A Hangya Szövetkezetek Együttműködésének elnöke szerint ahhoz, hogy a szövetkezeti vállalkozásokhoz kedvezőbb kép társuljon, még sokat kell tenni. Minden lehetőséget ki kell használni, hogy valós információk jussanak el az emberekhez a mai szövetkezetekről. A szövetkezésben lévő lehetőségek kihasználására az elnök az élelmiszergazdaság előtt álló kihívásokra adott nyugat-európai szövetkezetek jó példáját hozta fel.
A javak és a szolgáltatások szabad áramlásának folyamatosan növekvő természete eredményezte, hogy az elmúlt hetven évben mindenütt a világon a működő tőkeáramlás lehetőségeit kihasználva erősen növekedésnek indult, és jelenleg is növekszik az országok közötti külkereskedelmi tevékenység. Ennek üteme másfél-kétszer magasabb fejlődési ütemet mutat a termelés növekedésénél.
Az elmúlt fél évszázadban a termelés a hatszorosára, míg a világkereskedelem a tizennyolcszorosára növekedett. Ez a folyamat jelentős mértékben visszahatott a termelésre, egyrészt annak bővülését gyorsította, másrészt a kereskedelem fölényének kialakulását eredményezte, illetve erősítette.
A mai élelmiszerkereskedelem teljesen más képet mutat szerte a világon, mint akárcsak 20-25 évvel ezelőtt. Mindenütt dinamikusan nőtt a keresleti oldalon a koncentráció. A piacvezető áruházláncok fokozatosan árdiktálókká, trenddiktálókká, a lakossági szokásokat befolyásolókká, a magasabb hozzáadott értéket preferálóbakká váltak. Aki kiszorult náluk a beszállítók sorából, az gyorsan a perifériára szorult, és ez az alkalmazkodási kényszer komoly versenyhátrányt jelent a nagyobb és tőkeerősebb beszállítókkal szemben. A beszállítók alkalmazkodási kényszere erősen befolyásolja a felvásárlási árakat. Ezért nem szempont már az önköltség, a termelők elvárt profitja, ők elégedjenek meg a náluk hagyott támogatások egy részével – szokták mondani nekik.
Az utóbbi években a kelet-európai térségben jelentős mértékben növekedett az import áruk kínálati aránya, és a különféle élelmiszerek beszerzését már egyre inkább regionális központokban intézik, ezzel is csökkentve a kisebb, közepes hazai beszállítók piacon maradási esélyeit.
A globalizációra a nyugat-európai élelmiszergazdaság egyik sikeres válasza a szövetkezeti összefogás erősítése, fejlesztése volt. Először regionális kooperációkkal, majd szövetkezeti integrációkkal válaszoltak a kihívásokra, és ezzel elérték, hogy az egyes szövetkezeti szövetségek szinte az egész termékpályákat voltak képesek uralni. Emellett közvetlenül a végfogyasztókhoz is képessé váltak eljuttatni magas feldolgozottságú termékeiket, immár saját szállítmányozási, reklámozási vagy akár értékesítési érdekeltségeik révén.
Patay Vilmos szerint rendezvényük céljául tűzték ki, hogy a magyar agrárvállalkozások és élelmiszerfeldolgozók döntéshozóit hozzásegítsék a jó válaszok megtalálására. Fontos, hogy felismerjék, hogy az összefogás, a szövetkezés, a közös cselekvés mással nem helyettesíthető, az egyéni boldogulás gyakorlata csak a kiszolgáltatottság fennmaradását erősíti.
