A tej- és hústermelés közötti egyensúly régóta központi kérdés a kettős hasznosítású szarvasmarha-tenyésztésben, de a legújabb genetikai vizsgálatok szerint ez a kapcsolat jóval összetettebb, mint korábban gondolták. A sciencedirect.com-on olvasható átfogó tanulmány a norvég vörös szarvasmarha állományában elemezte, hogyan függ össze a tejtermelés, a vágóérték és a testméret genetikai háttere.
Bár ez a fajta hazánkban kevésbé ismert, korábban itt irtunk róla, és genetikai vizsgálata általános tanulságokkal is szolgál. A kutatás több mint 18 ezer tehén és közel 42 ezer bikaborjú adatain alapult, és 11 különböző tulajdonságot vizsgált. Ezek között szerepeltek a vágott test jellemzői, a 305 napos tejtermelési adatok, a testméret, valamint a borjak növekedési mutatói. Az eredmények szerint számos tulajdonság közepes vagy magas örökölhetőséget mutatott, ami azt jelzi, hogy genetikai szelekcióval hatékonyan befolyásolhatók.
A tejtermelés a húsminőség rovására megy
A legfontosabb megállapítás ugyanakkor az volt, hogy a tejtermelési tulajdonságok és a húsminőség között kedvezőtlen genetikai kapcsolat áll fenn.
Ezzel szemben pozitív kapcsolat mutatkozott a tehén vágóértéke és az utódok növekedési teljesítménye között. Azok az állatok, amelyek jobb húsparaméterekkel rendelkeztek, nagyobb valószínűséggel adtak gyorsabban növekvő borjakat.
A testméret szintén kulcsszerepet játszik a rendszerben. A nagyobb testtömegű egyedek általában jobb vágóértéket mutattak, ugyanakkor több takarmányt igényelnek. Ez azért jelent kihívást, mert az északi tenyésztési programokban egyre nagyobb hangsúlyt kap a takarmány-hatékonyság, amely gyakran kisebb testméretű állatok irányába tolja a szelekciót.
Csak az aranyközépút: tej, hús, takarmány
A kutatás rámutatott arra is, hogy a jelenlegi tenyésztési indexek – például a takarmánymegtakarítást előtérbe helyező mutatók – nem feltétlenül veszik figyelembe a húsminőséget. Ez hosszabb távon kedvezőtlen irányba befolyásolhatja a vágóértéket, ha a szelekció kizárólag a tejtermelésre és hatékonyságra koncentrál.
A bikaborjak növekedési tulajdonságai viszonylag függetlenek maradtak az anyák tejtermelésétől, ami lehetőséget ad arra, hogy a két irány külön kezelhető legyen a tenyésztési stratégiákban. Ez fontos rugalmasságot biztosíthat a gazdaságok számára.
Az eredmények alapján egyértelmű, hogy a jövő tenyésztési programjainak komplexebb megközelítésre van szükségük. A tej- és hústermelési tulajdonságok együttes figyelembevétele nélkül fennáll a veszélye annak, hogy az egyik javítása a másik rovására történik.
A tanulmány végkövetkeztetése szerint a fenntartható szarvasmarha-tenyésztés kulcsa a kiegyensúlyozott genetikai szelekció lehet. Ennek során nemcsak a tejhozamot és a takarmány-hatékonyságot, hanem a húsminőséget és a testméretet is integráltan kell kezelni.
