Jövedelmező kultúra a spárga

Nem olcsó csemege a spárga, talán ez is az oka a szerény fogyasztásnak, de házikertekben sem termesztik, sokan nevelését bonyolultnak, körülményesnek tartják, nem értenek hozzá. Két változata van: a halványított vagy fehér spárga, amely hajtásai a talajban etiolált körülmények között fejlődnek, és van a zöldspárga, amelynek hajtásait nem takarjuk földdel, ezek a talaj felszínén kibújva érik el a kívánt 20-25 cm-es méretet, és színük a klorofilltól zöld.
Csak fényben gazdag helyen fejlődik jól, szereti a meleget, a zöldspárga fagyra érzékeny, a halványított ritkán szenved a fagytól, tekintettel arra, hogy a kritikus fagyveszélyes időszakban a talaj alatt van, a talaj védi. Szép sípokat csak laza talajon képes fejleszteni.
Szaporítható tőosztással és magoncneveléssel is. Tőosztáskor gyenge a szaporulat, egy növény mindössze két-három részre szedhető szét. A magonc – ami lényegében palántának is tekinthető – ilyen tekintetben gazdaságosabb, 5-6 hónap alatt fejlődik ki. Magoncnevelés esetén a termesztés két részből áll:
– magoncok felnevelése,
– majd a magonc kiültetése után a letermesztés.
Tavasszal a „magonciskolába” 40 cm-es sortávolságra, folyóméterenként 15-20 szem mag vethető. A vetésmélység 3-4 cm legyen. A magoncok ápolása kizárólag kapálásból, gyomlálásból és öntözésből áll.
A kész magoncokat ősszel szedjük fel, és rögtön telepíthetjük is, de pincében, fagymentes helyen történt átteleltetés után tavasszal is ültethetjük. Ültetéskor egymástól 150 cm-re kb. 20 cm mély árkokat húzunk,
és ebbe egymástól 40-50 cm-re helyezzük el a fiatal növényeket. Elhelyezést követően,
mint a facsemetéket, gondosan betakarjuk, a jó gyökeresedés érdekében – a talaj nedvességtartalmától függetlenül – alaposan beöntözzük.
Az első két évben nem szedjük a spárgát, hogy a tövek megerősödjenek, ilyenkor az ápolása csak gyomlálásból és kapálásból áll, nyáron szükség esetén öntözzük. Amennyiben a telepítés alkalmával
sikerült alá jó minőségű, érett szerves trágyát rakni, úgy nem, egyébként nitrogénnel és kevés káliumműtrágyával évente fejtrágyázzuk.
A halványított spárga esetében a második-harmadik évtől márciusban a sorok fölé 50 cm magas bakhátat húzunk, amiben a spárgasípok kifejlődnek. Április közepétől figyelni kell a bakhát tetejét, mert ahol
emelkedik a talaj, ott van a szedhető spárgasíp. Itt a bakhátat kibontjuk, és éles késsel a sípot tőből kivágjuk, majd a bakhátat visszatemetjük. Ezt a munkát a szedési időszakban naponta kell megismételni
(árutermesztők napjában kétszer, reggel és este is szedik), ami június elejéig tart.
A kivágott termést, sípokat a szedést követően azonnal hűvös, párás helyre vigyük, mert a zsenge hajtás egy-két óra alatt megfonnyad.
Szedést követően, június elején a spárgatöveket kibontjuk, és augusztusig hagyjuk a hajtásokat kifejlődni, ilyenkor szükség szerint öntözzük és fejtrágyázzuk. Augusztusban, szeptemberben a leszáradt hajtásokat eltávolítjuk, majd a bakhátakat a sorok fölé húzzuk. Tavasszal ezeket a bakhátakat kiigazítjuk, szükség esetén feltöltjük.
A zöldspárga ápolása egyszerűbb, tekintettel arra, hogy nincs takarás, a hajtások a talaj felett nőnek. Áprilistól júniusig takarítható be, júniusi közepétől a zöldspárgát se szedjük, hagyjuk a hajtásokat megnőni, bokrosodni, csak száradást követően vágjuk le a szárakat. A karban tartott, ápolt spárgaültetvény 15-20 évig is képes teremni.