Minden felületen erőhatás keletkezik a talaj és a talp találkozásánál. Keményebb talajnál az erőhatás nagy része az alsó végtagon (csűdízület, csűd szerkezete, a csontok, ízületek) oszlik el és kevesebb erő nyelődik el a talajban. Ahogy nő a ló haladási sebessége, úgy nő az erőhatás, vele a rázkódás. A rázkódási erő egy részét a pata rugalmas szerkezete nyeli el. A patafal, a pataporc és a nyír rugalmassága nagyban hozzájárul a rázkódás elnyeléséhez, ezért a pata minősége és a kovács szakértelme rendkívül fontos.
A jó végtagállású lovak jobban megbirkóznak a kemény talaj okozta kihívásokkal. Az egyenes lábálláshoz viszonyított bármilyen eltérés növeli a lábra ható káros erőhatásokat. A kifelé forduló lábtövű lónál például nagyobb eséllyel alakul ki belső oldali szárkapocscsont-sérülés (splint).
A megnövekedett rázkódás, a kemény talajon történő síkmunka vagy ugrás súlyosbíthatja a megbúvó problémákat vagy a szubklinikus sántaságot. Éppúgy, ahogy a sántaságvizsgálat egy részénél az állatorvos kis körön, kemény talajon, futószáron mozgatja a lovat.
Ha kemény a talaj
A lovasok gyakran tapasztalják, hogy ha a lovuk kemény talajon dolgozott, akkor érzékeny, „törékeny”, romlik a mozgása, merev lesz – ezt az ízületeket ért erős rázkódás okozza. Ez a merevség általában néhány nap pihenő után, nem szteroidos gyulladáscsökkentőkkel kezelve elmúlik. Ha a sántaság nem múlik, azt jelenti, hogy a fájdalom oka nem szüntethető meg ilyen egyszerűen, komolyabb kivizsgálás szükséges. Hogy a kemény talaj okozta rázkódás idézhet-e elő patahenger-gyulladást, vitatható. A patahenger-gyulladás okai és rizikófaktorai kevésbé ismertek és különböző elméletek léteznek , mint ahogy a patahenger-gyulladás is tulajdonképpen egy problémakör elnevezése a köznyelvben. Valószínűsíthetően a betegség kialakulásában több tényező együtt játszik szerepet, beleértve a genetikát, a konformációt, biomechanikai tényezőket, de feltehetően egy szubklinikus patahenger betegséggel rendelkező ló állapota rosszabb lesz, láthatóvá válhat a sántaság, ha kemény talajon dolgozik.
A különösen vékony talpi szaruréteggel rendelkező lovak ugyancsak nem szeretik a kemény talajon való munkát. Ezeken a lovakon segíthet a különböző rezgéselnyelő betétek (pl. szilikon) használata a patkóval, de nagy figyelmet kell fordítani a megfelelő betét kiválasztására, különösen a nyír minőségére gyakorolt hatásuk miatt. A betétek hosszabb ideig történő alkalmazása gyengíti a nyír, a sejtes nyír és a saroktámasztó struktúráját, hosszú távon pedig ördögi kört vált ki, gyengíti a pata rázkódáselnyelő képességét, és további lábfájást okozhat. Ideális esetben ezeket a betéteket csak addig alkalmazzuk, amíg valóban szükséges és távolítsuk el, amint lehetséges.
Miközben gyakran látunk négy-ötéves lovaknál kapocscsont-sérülést a megnövekedett terhelés hatására, az sem lehet meglepő, ha kemény talajon dolgozó idősebb lovakon alakul ki ez a sérülés. A kapocscsont-sérülések kezelése: pihentetés, hideg vizes hűtés, nem szteroidos gyulladáscsökkentők használata, valamint helyi gyulladáscsökkentők alkalmazása (dimetil-szulfoxid, DMSO, vagy Compagel). Kapocscsont- törésre gyanakodhatunk, ha a duzzanat nem reagál a kezelésre, és néhány hét után nem múlik el a sántaság.
Számos esetben elkerülhetetlen a kemény talajon való munka. Bár a díjugrató lovasoknak megvan arra a lehetőségük, hogy csak mesterséges talajon versenyezzenek és az olyan versenyhelyszíneken, ahol füves talaj van, a rendezők kiemelt figyelmet fordítanak a pálya megfelelő locsolására, mégis sokszor előfordul, hogy kemény talajon kell versenyezni. Főleg igaz ez a lovastusa terepszakaszára.
A kemény talajon való versenyzésnél elkerülhető a sérülés, ha a normálisnál lassabb tempót választunk, ezzel is csökkentve a lábvégekre ható rázkódás erejét. A verseny után az ínvédőket azonnal távolítsuk el, megelőzve az inak további felesleges melegedését. A hideg vizes locsolás nagyon hatásos módja a lábak hűtésének, ez minimum 10 percig tartson.
„Ice, ice, baby!”
A másik hatásos hűtési módszer a jegelés, bár ez a technika egy kicsit trükkös. Néhány ló jól tűri, mások nem. Ajánlatos ezért megtanítani a lovat arra, hogyan álljon a jégben, még a verseny előtt. Van erre egy jó módszer. Először úgy kell felrakni a hűtő lábvédőt a lóra, hogy nincs benne semmi, ezt ajánlatos akkor megtenni, amikor eszik. Így megtanulja viselni, és az evéssel pozitív élmény kapcsolódik hozzá. Vannak azonban olyan lovak, amelyek soha nem szoknak hozzá igazán.
A jegelés – mint minden hűtés – akkor a leghatásosabb, ha minél hamarabb megtörténik. Néhányan a célba már magukkal viszik a hűtő lábvédőket, és ahogy leveszik a lóról a terepen használt lábvédőket, máris felrakják a jéggel töltötteket. Erre leggyakrabban jeges párnákat használnak, mivel kisméretűek és könnyű a felhelyezésük, levételük. Ha a ló ezt jól viseli, akkor ebben célszerű lesétáltatni, majd amikor visszamegy a boxba, és 10-20 perc alatt kicsit visszatalál magához (pisil, meghempereg, iszik), akkor ajánlott rátenni a jéggel töltött lábvédőt, aztán egy kis szénát adni neki és hagyni pihenni. Mielőtt ráhelyeznénk a hűtő lábvédőt, ellenőrizzük, hogy nincsenek- e duzzanatok, vágások a lábon. Túl sokat viszont ne várjunk a hűtéssel.
Húsz perc elég a hűtésre, utána vegyük le a lábvédőt, várjunk néhány percet és ellenőrizzük a ló lábát, nincs-e rajta melegedés. Ha a ló megsérült, a melegedés elég gyorsan jelentkezni fog, jól érezhető lesz. Ezután ajánlott a lovat kivezetni, kézen megügettetni. Ha minden rendben van, nem sántít, nincs más tennivalónk. Ha baj van, minél előbb hívjunk állatorvost, hiszen a következő nap sántaságvizsgálat lesz, ami a terepszakasz után nem mindig megy könnyen. Ha nem fordítunk megfelelő figyelmet a kis problémára, lehet, hogy másnapra sokkal rosszabb lesz – pedig lehet, hogy megelőzhető lenne például úgy, hogy a lábak hűtését egy kicsit tovább folytatnánk, de mindenképp kérjük állatorvos tanácsát, ha valami rendellenességet észlelünk.
Munka a melegben
Nem csak a kemény talaj jelent kihívást a nyári melegben. Kutatók kimutatták, hogy a ló akár tízszer gyorsabban felhevül, mint az ember. Ennek nemcsak az az oka, hogy a ló nagyobb, de arányaiban is sokkal nagyobb izomtömeggel rendelkezik, mely sokkal több hőt termel. Ezt a rengeteg hőt nem képes olyan gyorsan elpárologtatni, amilyen gyorsan termelődik, ezért sokkal erőteljesebben izzad. Ezért a lóval való munkát igyekezzünk a kora reggeli vagy az esti órákra időzíteni. Ha ez nem lehetséges, akkor az időtartamon változtassunk, például 45 perc helyett 20-25 percig dolgozzunk csak vele, közben figyeljük a légzését. Ha szükséges, tartsunk pihenőt lépésben, amíg a légzése rendeződik. A lesétáltatott lovat, amelynek a légzése már rendeződött, hűtsük le, leggyorsabban a nyak, a szűgy, és válltájék locsolásával érhetjük ezt el, mivel a nyakán halad a nyaki véna, amely a szívbe vezeti a vért, így belülről hűt. Ezután locsoljuk le az egész lovat, és húzzuk le a vizet róla, mert a bőrön maradó víz hamar felmelegszik, blokkolja a ló hűtését. Miután lehúztuk a vizet a lóról, ismételjük meg az egészet. Ha nem elég hideg a víz – ami nyáron előfordulhat –, nem működik jól a hűtés, ekkor jöhet a jegelés, vagy jeges vízbe mártott törölközővel való lemosás. Ha lovunk intenzíven izzad, pótoljuk az elektrolitokat.
Védekezés pihenő közben
Amennyi időt csak lehet, töltsön kint a ló. A megfelelő mennyiségű szálastakarmány mellett két elengedhetetlen feltétele van ennek, a friss víz és az árnyék. Folyamatosan legyen friss víz a lovak előtt. Ha több ló tartózkodik a legelőn vagy a karámban, akkor mindig legyen eggyel több itató, mint ahányan vannak, így nem fordulhat elő az, hogy az egyik lovat elzárják az ivástól a többiek. Mindig ellenőrizzük az itatókban a víz szintjét, ha szennyeződés van benne, vagy túlmelegedett, öntsük ki, töltsük fel frissel. A nyári nagy melegben a ló vízigénye akár a napi 50 litert is meghaladhatja, figyeljünk erre oda, mert a dehidratáció végzetes is lehet. Sajnos ezt legtöbbször az emberi mulasztás okozza. Helyezzünk ki nyalósót, hogy az elvesztett elektrolitokat pótolni tudja a ló. Ha úgy látjuk, nem iszik elegendő vizet, akkor adjunk a takarmányába egy teáskanál sót. Az árnyékot a legjobb, ha nagylombú fák adják, de legalábbis olyan beálló, amely alatt mozog a levegő, melegben a lovak nem szívesen mennek be a több oldalról zárt beállókba , ezért az amúgy hűvös istálló is csak akkor jó megoldás, ha csak egy-két ló tartózkodik benne, mert a lovak rendkívül hamar túlfűtik
