0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 3.

A fürjtenyésztés alapjai – A japánfürj tenyésztése (1.)

A japánfürjet viszonylag kis helyen lehet tartani, a takarmányozás is könnyen megoldható, közben a családot is elláthatjuk tojással, némi hússal. Valószínű, hogy ezért került újra az érdeklődés előterébe e kistestű madár tenyésztése. Több, mint tíz éve nem jelent meg szakkönyv a fürjtenyésztésről, s várhatóan a közeljövőben sem lát napvilágot hasonló témában szakmai kiadvány, ezért cikksorozatunkban Czibulyás József és Tóth Sándor utolsó könyve alapján vesszük sorra a fürjtenyésztés tudnivalóit.

A fürjtenyésztés alapjai – A japánfürj tenyésztése

A japánfürj igen közeli rokona az európai fürjnek. Testalakulása és tollazata is nagyon hasonlít a hazánkban élő fürjéhez. Teste kissé zömök, nyaka közepesen hosszú, csüdje tollatlan, a feje és a nyaka tollal jól fedett. Taraja és állebenye sem a hím- sem a nőivarúnak nincs. Tollazata az európaiéhoz hasonlóan tarka (vadas, fogolyszínű). Az európai fürjtől – mivel ahhoz megtévesztésig hasonlít – legbiztosabban eltérő hívóhangja alapján tudjuk megkülönböztetni. Az európai fürj hívóhangja dallamosnak tűnő hosszú-hosszú-rövid fütty (pitypa- laty), ezzel szemben a japánfürj kakasa teljesen dallamtalan, csikorgó kurjantáshoz hasonló rekedtes hangon hívja a párját. A hívogatás az ivarérés kezdetén 5-6 hetes korban kezdődik és a párzás idején hallható. A háziasított (szabályozott fényés hőviszonyok között tartott) japánfürj hívogató hangját nappal hallatja.

Több színváltozat ismert:
– vadas szín fehér has- és evezőtollal,
– egyszínű fehér,
– sárga,
– rozsdabarna (kakasoknál vörös melltollal),
– hamuszürke.

A fehérek nyúltabb, kecsesebb testformát mutatnak, a barnák zömökebbek.

Az ivar és a kor meghatározása

A kifejlett hímivarú fürjet kakasnak, a kifejlett nőivarút tojónak, a napos fürjet csibének vagy fiókának, a fejlődésben lévő egyedeket növendék fürjnek nevezzük.

A fürjek neme az elsődleges és a másodlagos ivarjelleg alapján egyaránt megállapítható. Napos korban jó szem és megfelelő gyakorlat szükséges az ivarok szétválasztásához. A külső bélyegek alapján már három- négy hetes korban kisebb gyakorlattal is megállapítható az ivari hovatartozás. Tollazatuk a torok- és melltájon eltérő. A tojókon láthatóvá válik a világos torokfolt, alatta szürke alapon fehéren pontozott a melltollazat. A kakasok torka barna, vörösbarna, melltollazatuk egyszínű barnás.
A tojók fejlődése, növekedési erélye nagyobb. A nemek közötti eltérés szembetűnő. Kifejlett korban a kakasok súlya 15- 18 százalékkal kisebb a tojókénál. Hangadásuk általában egyező, enyhén sípoló csipogás „pijju-pijju” hangzással. Nagyobb ijedelem esetén a megijedt egyed sikoltásszerű vijjogó hangot ad, zavarás esetén az ólban enyhe krr-krr dorombolás hallható. A kakasok ezen kívül kurjongatásszerű rekedtes hívóhangot hallatnak, mozgásuk elevenebb, harciasabb.
Az ivari hovatartozás meghatározási módjának elsajátítása igen fontos a megfelelő csoportosítás (párosítás és selejtezés) szempontjából is. Fölösleges kakasok ne maradjanak a tenyészállományban, mert a zavaráson kívül kannibalizmusra való hajlamuk is súlyos károkat okozhat.

A fürjek életkora befolyásolja a tojások keltethetőségét. A megtermékenyített tojások keltethetőségét a tojók életkora a kakasokénál nagyobb mértékben befolyásolja. Hatvan napnál fiatalabb és tíz hónaposnál idősebb tojók tojásai csak gyengébb eredménnyel keltethetők. A fürjek hasznos élettartama és termelésük gazdaságossága szoros összefüggésben van. Az intenzíven termelő tojók 12 hónap alatt erősen leromlanak. Étkezési tojás termelése esetén, amikor nem tartunk mellettük kakast, küllemük szebb marad, tollazatuk kevésbé lesz hiányos. A kakasok aktivitása következtében egyébként a sok teperés után a tojók hátáról a toll lekopik, fejük a kakasok kapaszkodó csapása miatt kisebesedik. Gyakori a tojók szemsérülése is, ami szintén a kakasok csapásaiból ered. A tollhiány mértékéről és alakulásáról szintén következtetni lehet a fürjek életkorára. A tojók hasznos élettartama a tenyésztésben és az árutermelésben is legfeljebb egy évre tehető. A kakasok a második évben is jól termékenyítenek és eléggé aktívak. A nagy szaporaságból eredő gyors utánpótlási lehetőséggel élve célszerű azonban egy év után a kakasokat leváltani.

Ivar- és tenyészérettség

A fürjtojó általában 50–60 napos korra válik ivaréretté, ekkor már megkezdi a tojásrakást. A kakasok ivarérése pár nappal elhúzódik. Erre a korra a japánfürjek elérik kifejlett kori testtömegüknek 75-80 százalékát, vagyis a 170-180 grammot. Az ivarérés bizonyos mértékig a tartási körülményekkel és a takarmányozással is befolyásolható, fehérjében dúsabb takarmányozással pedig néhány nappal később következik be. Az ivarérés gyorsítása nem célszerű. A naposés növendékfürjek nevelésük során érzékenyen reagálnak a megvilágításra. Napos kortól ivarérésig, 50 napig, 16-17 órás megvilágítás szükséges.
Az ivarérett állatok tenyésztésre még nem alkalmasak. A párosítást azonban célszerű már az ivarérést megelőzően, de legalább azzal egy időben végrehajtani. Így egymást megszokva kellő nyugalom alakul ki közöttük addigra, amire a tojásaikat keltetésre használjuk. Keltetésre legalkalmasabbak azok a tojások, amelyek, amelyeket 56-60 napnál idősebb, de 280 napnál nem öregebb tojóktól nyerünk.

Ivararány

Keléskor megközelítőleg 50-50 százalékos a napos fürjek ivararánya. Ez a nevelés során elkerülhetetlen elhullások és selejtezés közben megváltozik. Az ivari szelekciót a növendék fürjek 35 napos kora között minden esetben hajtsuk végre. Ekkor annak megfelelően, hogy a tenyésztésben milyen ivararányt kívánunk kialakítani, a szépen fejlett tojók számához mérten válogatjuk össze a legszebb kakasokat. A keltethetőség, illetve a tojások jobb termékenysége érdekében az 1:1-es ivararány lenne a legkedvezőbb, gyakorlatban azonban ezt az arányt nem célszerű tartani, mert a kakas túlzott aktivitásával idő előtt tönkreteszi a tojót. Leggazdaságosabb a 3:1-es ivararány. A fölösleges kakasokat és a tenyésztésre alkalmatlan növendékeket vágóra hizlaljuk.

Szaporaság, tojástermelés

A háziasított japánfürj szaporasága kiváló. A tojástermelésre irányuló szelekciós munka eredményeként 300 tojást képes tojni egy év alatt. Természetes körülmények között, mesterséges világítás nélkül márciustólszeptemberig mintegy 80-100 tojást tojik, majd ezt követően körülbelül másfél hónapos szünetet tart. Zárt tartásban öröklött képességét jól tudjuk hasznosítani. Megfelelő takarmányozás és mesterséges megvilágítás mellett 280-300 tojással számolhatunk évente. A szaporaságot befolyásoló tényezők közül a legfontosabb a tojástermelő képesség. A háziasított japánfürjek a származástól, a takarmányozástól és a világítástól függően 50 napos korban kezdenek tojni. A tojáshozam gyorsan emelkedik, 60 napos korban eléri a maximumot. Az első tojások 7,5-9 grammosak, 48-50 napos korra elérik a 9,5- 10 grammot. A 60. nap után a tojások tömege átlagosan 15-17 gramm között mozog. Egy tojó évenként testtömegének hússzorosát, 2,5-3,0 kg tojást termel. Zárt tartásban 1:1 ivararány esetén tapasztalhatók a legjobb eredmények. A családonkénti elhelyezésben, ahol három tojóval tartunk egy kakast, még megfelelő, 70-80 százalékos a termékenység. Ennél rosszabb termékenység esetén elsősorban a kedvezőtlen tartásra, illetve rossz takarmányozásra kell gondolnunk. Az ivóvíz hiánya is okozhat tojáshozam-csökkenést.

A fürjtojás keltetési ideje 38,3 Celsius-fokon 16-17 nap. A páratartalom kezdettől a 14. napig 65 százalékos legyen. Az első 60 órában nem szabad forgatni, mozgatni a tojásokat. Ezt követően a 14. napig naponta kétszer kell forgatni reggel és este, úgy, mint bármelyik tyúktojást. A 14. naptól lehet a párát növelni és kelésig többet nem szabad forgatni a tojásokat. Így elérjük a 85 százalékos kelési arányt.

A 300 naposnál idősebb tojófürjek tojásait már nem gazdaságos keltetni. A berakott tojások után számított kelési eredmény ilyenkor már ritkán haladja meg a 60 százalékot. Később a várható életerős napos fürjek száma még tovább csökken.

Életerő, ellenálló képesség

A naposfürjek vitalitása igen nagy. Felszáradás után azonnal élénk szárnycsapdosásokkal röpködnek és keresik az eleséget. Etetésükről és itatásukról a kelést követő 48 órán belül gondoskodnunk kell. Az apró 7,0-7,5 grammos fürjcsibék hőigényesek. Hőszabályzó képességük csak lassan alakul ki. Az első napokban a rövidebb idejű hőmérséklet-csökkenés, vagy huzat nagy veszteséget okozhat. Az első három napon a szükséges, kívánatos hőmérséklet 35-40 C-fok között határozható meg. A nedves, nyirkos levegő, az átázott alom fokozza a fiatal madarak elhullását. Rossz körülmények között az elhullás mértéke eléri, vagy meghaladja a 17-20 százalékot is. Az első napokban gyakori az ivóvíztől való átnedvesedés következtében fellépő megfázás. Megfelelő tartási körülmények mellett a nevelési időszakban ritkán tapasztalható 3-4 százalékos elhullás.
A kifejlett fürjek a kedvezőtlen környezeti hatásokra (hőmérséklet, nyirkos levegő, huzatos hely stb.) kevésbé reagálnak. Az elhelyezési körülmények megváltoztatása, az átcsoportosítás vagy más ketrecbe való áthelyezés rendszerint káros következményekkel jár. Ingerlékeny, ideges természetükből adódóan a zavarás és a gyakori helyváltoztatás fejlődésükre és termelésükre károsan hat. Nagyobb megrázkódtatás esetén egy-két madár szívbénulásszerű tünetekkel elpusztul, helyváltoztatáskor felléphet a tollcsipkedés is.

Betegségek

Legnagyobb az elhullás az első öt napon. A harmadik héttől kezdődően csupán a kannibalizmusból ereden vagy technikai sérülések (balesetek) következtében tapasztalható elhullás. Az első hat hét folyamán fertőző betegségeket ez ideig sehol nem tapasztaltak.
Ivarérett fürjeknél esetenként a tojószervek megbetegedése tapasztalható, különösen tojócsőgyulladás, amit a tojás lerakásának elhúzódása okoz. (A tojáslerakás elhúzódása főleg az állatok zavarásának következménye.)
A szakirodalom vírus okozta légzőszervi megbetegedésről is említést tesz. Külföldi kutatók szerint az elhullások 10 százalékát a nálunk még ismeretlen fürjleukózis okozza. A leukózis spontán lép fel a már ivarérett állatoknál hathetes és kilenc hónapos kor között.
A padlós (almozott) tartás esetén előfordul kokcidiózis, ketreces (rácsos) tartásnál ez a betegség ritkaságszámba megy. A kocidiózis kísérletek tanúsága szerint a tojástermelés 18-20 százalékos csökkenését okozza.
Nagy figyelmet kell fordítani a csibékre 8 napos korukig, semmiképpen ne fázzanak meg, mert ha a 8 nap alatt egyszer is megfázik a kis fürj, akkor visszamarad a fejlődésben és nagyobb elhullással is számolhatunk.
Kikelés után, miután a keltetőben alaposan felszáradtak a fürjcsibék és kiraktuk őket a csibenevelő helyre, javasolt a kamilla itatása egy napig. A kamilla alaposan kitisztítja a csibe belső szerveit és megakadályozza a köldökgyulladást. Egyhetes kortól hetente egy alkalommal adjunk a kisfürjnek vitaminos vizet, az csibe indítótáp mellé.

(Folytatjuk)

Forrás: