A bugagalamb egy meglehetősen szigorú követelményekkel bíró úgynevezett rajzos galamb, mely nem is olyan rég, egészen a II. világháború végéig széles körben elterjedt volt a szegedi-dorozsmai tanyavilágban. Kiváló röpképessége és csattogása miatt a környékbeli csiszárok az idegen galambok elfogásához használták.
A fajta kialakulásában minden bizonnyal a magyar óriásgalamb és egy nagyobb testű szegedi szíves keringő keresztezésével alakult ki. Elsősorban a helyi ízlés és a rendelkezésre álló galambok mellett leginkább az befolyásolta tenyésztését, hogy kiváló csaligalambot állítsanak elő.
Hosszú időn keresztül – testnagyságától függően – csak kisparaszt és nagyparaszt néven volt ismert az alföldi bugagalamb. Minden valószínűség szerint a buga név az alföldi betyárok magas, úgynevezett búgókalapjával lehet kapcsolatban, mivel galambunknak is „kalapos”, kontyos feje van. Az 1950-es évektől kezdve, amikor a tanyák jelentős számban megsemmisültek, az alföldi bugagalambok száma is fogyatkozni kezdett. Szerencsére ma már nem kell félnünk attól, hogy végleg eltűnik: a dabasi nemzeti kiállításon is számos szép egyedét láthattuk.
