam megbontani a fészek egységét. Három családnál találtam fiasítást, fedettet csak egynél. A végre beállt téli idő január utolsó, február első dekádjában szűkebb hazámban csendesen, viharok nélkül és mínusz 15 foknál melegebben telt.
Mátyás, Gergely két rossz ember, tartja a rigmus. Legszebb reményeim szerint március 15-re megjön a tavasz. Gyermekkoromban ilyenkor ingujjban álltunk sorba az iskolai ünnepen, tavaly ekkor kezdett tombolni a tél. Ha kellő mennyiségű élelemmel teleltük be családjainkat, nem érhet bennünket meglepetés, pláne, ha februárban egy adag cukorlepényt, meg a vele járó munkát nem sajnáltuk tőlük. A lepény az esetleg méz nélkül maradt léputca méheinek életmentő táplálékot nyújt. Márciusra megeshet, hogy kiürül az ősszel legnagyobb terjedelmű fiasítású lép. A méhek a munkájuk nagy részét el tudják látni, de lépet cserélni nem tudnak és a januári fiasítás miatt megnőtt a fogyasztás. Ha ősszel kivettük a legkisebb mézkoszorúval rendelkező lépet és befüggesztettünk a helyére egy mézeset, nem ürül ki a lép és nem szakad ketté a család.
A főállású méhészek a jó idő beköszöntével, a kaptárak előtt elsétálva könnyedén nyomon követhetik a méhek állapotát. A röpdeszkán található viaszmorzsák, a méhek rendezetlen, zsúfolt mozgása anyátlanságra utal. Az ilyen családnál azonnal be kell avatkozni, tartalékcsaláddal anyásítani kell, NB 24-es kaptárban pedig összeengedni, így kitűnő termelő család lesz belőlük akácra.
Különféle kaptártípusokkal méhészkedve érdekes különbségeket figyelhetünk meg. Már Boczonádi Szabó Imre megállapította, hogyha az alsó kijárós családjainkat légmentesen takarjuk, a párásodás miatt könnyen elhatalmasodhat a méhek hasmené-ses betegsége, ezért alakította ki a felső kijárót. Ma már alaptétel, hogy kis méretű nyílást hagyjunk a fészek fölött, a szellőzés biztosításához. Nem kell takaratlan területet hagyni, elég, ha a fólia sarkát visszahajtjuk, a fölötte lévő nedvszívó réteg megakadályozza a nedvesedést. Ne keltsünk kereszthuzatot, azt a méhek nem szeretik. A kijárónál kell kialakítani egy kevés kürtőhatást, legkésőbb a lepény berakásakor. A gyógyszeres cukorlepényt átlagos évben február elején berakjuk és legkésőbb március végén kivesszük a maradékot, ha van. A méhek által elfogyasztott gyógyszer lebomlik, viszont előfordul, hogy a lepény szemcséit a méhek üres sejtekbe rakják. Hogy ebből mi lesz, arról még sehol sem olvastam, ezért az ilyen lépeket a kezelések alkalmával úgy igyekszem elhelyezni, hogy azokat a méhek kitakarítsák.
Jó esetben március elején a méhek túl vannak a tisztuló repülésen. Az idei tél sokáig kegyes volt, a méhek vastagbele nem telt meg túlságosan, ha a tavasz nem hoz nagy visszahűlést, nem várható nagymértékű nozémás megbetegedés.
Az alsó kijáró előnye rakodó és fekvő kaptárnál egyaránt, hogy a méhek kitakarítják a kaptárfeneket. Ezt segíthetjük, ha a hóolvadás után leszedjük az egérrácsokat, márciusban 10 fok fölött már nincs helye a kijárón. A konténereken ekkor felhajthatjuk a kijá-rózáró alatti széles röpdeszkát, ez sok méhecskét ment meg, segítve a landolást.
Március második felében, ha felmelegszik az idő, eljön a kaptárbontás ideje. Gyors, határozott mozdulatokkal dolgozzunk, a nyílt fásítás 10 fok alatt 1 másodperc alatt megfázik, elég hozzá egy hideg szélroham. Ekkor már 3-4 lépen is találhatunk fia-sítást. Fekvő kaptárban, hideg építményű elrendezésnél, ha a méhek elöl vannak, nyugodtak és a fészek közepén még látszik fedett mézkoszorú, nem lehet probléma. Melegépítményű rendszerben a méhek ott vannak, ahová ősszel berendeztük a fészket, a mézkészletet itt is ellenőriznünk kell. Szükség esetén még egy-egy szélső keret kiszedésével szűkíthetünk a fészken, ez is segíti a méhek munkáját.
Konténerben kicsit később kezdődik a fiasítás, de onnan kezdve egyenletesen fejlődik, különösen, ha fűthető. Olyan, mint egy társasház, a folyosón télen nem fagy be a víz. A vízről beszélve, konténerben ilyenkor sok méhecskét megőrizhetünk belső itatással, a gyalogkaptárak vízellátását melegvizes itatóval segíthetjük.
Ha a hőmérséklet 20 fok fölé emelkedik, fekvőkaptárban a keretek eltolásával kitakaríthatjuk a kaptárfeneket, felső kijárónál a méhek nem tudják kihordani a hulladékot. Márciusban azért ezt még nem kell mindenáron erőltetni. A cserélhető aljdeszkás rakodóknál a fenékdeszka takarítása háromszemélyes feladat, ketten megemeljük a kaptárt, a harmadik kicseréli a fenékdeszkát, pillanatok alatt megy és nem zavarja meg a méheket. A tartalék fenékdeszkák folyamatossá teszik a munkát. Ecettel vagy égetéssel fertőtlenítsünk.
Márciusban nyílnak a fűzfélék, a szilfa, a nyír, a lágyszárúak közül a tavasznyitó gólyahír, az első gyermekláncfű-virágok. Elkezdődik a gyümölcsfák virágzása, a kajszi, a mandula, a cserjék közül a kökény. Meleg időben kitehetünk virágporpótló szereket, csak arra kell ügyelni, ne ázzon el és ne tapadjon össze. Az átmeneti időben nyújt segítséget, ha megkezdődik a bőséges természetes virágporhordás, a méhek már nem hordják tovább. Csak kritikus években van jelentősége, hazánkban átlagos időjárás esetén tavaszi időszakban elegendő virágpor áll a méhek rendelkezésére. Serkentő etetéssel márciusban még ne zavarjuk a családokat.
E hónap 20-áig feltétlenül meg kell hosszabbítani az őstermelői igazolványunk érvényességét ahhoz, hogy január 1-től érvényes és folyamatos legyen.
Amikor a Tisztelt Olvasó kezébe veszi a lapot, még lesz alkalom hölgyismerőseiknek virágot venni. Én innen köszöntök minden kedves méhésztársnőt, méhészfeleséget, minden hölgy olvasót.
Sápi László