A cikória

Két változata ismert: a gyökeréért termesztett cikória (Cichorium intybus ssp. sativum) és a leveléért, illetve hajtásáért nevelt saláta-cikória (Cichorium intybus ssp. sativum convar. foliosum). Őse a nálunk is sokfelé előforduló, vadon is megtalálható mezei katáng. A gyökeréért nevelt és pótkávé készítésére alkalmas cikóriát már régóta termesztik, amíg a hajtatott salátacikória termesztése csak a 19. században terjedt el. Radicchio vagy veronai saláta néven ismert, szabadföldön termesztett, Észak-Olaszországban és Dél-Svájcban nagy mennyiségben és szívesen fogyasztott levélzöldség megegyezik a mezei cikóriával, amelynek a külső leveleit összekötötték, és így fényhiányában fejlődött hajtása kevésbé keserű.

A cikória kétéves növény, első évben fejleszti a rendkívül erős, vastag, olykor 1-1,5 méternél is mélyebbre hatoló karógyökerét, amelynek átmérője az 50-60 mm-t is meghaladhatja. A rozettaszerűen levelei hosszúkásak, hegyük enyhén fogazott. Második évben neveli ki egy méter magas magszárát, és ezen képződnek a világoskék, 30-40 mm átmérőjű virágok. Idegen beporzású növény, megtermékenyülés után kifejlődnek az egészen apró, mindössze 2-3 mm hosszú és 1-1,5 mm széles, sárgásbarna színű kaszattermései, szélesebb végükön rövid bóbitával. Magja akár 4-5 évig is képes megtartani csírázóképességét, ha hűvös és száraz helyen tartjuk.

A hajtatott salátával cikória kapcsolatban a táplálkozási szakemberek kedvező étrendi hatását, alacsony kalória-tartalmát és magas kalciumtartamát emelik ki. Sokféle módon elkészíthető zöldség. Fogyasztható frissen, sütve és párolva is, különleges, más zöldségfélékhez nem hasonlítható az íze.

Igénytelen

Kifejezetten igénytelen növény; szinte mindenütt eredményesen termeszthető, kártevői, betegségei alig vannak. Hőmérsékleti optimuma 14-16 Celsius fok között van, a kontinentális klímánkra jellemző szélsőségeket, a hideget és a nagy meleget egyaránt jól elviseli. Magja már néhány fokkal a fagypont fölött csírázni kezd, a levelek, illetve a hajtás fejlődésének üteme alapvetően a hőmérséklet függvénye. A gyökérnevelés idején sok fényt kíván, a hajtatásnál a fény azonban nem kívánatos tényező, mivel a megvilágítás hatására a hajtások keserűvé válnak. Termesztésénél a középkötött és a lazább, homok jellegű talajokat kell előnyben részesíteni a nagyobb, szabályosabb gyökérfejlődés miatt. Vízigénye alacsony, mélyre nyúló, erős gyökérzete a talaj vízkészletét jól hasznosítja, így nálunk a közepesen csapadékos esztendőkben öntözés nélkül is megtermeszthető. Erős gyökérzete a víz mellett a talaj tápanyagkészletét is jól hasznosítja. A foszfor- és káliumigénye átlagos, vagy annál valamivel alacsonyabb. Túl sok nitrogén hatására nagy lombozatot és rosszul tárolható gyökereket fejleszt.

Kétéves

Termesztése két részből áll. Először szabadföldi körülmények között helyrevetéssel a gyökereket neveljük meg, majd a második szakaszban a felszedett és tárolt gyökereket zárt térben, fénytől elzárt helyen hajtatjuk, ebből nyerjük a fogyasztható, etiolált (fény hiányában megnyúlt és halvány) hajtást.

Május végi, júniusi helyrevetés esetén ilyenkor, szeptember végén szedjük fel a hajtatásra alkalmas gyökereket, amelyeket kisüzemben 30 cm-es sortávolságra vetettünk és a kelés után kb. 10 cm-es tőtávolságra ritkítottunk ki. Kézi művelés esetén 100 m2-re 20-25 gramm vetőmagmennyiséggel számolhatunk, a vetés mélysége a talaj kötöttségétől függően 2-3 cm legyen.

A cikóriagyökerek az időjárástól és a fajtától függően kb. 22-26 hét alatt (októberre) fejlődnek ki és válnak hajtatásra alkalmassá. Felszedéskor a gyökereket úgy lombtalanítsuk, hogy 2-3 cm-es levélcsonk megmaradjon a gyökérnyak tetején. A földtől és a levelektől megtisztított gyökereket hideg, párás pincében, veremben tároljuk a hajtatásig, ahol a léghőmérséklet nem haladja meg az 1-3 Celsius fokot.

A tárolt gyökereket a hajtatás megkezdése előtt gondosan át kell válogatni, a beteg gyökereket ki kell szedni, majd nagyság (vastagság) és érettség szerint osztályozni. Ez nagyon fontos munka, mert a különböző méretű gyökerekből, különböző időben, eltérő nagyságú hajtások képződnek.

Legkorábban október elejétől hajtatható. Kisüzemben értékesítésre és saját fogyasztásra is, a talajban, takaróföld nélkül (fekete fólia alatti) termesztéstechnológiát javaslom. Ilyen módszer esetén a cikóriagyökeret sűrűn egymás mellé, kb. 15-18 cm mélyen a talajba szurkáljuk, de nem takarjuk le földdel (talajtakarásos módszer), hanem magát az üvegházat vagy a fóliasátrat borítjuk be fekete fóliával, ill. fekete fóliából a gyökerek fölé sátrat készítünk. A hajtatóhelyiségnek teljesen sötétnek kell lennie.

A hajtatás idején nagyon fontos a folyamatos vízellátás! A talaj víztartalma a 90-95 százalékos értéket közelítse. 1 négyzetméternyi, azaz 40 kg zöldtömeg (hajtás) előállításához 50-60 liter vízre van szükség. Amennyiben a talaj nedvességtartalma (vízkapacitása) 50-60 százalék alá csökken, a hajtásképződés megáll. A gyakorlati tapasztalatok szerint a berakást követő alapos beöntözés, beiszapolás után 10-14 naponként 15-20 liter víz vízpótlásra van szükség.

A hajtatóház levegőjének mindig 2-3 Celsius fokkal hidegebbnek kell lenni, mint a gyökérközegnek, ellenkező esetben a hajtás szétnyílik. A hajtató ház léghőmérséklete és a hajtatás ideje (tenyészidő) szoros összefüggésben van (1. táblázat).

Általában 20 Celsius fok körüli hőmérsékleten 3-4 hét után szedhető a termés. A szedés akkor kezdődik, ha a hajtások teljesen kifejlődtek, de még nem nyíltak szét. Erről 18-20 nap után próbaszedésekkel győződünk meg. Először a gyökereket megemeljük, kiszedjük a földből, és ládába rakjuk. Ezt követően második menetben a gyökerekről eltávolítjuk a hajtást úgy, hogy a gyökérrészből is egy fél centiméternyi darabot hozzávágunk azért, hogy összetartsa a leveleket. Egy négyzetméter felületről 30-50 kg termést tudunk betakarítani, egy hajtás súlya 80-150 gramm.

Tárolásnál és szállításnál ügyelni kell arra, hogy minél kevesebb fény érje a termést. Átmeneti (7-10 napos) tárolás 3-4 Celsius fokon és 90-95 százalékos páratartalom mellett, hosszabb idejű tárolás (2-3 hét) 0–10 Celsius fokon és 80-90 százalékos páratartalom mellett lehetséges.