0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. június 2.

A gyümölcsök királynője

A szamóca ősidők óta ismert gyümölcs, a vadon élő erdei szamócát már az ősember is fogyasztotta, gyűjtögette. Az erdei szamóca hazája Európa és Ázsia, ott ligetes erdőkben, tisztásokon, cserjésekben él. Az ókori írásos emlékek között már számos helyen találkozhatunk vele, irodalmi művekben (Vergilius, Ovidius), gyógynövényként (Apuleius), valamint vallásos jelképként is megjelenik a keresztény szentháromsághoz kapcsolódva. A germánok méregtelenítő hatása miatt fogyasztották nagyobb mennyiségben, az ókori rómaiak szépségmaszkot készítettek belőle. Emellett Vénusz római istennő jelképeként is megjelenik, számos helyen ugyanis afrodiziákumnak tartották és szerelmi varázslásoknál használták.

A középkorban szintén gyógynövényként jelenik meg, bizánci orvosi kézikönyvekben, botanikai leírásokban, ismertségét tehát első-sorban gyógyhatásának köszönheti. A 14. században díszítőértéke miatt megjelenik a francia kertekben, később már kimondottan a gyümölcse miatt ültetik, termesztésbe vonják; a reneszánsz idején már igen népszerű és elterjedt. Termesztési javaslatokkal (3 évenként célszerű átültetni, trágyázni), több botanikai faj leírásával már a 15-16. században találkozhatunk. Komolyabban a 18. század eleje óta termesztik, akkor találkozott egy francia mérnök dél-amerikai útján egy őshonos változattal. Vitt belőle Franciaországba, ahol helyi fajjal való természetes kereszteződésének köszönhetően létrejött a mai nagy szemű, lédús szamóca, amely igen gyorsan elterjedt és népszerű lett Európában. Később észak- és dél-amerikai eredetű fajok további keresztezéses nemesítése hozzájárult a gazdag faj- és fajtaválaszték kialakulásához.
Az első szelektált fajták a gyűjtögetések során a lakóhelyek közelébe telepített őshonos fajokból alakultak ki, miután a kiemelkedő egyedeket továbbszaporították.
Míg korábban a szamóca fogyasztása csak a gazdagok kiváltsága volt, manapság szinte bárhol kapható, és szerte a világon talán a legnépszerűbb bogyós. Az importgyümölcsöknek köszönhetően már egész évben kapható, a fő idénye azonban tavasztól a nyár közepéig tart. Napjainkban a legismertebb bogyósgyümölcs, amelyet világszerte a legnagyobb mennyiségben termesztenek.
Természetesen az erdei szamóca gyógyhatásai a legkedvezőbbek, de a termesztett fajták beltartalmi mutatói is lenyűgözőek. Hazánkban a legkorábban érő gyümölcs, kedveltségét azonban különösen alacsony kalóriatartalmának is köszönheti. Fehérje, sav, hamu és nyersrost értékei szinte megegyeznek a kajsziéval. Szacharóztartalma alacsony, gyümölcs- és szőlőcukortartalma viszont magas, azaz a szénhidráttartalom megoszlása igen kedvező.
Ásványianyag- és vitamintartalma jelentős, ennek is köszönheti jótékony hatását az emberi szervezetre. Krómtartalma megegyezik a meggyével, a B12-vitamin szintéziséhez elengedhetetlen kobaltból pedig, a héjasok után a legtöbbet a szamócában találjuk. A cink fontos a sejtregenerációban, a növekedésben, a sebgyógyulásban, valamint a bőr egészségének fenntartásában.
C-vitamin-tartalma a mérsékelt égövi gyümölcsök közül a fekete ribiszke után a legmagasabb, továbbá a héjasok után a legtöbb E-vitamint és B2-vitamint halmozza föl. A B2-vitamin előnyösen hat a szervezet fejlődésére, a bőr, a köröm és a haj növekedésére Javítja a látást, megelőzi a nyálkahártya-gyulladások kialakulását, segíti a szénhidrátok, a fehérjék és a zsírok anyagcseréjét. Az E-vitamin nemcsak erős antioxidáns, de fontos szerepet játszik a sejtfalak jó állapotban tartásában, illetve a bőr, az idegek, az izmok, a vörösvérsejtek, a vérkeringés és a szívműködés egészségének megőrzésében.
A szamóca ezen kívül igen sok biológiailag értékes anyagot tartalmaz, azok részletes feltárását, hatását tudományosan igazolták. Ide tartozik a szamóca fitonutriens-tartalma. A fitonutriensek a növények védekező rendszerének szerves elemei (lehetővé teszik a növény számára a különböző környezeti hatásokhoz való alkalmazkodást), az emberi szervezetre nézve is jótékony hatásúak, ami főleg az antioxidáns tulajdonságnak köszönhető. A fenol sa vak közül kiemelkedő a szamóca gyulladáscsökkentő ha tású szalicilsav-tartalma, míg a flavonoidok közül antocianint is tartalmaz. Ezeknek köszönhetően főként gyulladásos, keringési és daganatos betegségek esetén jótékony hatású. Általánosságban elmondható, hogy a termesztett szamóca antocianintartalma magasabb a vadon élőkéhez viszonyítva.
A hagyományos kínai orvoslás szerint erősen jin jellegű, hűsítő. Száraz köhögésre, torokgyulladásra és étvágytalanságra használják, valamint méregtelenítésre, és szerintük táplálja a tüdőt, erősíti az emésztőrendszert.
Sokféle kedvező tulajdonságának köszönhetően felhasználása, alkalmazása is mind tágabb keretek között mozog. A kozmetikai- és szépségipar előszeretettel használja a bőrápolási termékeknél. Az élelmiszer-ipari népszerűsége egyértelmű, funkcionális élelmiszerként, fontos táplálék ki egészítőként is megjelent már a nemzetközi piacon. Sajnos hazánk, akárcsak a meggy esetében, ebben a vonatkozásban is le van maradva.
A levelei cserzőanyagokat, illóolajat, kávésavszármazé kokat és flavonoidokat is fölhalmoznak, számos házi teakeverék alkotójaként is használják őket. A vadon termő szamóca ellágsavtartalma a levélben a legnagyobb. A népi gyógyászatban enyhe hasmenéses megbetegedések, bélhurut esetén alkalmazzák. Lázcsillapító, nyugtató, valamint vízhajtó és tisztító hatású. Cserző-anyag-tartalma révén szájnyálkahártya-gyulladás, torokgyulladás esetén kiváló összehúzó hatású öblögető szer. Sebekre, valamint zsíros bőrre borogatásként használható.
Gyökerét is használják a népi gyógyászatban: teája étvágyjavító, tisztító, érösszehúzó, gyulladáscsökkentő és vizelethajtó.

Étkezési tanácsok

A szamóca kiváló szomjoltó! A megfelelő hőmérsékletű gyümölcs üdítő hatását a kristályvíz minőségű magas víztartalom és a kedvező szénhidrát–sav arány adja. Lehetőleg ne cukrozzuk, cukrozva ugyanis igen gyorsan erjedésnek indul. Inkább mézzel és fahéjjal fűszerezzük, ez utóbbi gátolja az erjedési folyamatokat. Romlandósága miatt csak közvetlenül a fogyasztás előtt mossuk meg, hűtve, zárt dobozban tároljuk, ezzel lassul a gyümölcs légzése, így 2-3 napig megőrzi értékes tulajdonságait.
A szamóca esetleg allergiás reakciót, csalánkiütést okoz, a szervezetben ugyanis hisztamint szabadít föl.

Gyógyhatások

A szamóca általános gyógyhatásai a táplálkozástudomány és fitomedicina tapasztalatai, valamint az újabb kutatások eredményei alapján a következők:
• vértisztító, serkenti a méregtelenítést és a vesék működését (E- és C-vitamin),
• vírus- és baktériumölő, támogatja az immunrendszert (cink és C-vitamin),
• csökkenti a koleszterinszintet (kálium, magnézium, E- és C-vitamin),
• oldja a máj zsírlerakódását, májgyulladásban szenvedő betegek esetén kedvező,
• támogatja a szív- és érrendszert, megelőzi a trombózist és a vérerek beszű-külését, a vérrögképződést,
• szabályozza a vércukorszintet, rendszeres fogyasztása csökkenti a kettes típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát,
• csökkenti a magas vérnyomást,
• fiatalító gyümölcs: védi az agyat az oxidatív stressztől, csökkenti az agyi érelmeszesedést,
• bőrbetegségek esetén (ekcéma, pikkelysömör) enyhíti a tüneteket,
• a bőrbe masszírozva véd a nap káros sugarainak hatásától, hűsít és eltávolítja az elhalt hámsejteket, •tisztítja, fehéríti a fogakat,
• köszvény és ízületi gyulladás ellenszere,
• hatékony a Chron-betegség kezelésében,
• présleve 1:5 arányú hígításban gátolja a Candida albicans gomba növekedését,
• általános immunerősítő,
• a daganat-megelőzésben kiemelkedő a szerepe.

 

Forrás: