Bagolymustra Kaposvárott
Nyugat-Európában az elmúlt egy-másfél évtizedben igen nagy népszerűségnek örvend a felelős állattartók körében az egzotikus baglyok tartása, s a nagyobb testű fajokkal még hasznot is hajtanak azokban az országokban, ahol engedélyezik a baglyoknak mint csalimadaraknak használatát a különféle varjúfélék gyérítésénél. Nálunk ezt más módon, elsősorban csapdázással végzik, ennek ellenére ma már egyre gyakrabban láthatunk madártartóink volierjeiben is különféle éji ragadozókat.
Maláj – „erdei”, de sűrű erdőben nem él
Hangsúlyozandó, hogy a bagolytartás meglehetősen nagy áldozattal jár, hiszen húsevő állatok lévén folyamatosan kell olyan táplálékról gondoskodni, mely szőrt és tollat is tartalmaz – ez elengedhetetlen egészséges emésztésükhöz. Míg egy-egy egeret és más táplálékállatot „feldolgoznak”, bizony alaposan összepiszkítják férőhelyüket, ezért a bagolytartók gyakran inkább előre kibelezik az állatokat, egy részüket lekopasztják vagy meg is nyúzzák, hogy ezzel könnyebb legyen a férőhelyeket tisztán tartani. Mindez igencsak sok időbe telik.
Kaposvárott a solymászati bemutató keretében láthattuk a különleges baglyokat. A „fellépésre” idomított példányokat megfigyelhettük repülés közben is, amikor igazi lényük még jobban kibontakozik.
A különösen szép maláj erdei bagoly közepes testméretű, azaz mintegy fél méteres testhosszú madár, közeli rokona a mi macskabaglyunknak. Ázsia egyik legközönségesebb éjszakai ragadozófaja, mely Indiától kezdve Indonézián át egészen Dél-Kínáig elterjedt. E hatalmas területen 9 alfaja alakult ki, s úgy tűnik, a szakemberek nemigen tudnak megegyezni abban, hogy ezek közül melyik valóban alfaj s melyik faj. A madárkedvelőket ez talán nem is annyira érdekli – a bagolytartók megoldották úgy, hogy egy himalájai és egy jávai típusút különböztetnek meg a maláj erdeibagoly-populációban.
Hazájában szinte mindenhol mindenhol megtalálható, de – nevével ellentétben – a sűrű erdőségeket kerüli. Igazi éjszakai faj, mely csak a sötétség beállta után kezd el vadászni, így még más baglyokhoz képest is viszonylag ritkán kerül szem elé. Tápláléklistáján leggyakrabban különféle rágcsálók, kisebb madarak és hüllők szerepelnek.
Ázsiában, a népességrobbanásnak köszönhetően, táplálékbázisa sok más ragadozó madáréval ellentétben egyre nagyobb, így a maláj erdei bagoly esetében nem mondhatjuk azt, hogy állománya lényeges csökkenő tendenciát mutatna. Sőt, nem egy területen kifejezetten növekszik példányszámuk. Mindez a faj kiváló alkalmazkodó képességével is magyarázható – gyakran beköltözik az emberi településekre is, parkokban, illetve útszéli fákon is fészkel, hol faodvakba, hol pedig egy-egy ágvillába rakja két tojását. Ez a faj a legtöbb bagollyal ellentétben mindössze 2 tojást rak, igaz, hogy táplálékbőség idején évente akár több költés is lehetséges. Tartása, szaporítása inkább a haladó bagolytartók számára ajánlott, bár takarmányozása lényegesen egyszerűbb, mint a kisebb, változatos „kosztot” igénylő fajoké.
Choliba – zsákmányának kétharmada gerinctelen
A baglyok egyik törpéjét, a choliba fülesbaglyot, melynek testmérete nem több 20 centinél, tömege 10-15 dekagramm, a kiállítás látogatói közül nem egy szívesen haza is vitte volna. A jól idomított madár nemcsak a fősolymászra, hanem kisfiának karjára is rászállt, s a látogatók is minden nehézség nélkül simogathatták. Így mindenki megtapasztalhatta, mennyire különbözik a baglyok tollszerkezete más madarakétól, hiszen itt a tollhorgok nem kifejezettek, lényegében a tollzászlók nem tudnak kialakulni, így valóban zajtalan suhanásra képesek madarak, olyannyira, hogy szárnycsapásaikkal még ultrahangokat sem adnak ki, szemben más tollasokkal. A különleges tollszerkezetnek köszönhető az is, hogy testükhöz képest lényegesen nagyobbnak látszanak.
A choliba fülesbagoly Dél- Amerikából származik, ahol a sivatagi területektől kezdve a sűrű esőerdőig mindenhol általánosan elterjedt, még a városi parkokban is előfordul, viszont a magashegységeket kerüli. Zsákmánylistájának kétharmadát különféle gerinctelenek alkotják: pókok, skorpiók, szöcskék, sáskák, hernyók, termeszek és hangyák. De a kisebb hüllők és kétéltűek, apró madarak, denevérek és rágcsálók sincsenek tőle biztonságban. Tehát fogságban való tartásánál is fontos, hogy különféle ízeltlábúakkal megkínáljuk. Szapora faj, tenyésztése viszonylag könnyű. A természetben általában csak 1-3 tojást rak, s táplálékgazdag években olykor-olykor négyes-ötös fészekaljak is előfordulnak. Az ember oltalmában viszont nem ritkák a hatos-hetes fészekaljak sem, hiszen itt madarunkat mindennap terülj-terülj asztalka várja.
