0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Mézmaffia

Stefanie Gieselbach egykori mézkereskedő Németországban megjelent - Meine abgeschminkten Jahre, azaz Kisminkelt éveim című - kötetében számol be a mézüzletben előforduló csalásokról. Stefaniet egy mézimportőr cég munkatársaként az Egyesült Államokban letartóztatják, és cégének illegális ügyletei miatt börtönbe kerül.

Stefanie Gieselbach alig 28 éves, amikor megvalósult álomnak tűnik számára, hogy mézimportőr munkáltatója az Alfred L. Wolff GmbH, chicagoi leányvállalatának egyik vezetőjévé nevezi ki, és a tengerentúlra küldi.

Stefanie ekkor már hét éve kíváló ismerője a méz világkereskedelmének, és meglepődve tapasztalja, hogy cége az Egyesült Államokban furcsa ügyleteket bonyolít. A leányvállalat utaztatáson keresztül gyantaszűrt kínai mézet minősít át más országokból származó mézzé, megkerülve ezzel a kínai mézet sújtó igen magas amerikai dömpingvámot, melyet az Egyesült Álamokban 2001 óta vetnek ki. Az utaztatás úgy történik, hogy Kínából például Ukrajnába vagy Koreába küldenek egy szállítmány mézet, ott átpapírozzák Ukrajnából vagy Koreából származó mézzé, és az Egyesült Államokba így már nem is kínai mézként érkezik a szállítmány.

Az amerikai ügyészség szerint a cég, melynél Stefanie dolgozott, az évek folyamán 606 ilyen mézutaztatást bonyolított le. Állítólag az Egyesült Államok történelmében ez volt a legnagyobb vámcsalás.

A csalás felderítésére a hatóságok egy „Honeygate” nevű csoportot hoztak létre. Stefanie főnökei Németországból irányították az ügyeket, ezért az amerikai hatóságok csak Stefaniet és közvetlen amerikai főnökét tudták letartóztatni.  

Mivel Stefanie nem jelentette azonnal a tudomására jutott ügyleteket, az amerikai törvények értelmében tettestársnak számított. Ezért tíz hónapot kellett börtönben töltenie, és további éveket házi őrizetben. Stefanie összességében négy és fél évig nem hagyhatta el az Egyesült Államokat.

A Deutsches Bienenjournal által készített riportban Stefanie Gieselbach nem tartja valószínűnek, hogy az ő perének és büntetésének a hatására a méz világkereskedelmében, és az utaztatásos gyakorlatban bármi is változott volna, legfeljebb a simlis mézkereskedők elővigyázatosabban bonyolítják ügyleteiket. 

A gyantaszűrt méz származását ugyanis nem lehet pontosan meghatározni. Nagy kérdés, hogy az illetékes szervek mikor tesznek olyan lépéseket, melyek valóban megoldják a problémát.

Stefanie szerint Európa szerencsésebb helyzetben van, és erre van kilátás, hiszen itt létezik „mézrendelet”, és a méz, mint termék pontosan meghatározott, és a mentalitás is más. Németországban például sokan előnyben részesítik a helyi, és a termelő által értékesített mézet, míg az amerikai hozzáállás az, hogy legyen lehetőleg nagy mennyiségben rendelkezésre álló olcsó „méz”.

 

Forrás: Deutsches Bienenjournal 2017/10