0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 4.

Bükk: már nem csak az alja

A rendszerváltás után a Bükki – akkor még Bükkaljai - borvidéket is azok közé soroltuk, amelyet féltettünk, nehogy elsodorja a piacgazdaság szele. Bár hosszú pályafutásom során többször is igyekeztem fogást találni ezen a szunnyadó borvidéken, de egy...

Az 1970-től önálló borvidékként működő régió keleti részét korábban a Miskolcz-abaúji, míg a nyugatit az Eger-visontai borvidék részeként jegyezték. „Az Eger határától Miskolc széléig húzódó borvidék ma mintegy ezer hektáron termelnek szőlőt”- mutatta be a vidéket Lengyelné Kiss Ivett. A hegybíró kiemelte, hogy az elaprózódott területek hetven százalékán fehérszőlőt termelnek, a kékszőlők csak 1980 után jelentek meg. A szőlőművelést egy 1313-ban megjelent oklevél említi először a Bükkalján. A XV-XVI. századra a szőlő- és borkultúra már a vidék több községében elterjedt, Diósgyőr és Miskolc voltak a szőlőtermelés központjai.
A XVIII. században a bortermelés mellett a borkereskedelem is fellendült, mivel egyes hegyaljai szőlők mustjai is a miskolci pincehálózatban érlelődtek, és innen kerültek külföldre. Ennek feltétele a jó minőségű, sok bort befogadó pincehálózat volt, amelynek létrejöttét a helyben található, kitűnően faragható riolittufa tette lehetővé. Jellemzőek a családi vállalkozások, melyek közül kiemelkedik a Mezei Pincészet Tibolddarócon. A borvidék borairól keveset tudni, hiszen kereskedelmi forgalomban ritkán lehet találni, – legalább is saját címke alatt -, ugyanis ritkán kerülnek önálló palackozásra. A borvidéket a krónikák is megemlítik:

„Szőlő az egész megye földjén tenyészik. Bár a fillokszéra csaknem az összes szőlőket kipusztította, új telepesek következtében ismét nagy terület lett termővé.”
(Vármegye monográfia – 1896) „Szóval a fajtaválasztás dolgában azt venni észre, hogy a vidék szőlősgazdája magával még tisztában nincsen. A régiek Hegyalja módjára tenyésztették inkább a furmintot […mások…] elkezdték az újabbak, a bőtermő szőlőfajok elszaporítását, helyet engedvén a fajtabéli kapkodásnak. ” (Borászati Füzetek – 1870)

A Bükki borvidéket ma is heterogén fajtaszerkezet jellemzi.
A Bükk hegység Déli oldalán, tengerszint felett 150 és 250 m magasságban helyezkedik el a borvidék szőlőterületének 90 %-a. A talaj általában riolittufán kialakult lösz, fekete nyiroktalajok, barnaföldek és agyagbemosódásos erdőtalajok. Ezen a kiváló területen telepedett le a Mezei Szőlőbirtok, Tibolddarócon, a felszámolás alatt lévő Egervin pincéje, és a helyi szövetkezet területéből 30 hektár megvásárlásával vetették meg a lábukat. Jelenleg 75 hektáron gazdálkodnak, ültetvényeik a borvidék legjobb adottságú területein helyezkednek el, az északi szelek elől teljesen védett fennsíkon és dél-délnyugati kiterjedésű lejtőkön.
A 14 ezer hektoliteres tárolókapacitásból 2 ezer liternyi bor tölgyfa hordókban érlelődik. A Leányka, Olasz rizling, Szürkebarát, Muscat ottonel, Chardonnay, Pinot noir, Cabernet sauvignon és a többi megtermelt szőlőfajta – ahogyan Mezei Mihály kiemelte – visszaadja a termőtalaj sajátosságait és érvényesül a karakteres ízvilág. Termékpalettájukon egyaránt megtalálhatóak a fehér, rose és vörösborok, gyöngyözőbor, fehér és rose pezsgők.
Boraikat reduktív módon – oxigéntől elzárva – készítik, és 2013-as beruházásuknak köszönhetően a pincészet a tankpezsgő gyártás technikai eszközeivel is rendelkezik. Boraikat alapvetően az elegáns savkészlet, és gyümölcsösség jellemzi, akár fehérborról, akár vörösborról vagy éppen pezsgőről esik szó.

Az RWZ pincét 2010-ben a családi hagyományokat maguk mögött hagyva Mezőkövesden, négy jelentős borvidékhez – Tokaj, Mátra, Eger és a Bükk – közel alakították ki. Boraik elkészítését új alapokra helyezve mind a reduktív, mind a hordós érleléshez szükséges eszközökkel rendelkeznek. Rabcsánszki Laura elmondta, a Bükki borvidéken jellemzően október közepén szüretelnek, így hosszan eltartható borok is készülnek.

A Csáter Pincét Hajdú Ádám mutatta be, aki elmondta, vállalkozásuk hobbinak indult, s kicsit még ma is az. Igazán 2005-ben kapott lendületet a pince, s ehhez kezdték el bővíteni a pincéjüket, a mi ma a 3,5 hektáros nagyságot éri el. A megtermelt mennyiség mellett mintegy 30 százaléknyi szőlőt felvásárolnak, s boraik 60-70 százaléka folyóborként, az idegenforgalomnak köszönhetően a pinvegrádicsról fogy el. 

„A Gallay Kézműves Pince a Bükki borvidék első családi boutique borászata”- hangsúlyozta Borbély Roland. A 11 hektáros birtok a bükki borvidék szívében Nyékládháza, Mályi, és Miskolc legjobb dűlőiben található, ahol környezet tudatos és fenntartható gazdálkodás mellett prémium minőségű borok készítése a célkitűzésük. Mint megtudtuk, Borbély Roland a borkészítés mesterségét, vagy legalábbis annak legjavát a tengerentúlon, Kaliforniában sajátította el. Hazaérkezvén szüleivel vágott bele egy kis birtok felépítésébe. Bár a termésük zömét szőlőként értékesítik, palackos boraikkal a prémium kategóriát célozták meg. Jellemzően minden tétel hordóban erjesztenek és érlelnek, akár 11 hónapig is finomseprűn. Hordóik dongáit mecseki tölgyből készíttetik, míg a fenekek a zemplémben nevelkedett fákból származnak.

A bemutató kiváló kísérője volt a poroszlói Füzes Sajtmanufaktúra kínálata. A 2013-ban alapított családi vállalkozás a múlt század huszas éveiben épült kántorlakban talált otthonra, amelynek előző tulajdonosai is készítettek már sajtot. Sokunkat lenyűgözött Tóth Péter krémsajttal töltött parenyicája, amit egyszerűen csak bugyelláris névre kereszteltek, az érlelt gomolya csakúgy, mint a camembert, vagy az édes pezsgőhöz kínált ordával bélelt palacsinta. 

 

Forrás: