A magyar óriás állománya az ezredforduló idejére rendkívül lecsökkent, 2007 körül már-már a kihalás fenyegette. S bár a nyúl szapora állat, a magyar óriás genetikai állománya a mai napig is beszűkült. Fontos tehát, hogy esetében nem szabad kísérletezni a rokontenyésztéssel. Ne sajnáljuk vérfrissítésre az energiát, akár a komolyabb anyagi áldozatot se! De legalább ilyen fontos, hogy egy-egy idegenből származó állat beszerzésénél nagyon körültekintők legyünk. Csak olyan állományból vásároljunk, ahol a tenyészállatokat és az ivadékokat egyedileg jelölik – ez leggyakrabban a tetoválást jelenti, bár néhol már mikrochipet használnak, a krotália nemigen válik be, csak bajok forrása. A jelölés az alapja ugyanis a törzskönyvezésnek, a nyulak származásának pontos követhetőségének. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy csak olyan helyről vásároljuk leendő tenyészállatunkat, ahol eleve egészséges, a fajtaleírás alapján legalább jó minőségű példányokat próbálnak nekünk eladni. Abban az esetben, ha még nem rendelkezünk kellő ismeretekkel, hogyan válasszunk ki a tenyészállatot, hasznos, ha egy nyúltenyésztő egyesülethez fordulunk, vagy elismert szakember segítségét kérjük.
Mikor fontos a karantén?
Mielőtt nyúlvásárlásra indulnánk, készüljünk fel az állat fogadására! Amennyiben már vannak otthon tapsifüleseink, az újonnan érkezőt legalább négyhetes karanténba kell helyeznünk, így minimálisra csökkenthetjük a fertőző betegségek behurcolásának lehetőségét. Kívánatos, hogy a karantén, azaz az elkülönítő nyugodt részén legyen portánknak, ahol lehetőleg ne legyen átjárás, s ügyeljünk arra, hogy valóban csak azok közelíthessék meg az állatot, akiknek feltétlenül szükséges. Szakítsunk tehát azzal a szokással, hogy az újonnan beszerzett állatunkat fűnek-fának megmutatjuk – ne legyen búcsújáró hely a karantén! Később hosszú éveken keresztül úgyis lesz lehetőségünk megmutatni a gyönyörű szerzeményt másoknak is. Különösen az új bak beszerzése esetén törekedjünk arra, hogy a tervezett pároztatások előtt minimum egy hónappal nálunk legyen. Mivel egy bakkal általában több anyát fedeztetünk, a bakok vásárlásánál jobban kell ügyelnünk a kiváló származásra, hiszen csak megfelelően fejlett és egészséges állatoktól várhatjuk el a kívánt szaporulatot. A tenyészállatok élénkségét, étvágyát és szőrzetének állapotát folyamatosan figyeljük, a pároztatás előtti napon kiemelt figyelmet fordítsunk rájuk. Ha nem tartjuk megfelelőnek állataink állapotát, inkább halasszuk későbbi időpontra a fedeztetést. Közvetlenül a pároztatás előtt mind a bak, mind a nőstény nemi szerveit ellenőrizzük. Ha kiütéseket, sebeket találunk rajtuk, előbb kezelnünk kell a betegséget, sérülést, s csak az állatok teljes gyógyulását követően állítsuk őket újból tenyésztésbe.
Sajnos előfordulnak a magyar óriásnyúl bakjai között olyanok, melyeknek libidója igencsak alacsony. Ezt tapasztalt tenyésztők úgy hidalják át, hogy a nyúl heréit fedeztetés előtt kíméletesen masszírozzák. Tanúja voltam olyan esetnek, hogy egy kezdő tenyésztő díjnyertes bakot vásárolt szép summáért, mely új otthonában a „legkívánatosabb” nősténnyel sem volt hajlandó párosodni. Hosszú hónapok után a volt tulajdonos elárulta az említett tenyésztői mesterfogást, s attól kezdve a nyúl úgy „működött”, ahogy egy baknak kell.
Sajnos ma is gyakori hiba óriásnyulas körökben, hogy úgy a külső, mint a belső öröklött tulajdonságokat az ellentétes rossz tulajdonsággal próbálják javítani: egy harapós, agreszszív nyulat félénk, ijedőssel pároztatnak vagy egy homorú hátút egy púpossal. Ez szigorúan tilos, hiszen mára bizonyított, hogy az alkati és színhibák dominánsan öröklődnek, tehát a púpos és homorú hátú keresztezéséből szinte kizárt, hogy egyenes hátút kapjunk. A magatartásbeli hibákat sem érdemes halmozni. Tehát fontos körültekintően és szigorúan eljárnunk a tenyészállatok kiválasztásánál. Amennyiben nem így teszünk, a kudarc borítékolható lesz. A nyúlnál is alapvető szabály, hogy mindkét nemnél csak a legjobb minőségű példányokat állítsuk tenyésztésbe, azaz izmos, formás egyedeket párosítsunk. A megkívánt farok- és fülállás mellett a szőrzet is kifogástalan legyen. A fül- és faroktartás nem csupán esztétikai okok miatt fontos. Ezeknek jelentősége jóval nagyobb, hiszen hibáik legtöbbször beltenyésztettségre vezethetők vissza, vagy akár más tartási és tenyésztési problémákra is következtethetünk belőlük. Végül, de nem utolsó sorában ügyeljünk arra is, hogy az adott példány megfeleljen ivari jellegének is, ne vegyünk tenyésztésbe anyás jellegű bakokat vagy bakos jellegű anyákat.
Amennyiben lehetőségünk van rá, azokat a példányokat válasszuk ki a vásárlás során, melyeknél a lehető legtöbb generáción keresztül végig tudjuk kísérni a felmenőket. Magyarországon a magyar óriásnyúl törzskönyvezését 2009-ben kezdtük el, így már szép számmal fordulnak elő olyan példányok, melyek eredetét akár 5–6 generációra is vissza lehet vezetni. De legalább 3. generációig visszavezethető példányokat vásároljunk.
Ügyeljünk a fiatal anyák takarmányozására!
A magyar óriásnyulaknál ritkán már 90 napos korban jelentkeznek az ivarérettség jelei, de négyhónapos korban mindenképp külön kell választani a különböző ivarú egyedeket. Leghelyesebben azonban akkor járunk el, ha a leválasztáskor eleve külön helyezzük el a kis bakokat és a nőstényeket. Ez a fajta a tenyészérettségét viszonylag későn éri el: a bakok egyévesen, míg az anyák 8–9 hónaposan állíthatók be. Ez utóbbiakat tenyésztésbe vétel előtt különösen alaposan vizsgáljuk meg, megvan-e az elegendő (azaz nyolc) csecsbimbójuk, s hogy azok rugalmasak, csúcsosak-e. A fejletlen, fonnyadt, rugalmatlan vagy lapos csecsbimbójú anyáktól nem várható el megfelelő tejhozam, így gyors fejlődésű, egészséges kisnyulakra sem számíthatunk. Bár a tapasztalatok szerint az anyák 8–9 hónapos korukban tenyésztésbe vehetők, ekkorra még nem érik el végleges testtömegüket, így takarmányozásuk különösen nagy odafigyelést igényel. Ha ezt a szabályt betartjuk, a fiatal anyák továbbra is kiválóan fejlődnek, s általában másféléves korra elérik a kívánatos végleges felnőttkori méretet és súlyt.
Ne feledjük, hogy a magyar óriásnyúl nem intenzív fajta. Így jó eredménnyel a nőstény nyulak csak évente három alkalommal fialtathatók. Ebben az esetben gazdaságosan tarthatjuk őket állományunkban 4–5 évig, míg a bakokat 5–6 éves korukig érdemes tenyésztésben tartani. Az ennél korosabb állatok teljesítménye gyengül, elnehezednek, kimerülnek. A gyakorlatban azonban általában a bakokat csak egy évig tartják egyegy állományban, mivel a vérfrissítés során a bakcsere az általános módszer. Egy jó bakra általában 5–6 nőstényt lehet számolni, de ha ilyen kisebb állományt tartunk, akkor is legyen pótbakunk, hiszen a nőstények között előfordulnak párválasztóak, emellett arra is fel kell készülnünk, hogy esetleg elpusztulhat a használatban lévő tenyészbakunk. Ebben az esetben is jól jön, ha van kéznél egy azonnal használható apaállat.
Ez a fajta azoknak ideális, akik hagyományos nyúltartást szeretnének folytatni. Különösen, ha nagyobb almot ellett az anya, az elválasztás után ajánlatos számára minimum egy, de inkább kétheti pihenőt adni, s csak ezután fedeztetni. Ha ezt betartjuk, akkor az újabb ellésnél is kellő alomszámra tehetünk szert, illetve az abból választott kisnyulak minősége is megfelelő lesz. Amennyiben a nőstény nem vemhesül, úgy haladéktalanul újra pároztatható. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha négy héten keresztül három-négynaponta próbáljuk pároztatni, s ezt legalább két bakkal tesszük, ám így sem lesz eredmény, az állatot selejteznünk kell. Ha az anyanyúl elvetél, vagy a kisnyulak halva születtek, újszülött korban elpusztulnak, ha nem volt kellő mennyiségű teje az anyának, akkor több pihenőt, azaz legalább négy hetet biztosítsunk számára a következő pároztatásig. Vedlő állat, legyen az bak vagy nőstény, semmiképp nem alkalmas a fedeztetésre, mivel, ha ekkor vemhesül is az anya, nagy az esélye annak, hogy alacsony lesz az alomszám, gyengék lesznek az újszülöttek.
Kánikulában ne fedeztessünk!
Sokak számára bizonyára meglepőnek tűnik, hogy évente csak három alom világra jötte ajánlott ennél a fajtánál, annak ellenére, hogy szép számmal akadnak olyan tenyésztők, akik négyszer is pároztatják nyulaikat. A tapasztalatok szerint azonban tenyészállat- előállításnál mindenképp ragaszkodni kell a csak háromszori évenkénti pároztatáshoz. A négyszeri pároztatással esetleg azok próbálkozhatnak, akik kizárólag vágónyulat szeretnének értékesíteni. Gondoljuk meg, hogy egy tenyésztési periódus e fajtánál jó esetben 14 hetet vesz igénybe (a vemhesség négy hét, a szoptatás nyolc, a fokozatos leválasztás és a minimális pihentetés legalább újabb egy-egy hetet vesz igénybe). Júliusban és augusztusban az egyre gyakoribb és hosszabb kánikulák miatt se párosítsuk nyulainkat, s mint már említettük, a vedlések idején se. Így optimális esetben sem fér be négy ellés egy évbe, a négyszeri elletést vágónyúl előállító magyar óriásnyúl tartók általában a szoptatási idő csökkentésével próbálják elérni. Ilyenkor februárban, áprilisban vagy májusban, szeptemberben és novemberben párosítják állataikat. De ennél a módszernél vegyük figyelembe azt is, hogy a nőstények igen hamar kimerülnek, s cseréjük komoly többletköltséggel is jár, ami az egész magyar óriásnyúl állományunk jövedelmezőségét jelentősen befolyásolja.
